A szakemberek „memória implantációnak” hívják a jelenséget, amelynek felderítése érdekében több mint 400 ember emlékezetet vizsgálták. A résztvevők feladata az volt, hogy hallgassanak meg egy sor fiktív eseményt saját életükkel kapcsolatban – például azt, amikor hőlégballonnal repültek gyerekkorukban, amikor megvicceltek egy tanárt vagy épp óriási zavart okoztak egy családi esküvőn. Ezután arra kérték őket, hogy újra és újra képzeljék el az eseményt.
Egészen megdöbbentő, de nagyjából a résztvevők 50 százaléka – bizonyos mértékig – elhitte, hogy átélte az eseményeket, noha erről a valóságban szó sem volt. A Warwicki Egyetem munkatársai szerint számos külső tényező lehet, amely emlékeinket befolyásolja, ezért kérdéses, hogy a bírósági tárgyalásokon és a pszichoterápiában vajon milyen mértékben találkozhatunk soha meg nem történt események leírásával, amelyeket a delikvens maga is abszolút igaznak hisz.
„Sok minden segíthet abban, hogy elhiggyük, hogy olyasmi is történt velünk, ami a valóságban nem. Ha többször is felelevenítik az emléket és képeket is mutatnak „róla”, egészen biztosan könnyebben azonosulunk a történettel” – mondja a kutatást vezető Kimberly Wade pszichológus adjunktus.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
