Képernyő limit – mennyit engedjük “gépezni” a gyereket?
Öt éves korig a gyerekeknek számos olyan képességet kell elsajátítaniuk, melyeket a társas kapcsolatokon keresztül tanulhatnak meg. Egy kétdimenziós képernyő, akármilyen interaktív játékot játszik rajta a gyerek, nem képes ezt átadni.
Szakemberek szerint egy bölcsis vagy ovis korú gyereknek naponta 1-2 óránál többet nem szabadna semmilyen digitális eszközt használnia. Ez vonatkozik a mobiltelefonra, tévére, tabletes mesevideókra, játékokra, applikációkra és úgy általánosságban a számítógép- és okoseszköz-használatra.
Miért kell a korlát?
Szakemberek szerint kisgyermekkorban a túl sok számítógépezés beszédfejlődésbeli nehézségekhez, tanulási problémákhoz, elhízáshoz és alvászavarokhoz vezethet. A legújabb kutatások szerint pedig még az agy szerkezetét is befolyásolja.
Hogyan limitáld a képernyőhasználatot?
A legjobb, ha egész hétre megtervezed, hogy a gyermeked napi szinten mikor és mennyit tabletezhet/számítógépezhet/mobilozhat. Fontos, hogy ezek az időpontok kiszámíthatóak legyenek a gyerek számára is! Felmérésekből kiderül ugyanis, hogy így kerülhetjük el leghatékonyabban a gépezési idő végén kialakuló hisztit.
Ötből négy szülőnél például egyáltalán nem vezetett sikerre a “még két percig nézheted a mesét” felszólítás. Általános szabály az is, hogy minden előzmény nélkül soha ne kapcsoljuk ki és vegyük el a gyerektől a gépet! Gondoljunk bele, ennek nyilván mi sem örülnénk fordított esetben.
Sokkal hatékonyabb, mikor egy mese végén együtt kapcsolod ki a gépet a kicsivel, vagy “elment a wifi” ürügyén hagytok fel a laptopozással (kisebb gyerekeknél egyszerűen csak húzd ki az internetet egy-két percre). Kipróbálhatod azt is, hogy félig feltöltött laptopon engeded játszani a kicsit, majd mikor lemerül az aksi, felsóhajtasz, hogy “Ó jaj, sajnos, lemerült… gyere, menjünk inkább játszani, majd holnap feltöltjük!”
Legyen kéznél néhány érdekes elfoglaltság, amivel rögtön elterelheted a kicsi figyelmét, és felnyithatod a szemét, hogy mennyi más szuper felfedeznivaló van még a tableten kívül. Az elektronikus kütyüket pedig pakold olyan helyre, ahol még csak véletlenül sem lát rá a gyerek.
Lényeges olyan szabályokat is hozni, ami az egész családra érvényes: pl. evés közben nincs tévézés, a hálószobában nincs tévé/számítógép (csak a nappaliban). Itt is igaz az örök érvényű törvényszerűség: a gyermek a szülőtől látottakat utánozza, legyetek tehát következetesek abban is, hogy ti mikor és mit néztek a gyerek társaságában.
Az is számít, mit néz
Amellett, hogy milyen gyakran és mennyi időt töltenek a kisgyerekek a digitális eszközök használatával, az is nagyon fontos, hogy milyen tartalmat “fogyasztanak” ezalatt. Ennek minden esetben legyél száz százalékig tudatában: mindig ellenőrizd, mit csinál, mit néz, mivel játszik a gyereked!
Az agressziót, erőszakot tartalmazó programok, videók és játékok mély szorongást váltanak ki a kicsikből. Több kutatás is alátámasztotta, hogy gyakorlatilag mindezt úgy élik meg, mintha őket bántanák – ezzel szemben pedig tehetetlenek. Azt gondolod, hogy a “cartoon-jellegű” mesék ártalmatlanok? Akkor eláruljuk, hogy ezek a rajzfilmek több agressziót tartalmaznak, mint a többi műsortípus!
Az egyik legnagyobb baj velük az, hogy a bennük megjelenő erőszakos megnyilvánulások semmilyen következménnyel nem járnak (a mesefigura rögtön feláll, és vidáman megy tovább), amiből nem nehéz kitalálni, milyen negatív mintát tanul meg a gyerek.
Pánikra azonban nincs ok, nem lesz minden gyerekből felnőttként véreskezű gyilkos, csak mert kiskorában látott pár agresszív mesét. Ez ennél sokkal komplexebb dolog: számít ugyanis a családi háttér, környezet, az óvodai-iskolai tapasztalatok, a gyermek személyisége, barátai stb. is. Az azonban egyértelműen elmondható, hogy az elektronikus eszközökből áradó erőszak általánosságban érzéketlenségre, közömbösségre nevel.
Inkább együtt, mint egyedül
A legjobb, amit tehetünk, hogy mi is odaülünk a gyermekünk mellé, mikor valamilyen elektronikus eszközön játszik vagy mesét néz. Legyen ez egy közös program, így közben felteheti a kérdéseit, és valóban a hasznára válnak a képernyőn látottak.
Számos tanulmány bizonyítja, hogy a gyerek tanul a tévében látottakból, de csakis akkor, ha a szülők is ott ülnek mellette. Ez ugyanis azt közvetíti, hogy anyát és/vagy apát is érdekli, amit ő néz, így ilyenkor jobban figyel a látottakra, vagyis többet is tanul belőle.
Sokat azonban ne várjunk ezektől az “ismeretterjesztő” tartalmaktól, hiszen egyértelmű, hogy a gyermekünk még így is sokkal többet tanul abból, ha együtt elmegyünk az állatkertbe, vasárnap délután közösen sütünk egy sütit, vagy egyszerűen csak megmutatjuk neki, hogy kell kiteregetni a mosott ruhát.
További érdekes cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
