Magyarországon, mint a legtöbb országban, törvényi szabályozás írja elő a tankötelezettség megkezdését. Nálunk ezt a törvény hatéves korra időzíti, azaz, ha gyermekünk augusztus 31-éig betölti a hatodik évét, és eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, akkor az adott évben iskolába megy.
Lehetőség van rá, hogy amennyiben december 31-éig tölti be a hatodik évét, akkor külön szülői kérésére is megkezdheti a tanulmányait. (Tehát akár öt és fél évesen is mehet iskolába, ha szeptember elején született). De mi alapján tudjuk eldönteni, hogy iskolaérett-e, és beírassuk-e a gyereket az iskolába?
De hiszen már tud olvasni!
„Indokolt esetben plusz egy óvodában eltöltött év jelentősen javíthatja az iskolába kerülő gyerek teljesítményét.” – mondja Rákócziné Adamecz Bernadett, a gazdagréti Aranykapu Óvoda óvodavezető-helyettese. „A szülő akkor tud helyesen dönteni az iskolába íratásról, ha ismeri gyermekét, és figyelembe veszi az óvónők javaslatát is. Mi, óvodapedagógusok azt látjuk, hogy a szülők szempontjai az iskolakezdést illetően nagyon különbözőek. ’Olyan okos a fiam, már tud olvasni, az óvodában csak unatkozna, menjen csak minél hamarabb iskolába!’ – mondják egyesek.
De vannak mások, akik, ha lehetne, vattába csomagolnák a gyermeküket, ők inkább kivárás hívei. Attól félnek, hogy az iskolába lépéssel jelentkező elvárások és a megnövekedett követelmények nagyon megterhelik majd a gyereket. A mi feladatunk az, hogy hozzáértő szemmel figyeljük a tanköteles korba lépő gyerekeket, és segítsünk meghozni a szülőknek ezt a döntést.”
A komplex érettség fontossága
Rákócziné Adamecz Bernadett úgy véli, hogy az a legfontosabb, hogy komplexen vizsgáljuk meg a gyermek érettségét. „Lehet, hogy egy nagycsoportos óvodás már tud olvasni, és rengeteget verset fúj kívülről, de előfordulhat, hogy ugyanő nem tud öt percig figyelni, és nyugton ülni a helyén. Ha valamiben kiemelkedően teljesít a gyerek, akkor tehetséggondozásban kell részesülnie, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül iskolába is kell járnia.
Ilyenkor van itt az ésszerűen megválasztott külön foglalkozások ideje, melyek optimális esetben nem veszik el az idejét a legfőbb tevékenységtől, a játéktól. Sokszor látok olyan helyzetet, hogy ha valamelyik területen kiemelkedően tehetséges a gyerkőc, akkor valamelyik részképességben esetleges lemaradás figyelhető meg. Ha egy ilyen gyerek idejekorán iskolába kerül, akkor csak szenvedni fog, csodabogárnak fogják tartani, és nem tud majd beilleszkedni a közösségbe sem.
A gyermek komplex érettségét kell figyelni, ami sok mindent jelent: a fizikai tényezők figyelembe vételén és a kognitív képességek megfigyelésén túl hozzátartozik a feladattudat, az irányított, tartós figyelem, a monotónia tűrés megléte. Fontos tényező az idegrendszer optimális terhelhetősége, a konfliktuskezelés, kudarctűrés, és az, hogy az adódó problémahelyzetekre akár többféle megoldási stratégiával rendelkezzen.
Fontos, hogy kiderüljön, milyen az idegrendszeri összerendezettsége (az egyensúlyérzéke, a nagy- és finommozgásai, mozdulatainak összerendezése), milyen beszédészlelése és megértése, valamint az is, hogy milyen nyelvi képességekkel rendelkezik, milyen a tér- és idő tájékozódása, illetve a hangképzése.”
Nem évet veszít, évet nyer!
A szakember szerint segít a döntés meghozatalában, ha szülőként nyomon követjük gyermekünk mindennapi játékát, megnézzük, hogyan érintkezik kortársaival, a környezetében élő felnőttekkel, hogyan reagál új helyzetekre, nehézségekre, meglepetésekre. Nyugodtan kérjünk fogadóórai időpontot az óvónőtől, és kérdezzük meg tőle, hogy gyermekünk elfogadja-e a közösségben az irányítást, milyen szerepet visz a játékok során, mit játszik szívesen spontán játékhelyzetben, és hogy mindezek alapján ő milyen iskolát javasol neki?
„Véleményem szerint az iskolakezdés egy évvel való eltolásával a gyerek nem veszít egy évet, hanem nyer.” – vallja Rákócziné Adamecz Bernadett. „Nyer egy évet a gondtalan, önfeledt játék, és saját maga számára. Ebben a korban ugyanis a szabad játék, a mozgás, a mese, és a zene a legfejlesztőbb. Neki még ezek alapozzák meg az érzelmi biztonságot, illetve az orientálódását a családban, a világban.
Természetesen bármiféle bizonytalanság esetén érdemes konzultálni az óvónőkkel, akik problémás esetekben kikérik a Nevelési Tanácsadó véleményét, de a szülők maguk is fordulhatnak az intézményhez segítségért, ha kétséges számukra, vajon mi lenne jó gyermekük számára.”
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
