Gyermekközpontú. Ezt minden különleges (és nem különleges) óvoda elmondja magáról. De mégis milyen legyen? A következő összeállításban lehántjuk ezt a rózsaszín mázat, és elmondjuk, mi van mögötte.
A babakészítő Huffmann Szilvi kislánya egy Waldorf-babával
Waldorf – ünnepről ünnepre
„Földig érő, bő szoknyát viselő, festetlen hajú, vegetáriánus anya terelgeti négy-öt gyerekét az intézmény felé, népdalokat énekelve…” Nagyjából ez jut az átlagember eszébe, ha a Waldorf-óvodáról, iskoláról hall. Meg az, hogy ott mindenki azt csinál, amit akar, teljes a fejetlenség. Szeretnénk eloszlatni ezt a hiedelmet.
Való igaz, hogy többnyire az a szülő keres Waldorf-óvodát a gyerekei számára, aki közel érzi magához a természetes anyagokat, eljárásokat, becsüli a kézzel készített tárgyakat, és nem akar azonosulni a tömegkultúrával, nem akar beállni a „gyorsan, többet, újat” hajszolók közé. De megteszi ezt miniszoknyában, melírozott hajjal, sőt sminkben is.
Az sem igaz, hogy teljes a fejetlenség, hiszen mindennap meghatározott keretek között folyik a „munka”, évi, havi, heti ritmusban térnek vissza bizonyos témakörök, melyek az ünnepek köré szerveződnek. A Waldorf-intézményeket szülők alapítják, és folyamatosan részt vesznek az ovi, iskola életében, akár kétkezi munkájukkal is.
Az ovikban vegyes csoportok vannak, az egész helyzet a nagycsalád életét mintázza. Nem ritka, hogy egy óvónő és egy óvó (férfi) dolgozik együtt. A mesék, a kézműveskedés és a szabad játék mellett a gyerekekkel együtt készítik el a tízórait, gondozzák a kertet. A felnőttek mintául szolgálnak a gyerekeknek, elindítanak bizonyos tevékenységeket, amelyekben nem kötelező részt venni, de a legtöbb gyerek magától is szívesen csatlakozik.
A nevelési szemlélet alapja, hogy a gyerekek emberi méltóságát ugyanúgy tiszteli, mint a felnőttekét. A gyerekek egyéniségét, sajátos ritmusát figyelembe veszik, és nem akarják azt megváltoztatni. Az egyik kulcsszó a türelem. Így nem csodáljuk, hogy a Waldorf-oviba négyéves korra teszik az óvodaérettség alsó határát, az ennél kisebb gyerekeket játszócsoportokba várják szüleikkel együtt.
És még egy tévhit. Sokan azt gondolják, a Waldorf-óvodákba keresztény gyerekek járnak. Valójában nem vallási alapokon nyugszik a nevelés. A kapcsolat csak annyi, hogy a keresztény kultúrkörből ismert legendákat dolgozzák föl, és ennek ünnepei köré szerveződik a gyerekek élete.
A Waldorf módszerről itt tudhatsz meg többet.
A homokasztal az egyik kedvenc fejlesztő játék
Lépésről lépésre – a lehetőség mindenkiben ott van!
Sérült vagy hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerek számára a többséggel egyenlő esélyeket biztosít, minden ovis számára elfogadást, empátiát és tiszteletet tanít. A pedagógiai program egyik kiemelt sajátossága, hogy a kulturális sokszínűséget értékként kezeli, a gyerekeket toleranciára neveli, figyelembe veszi az egyéni eltéréseket, igyekszik feltárni a gyerekek erősségeit és hátrányait, és megadni az optimális fejlesztést.
Az oviban különböző, jól elhatárolt tevékenységközpontok csábítják a gyerekeket, ilyen a szerepjátékközpont, az irodalmi központ, a homokasztal, az építőjáték-központ, a művészeti központ, a szabályjátékok asztala és persze a kert, a tágabb természeti környezet. A gyerekek maguk választanak a lehetőségek közül, az óvónő felajánlja vagy kezdeményezi a játékokat.
