Milliárd szülő van a világon és mindegyikük egyedülállóan viszonyul a gyermekeihez. Sokunk számára meglehetősen ösztönösek és természetesek a módszereink. Ez minden bizonnyal így van rendjén, de hasznos lehet hátra lépni egyet és elgondolkozni azon, hogy a saját szülői megközelítésünk vajon honnan származik, és hogy ezek a hatások a “megfelelő” helyen vannak-e – írja Dr. David Rettew, gyermekpszichiáter, a psychologytoday.com-on megjelent cikkében.
A gyermekpszichiáter összeszedte, vajon melyek lehetnek azok a hatások, amelyek sokunk számára szerepet játszhatnak abban, hogy miért éppen olyan szülők vagyunk, amilyenek.
Amit a saját szüleink tettek
A legerősebb hatást a saját szülői mivoltunkra a saját szüleink gyakorolják vagy azok az emberek, akik ezt a szerepet töltötték be az életünkben. Kitörölhetetlen benyomást tettek ránk sok éven keresztül a szüleink, ez az a sablon vagy alapértelmezés, amelyből kiindulunk.
Amit a szüleink nem tettek meg (de talán kellett volna)
Sajnos néha a szüleink arra példák, hogy mit ne tegyünk: sokan azt fogadják meg, hogy amikor felnőnek, szülőkké válnak, éppen az ellenkezőjét szeretnék tenni szülőként, mint a saját szüleik. Leggyakrabban ez olyan embereknél fordul elő, akiknek a szülei nem voltak mellettük, vagy rosszul bántak velük. De ez sokkal kevésbé súlyos dolgokban is megnyilvánulhat. A nagyapám például annyira utálta, hogy gyerekként megjegyzéseket tettek arra, hogy megint mennyit nőtt, hogy ő maga soha nem tett megjegyzéseket az unokái magasságára.
Kultúra és értékek
Vannak olyan szülői cselekedetek, mint például a gyermekek fizikai szeretetének mértéke vagy a fizikai fenyítés elfogadottsága, amelyek kapcsolatban állnak kulturális vagy vallási hátterével. Noha arra figyelnünk kell, hogy ne gondolkodjunk sztereotípiákban, tudomásul kell vennünk, hogy a kulturális és vallási környezetünk is erősen hat a szülői mivoltunkra. Még akkor is, ha egy adott kultúrán belül is igen nagy eltérések mutatkoznak.
- Kapcsolódó: Szülői lét nem csak a gyerekről szól
Ami a személyiségünkhöz passzol
A szülőségünk általában összhangban áll a személyiségünkkel. Azok az emberek, akik hajlamosabbak szorongani, jobban félthetik gyermekeiket, és szorosabban felügyelhetik őket. Ezek a tulajdonságok könnyedén érvényesülhetnek nemcsak abban, amit a szülők csinálnak, hanem abban is, amiben hisznek. Egy szülő, aki például a korlátok meghatározásával vagy másokkal való konfrontálódással küzd, intellektuálisan meglehetősen vonzónak találhatja a konfliktusokat hangsúlyozó szülői megközelítéseket. Bármennyire is szeretnénk azt gondolni, hogy cselekedeteink követik a meggyőződésünket, a kutatások azt mondják, hogy ennek az ellenkezője is igaz lehet.
Amit a gyerekeink váltanak ki belőlünk
Hasonló módon tanulmányok azt is alátámasztják, hogy a szülői cselekvéseink gyakran gyermekeink viselkedéséből fakadnak, és ily módon inkább reaktívak, mint proaktívak. Azok a gyerekek, akik hajlamosak ingerlékenyek és dacosak lenni, könnyen kiválthatnak hasonló reakciókat másokban. Bár a reakciók érthetőek, gyakran nem ideálisak, szülőknek meg kell tanulniuk, hogyan kell ezt felülírni.
Amilyen tanácsokat kapunk
A szülőket mindig sokféle tanács árasztja el rokonoktól, barátoktól, de még idegenektől is. A szülőknek szóló cikkek, könyvek is egyre népszerűbbek, nem beszélve blogokról, online csoportokról, vagy a közösségi médiáról. Noha manapság több mint elegendő tanács szól a szülőknek, gyakran maradnak kérdések bennünk, hogy az információk mennyire megbízhatóak.
És akkor még ott van a tudomány is
Nagyszámú tudományos tanulmány szól a szülőségről: a dicsérettől, az alváson át, a probléma azonban az, kevesen olvasnak tudományos szövegeket és gyakran ezek a tanulmányok nem is következetesek. Bár blogokban vagy könyvekben gyakran hivatkoznak kutatási eredményekre és tanulmányokra, de sokszor nehéz eldönteni, hogy ez valóban a meglévő szakirodalom pontos bemutatása vagy a szerző azt mazsolázta ki a szövegből, amit bizonyítani szeretne. A szülőknek sokszor az is kérdés, hogy egy kutatás következtetése mennyire érvényes az egyes gyerekre. Éppen ezért előfordulhat, hogy a tudomány nincs a megfelelő helyen kezelve akkor, amikor egy szülő egy adott kérdésben dönt.
A legtöbbünk számára a szülői stílusunk, a szülőségünk összetett, gyermekenként, sőt, akár pillanatonként is változhat. Nem az a fontos, hogy kritizáljuk a saját szülői mivoltunkat, inkább az lenne fontos, hogy ráébredjünk arra, hogy a gyermeknevelés bár természetes és ösztönös, de lehet átgondolt, racionális és megfontolt is.
Kapcsolódó cikkek
