A családon belüli erőszak újra termeli önmagát: azok a gyerekek, aki elszenvedői annak, hogy az anyjukat bántalmazzák, kétszer nagyobb valószínűséggel válnak maguk is bántalmazóvá felnőtt korukban.
Anyám mindig nagyon önzetlen életet élt. Egész életemben azt láttam, hogy mindenki szükségleteit előbbre helyezi, mint a sajátját. Azt mondogatta nekem, hogy ne legyek olyan, mint ő, és jobban figyeljek magamra. De most, hogy kétgyerekes anya vagyok azt látom, hogy ugyanúgy elhanyagolom a saját igényeimet, ahogyan ő is tette.
Az önmagamra való odafigyelés az, amit jobban kéne csinálnom. De hogy őszinte legyek, ez nem könnyű feladat számomra. Évtizedes berögződéseket kéne megváltoztatnom, hogy másmilyen legyek, mint az anyukám. De mégis meg kéne tanulnom, mert más mintát akarok mutatni a lányaimnak. A valóság az, hogy sokkal több módon tükrözzük vissza a szüleink mintáit a gyerekeinknek, mintsem azt gondolnánk. És a gyermekeink ezt visszatükrözik felénk.
Ez nem jelenti azt, hogy nem tudjuk megtörni a generációs körforgást vagy hogy a gyermekeinknek nincs választásuk, de még csak azt sem jelenti, hogy a gyerekeink viselkedéséért száz százalékban felelősek vagyunk. De szülőként hatékonyabbak lehetnének, ha nemcsak a gyermekeinkkel, hanem magunkkal is foglalkoznánk. Itt van öt konkrét ok, amiért a legjobb dolog, amit adhatsz a gyermekednek, hogy olyan ember vagy, amilyenné szeretnéd, hogy ő is váljon.
Hiszem, ha látom
Lehet, hogy az optimizmus képes kioltani a pesszimizmust. Ha a gyermek első kézből tapasztalja, hogy az optimizmus még nehéz körülmények között is létezik, ha azt látja, hogy a kemény munka kifizetődik, akkor a gyerekeink nagyobb valószínűséggel találnak rá arra, hogy ők miben hisznek a saját valóságukban.
A gyerekeknek térképre és útmutatóra van szükségük
A legjobb példa a gyerekeink számára, hogy hogyan élhetnek gyümölcsöző, teljes életet, ha megmutatjuk nekik a saját példánkból, ha mi is így élünk. Vegyük például az egészséges életet: nem elég, ha csak mondogatjuk, hogy éljünk egészségesebben, úgy is kell tennünk. Meg kell mutatnunk neki, hogy hol kell vásárolni egészséges élelmiszereket, hogyan kell főzni, hogy el kell olvasni az összetevőket, stb. Térképre van szükségük a navigációhoz.
A szülők normákat alakítanak ki
Elgondolkoztál már azon, hogy honnan tudod valamiről, hogy “normális”? A szocializációnk az, ami meghatározza. Ha a szüleid soha nem mozogtak, nem sportoltak, akkor valószínűleg mi sem fogunk edzésre járni. Ha azonban azt láttad gyerekkorodban, hogy a szüleid bicikliznek és hetente háromszor eljárnak mozogni, akkor a testmozgás hiányát nem fogod normálisnak tekinteni. A szülők normákat, értékeket alakítanak ki a gyerekeik életében.
Az ismétlés ereje
Igen, ha egyfolytában, következetesen élünk valamilyen norma szerint, akkor a gyerekeink olyanná is válnak.
A gyerekek is lehetnek büszkék a szüleikre
Azért büszkélkedünk állandóan a gyerekeinkkel, mert ezzel önmagunkra is reflektálunk. Ha a szülők elérnek valamit, jók valamiben, akkor a gyerekeik is büszkék rájuk. Pont úgy, ahogy mi vagyunk büszkék rájuk. Azt fogják gondolni, hogy ezt én is meg tudom csinálni, hiszen a mamámnak/papámnak is sikerült. Ösztönözni fogja őket, ha mi megcsinálunk valamit.
(via)
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