A gyerekek tájékozódását segíti, hogy a csoportszobában jelzések, kártyák jelölik az eszközök, tárgyak helyét, így könnyebb a tájékozódás, a rendrakás. A kártyák használata egyben az írás, olvasás, számolás készségeit is előkészíti. A program egyik kiemelt célja a szülők bevonása: a szülők jelen lehetnek az ovis mindennapokban is, az óvónőkkel együttműködve segítheti a kicsi fejlődését, majd az itt tanultakat beépítheti a családi életbe is.
A szülő részt vehet pusztán megfigyelőként, részt vehet a gyerekek gondozásában, és részt vehet valamilyen fejlesztő tevékenység irányításában is. Ugyanígy a kirándulásokon, szabadidős programokon és ünnepségeken. A Lépésről lépésre program alapján működő óvodákban találhatsz vegyes és életkor szerinti csoportokat is.
A lépésről lépésre módszerről itt tudhatsz meg többet.
Montessori – segíts, hogy egyedül csinálhassam!
Maria Montessori úgy gondolta, hogy, ha a gyerekeket érdekes és figyelemfelkeltő tárgyakkal vesszük körül, ők maguk fogják önmagukat fejleszteni. A szobákban nyílt polcokon, jól elérhető helyen vannak az eszközök. Minden gyermeknek saját szőnyege van, amin játszhat. A hallást, tapintást, látást, szaglást fejlesztő játékok mindig a kicsik rendelkezésére állnak. A pedagógus csak akkor avatkozik bele a játékba, ha a gyerek hibázik (például rosszul rakja össze a fatornyot).
A Montessori-óvodában nincs jutalmazás és büntetés: elég, ha a gyereket a tevékenység sikere és kudarca irányítja. Az eredeti Montessori-óvodákban az írás- és olvasástanulás már négyéves korban elkezdődött, nagyméretű, fából készült betűk és számok megismertetésével. Nagy súlyt fektetnek az esztétikára, fontos, hogy a gyerekek környezetében minden igényes legyen.
A fő tevékenység a szabad játék, de a mindennapi élet tevékenységeit is végzik (növények gondozása, rendrakás, teremdíszítés stb.). Mindennap legalább egy órát a szabadban töltenek. Hetente egyszer tartanak szervezett énekórát és testnevelés-foglalkozást.
Magyarországon Montessori típusú óvodák és hagyományos óvodákban Montessori-csoportok működnek. A csoportokban a különböző életkorú gyerekek vegyesen kapnak helyet.
A Montessori módszerről itt tudhatsz meg többet.
Amit a gyerekek találnak, abból hamarosan használható tárgyat készítenek
Freinet-módszer – csináld!
Celestin Freinet gyakorlati ember volt. Nem filozofált sokat, egyszerűen rájött, hogy a gyerekek nagyjából négyéves koruktól égnek a vágytól, hogy alkossanak, dolgozzanak, megvalósítsanak mindenfélét, ami az eszükbe jut. Az óvoda tere ezért nagyon sok funkciónak felel meg.
Lehet műhely, valódi szerszámokkal, könyvekkel, polcokkal, játékokkal, és aztán van kuckós hely, ahol el lehet bújni, elmélyedni, és reggel az indító beszélgetőkört is itt lehet tartani, melynek során felmerülhet bármi, ami a gyerekeket érdekli, de itt alakul ki az is, hogy mi lesz, amivel aznap komolyabban foglalkoznak. A terveket rajzos formában rögzítik.
A gyerekek vállalásokat is tehetnek, ezt mindenki – aláírás helyett – a saját nyomdájával erősíti meg. Sokszor projekteken dolgoznak: egy jelenséget vagy területet minél több oldalról megközelítve dolgoznak fel. A lényeg az önkifejezés, akár tárgyak alkotásával, akár zenével, mozgással.
Nagy figyelmet fordítanak a természet megismerésére és arra, hogy a gyerekek megismerkedjenek a világ jelenségeivel. Sok időt töltenek a szabadban, az ott gyűjtött termések, fadarabok, levelek, csigaházak később a műhelyben izgalmas alkotásokká alakulnak. A pedagógus sokszor szándékosan úgy irányítja az eseményeket, hogy a gyerekek csak együttműködve, közösen valósíthassák meg céljaikat.
A Freinet-módszerről itt tudhatsz meg többet.
Ezek is hasznosak lesznek:
Kapcsolódó cikkek
