David Schwartz, engedéllyel rendelkező házassági- és családterapeuta egy, a psychologytoday.com portálon megjelent cikkben írt arról, hogy évekkel ezelőtt egy általános iskolában dolgozott, mint terapeuta, ahol egy második osztályos gyermekkel beszélgetett. “A beszélgetés egy bizonyos pontján a diák zavarodottnak tűnt, és megkérdezte: ‘Tényleg érdekli a mondandóm?’. Ez a második osztályos tanuló akkoriban egy nagycsaládban élt, a nagynénjével, a nagybátyjával, a fiú- és lánytestvéreivel együtt, egy háztartásban. A felnőttekkel folytatott beszélgetés során szerzett tapasztalatai többnyire arra korlátozódtak, hogy korrigálni kellett a viselkedését, amikor valami olyasmit tett, ami nekik nem tetszett. Ezt leszámítva nagyon kevés hosszú beszélgetést folytatott felnőttekkel” – írja Schwartz.
A szakember megnyugtatta a gyermeket, hogy őt valóban érdekli, amit mond – a következő hónapokban pedig hatalmasat nőtt a gyermek hajlandósága a kommunikációra, a gondolatai megosztására. A foglalkozásaik végére félénk, szinte alig megszólaló gyermekből olyasvalaki lett, aki úgy érzi, számít a hangja, amit mond.
Schwartz arról is beszámolt, hogy az iskolai munkája mellett több mint ezer terápiás foglalkozáson vett részt tinédzserekkel, akiknek az egyik leggyakoribb panasza az volt, hogy a szüleik nem hallgatják meg őket. Elutasítva érezték magukat, és úgy, mintha nem vették volna figyelembe azt, hogy mit éreznek a különböző dolgokkal kapcsolatban.
Ha tehetetlennek érzed magad, és úgy, hogy nem számítasz, az a rossz döntések receptje a szakember szerint. Ez különféle destruktív viselkedésekhez vezethet.
Schwartz szerint azt, ha a gyerekek vagy a tinédzserek nem viselkednek megfelelően, korrigálni kell. De vannak módszerek ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére, amelyek segítenek abban, hogy a gyermek tudja, hogy meghallgatják, és nem utasítják el. Még ha azokat a dolgokat nem is engedi a szülő, amelyekről úgy érzi, hogy ártalmasak lehetnek a gyerekre nézve, de meghallgathatja ezeket, és elmondhatja a gyermekének, hogy érti a nézőpontját. A cél a szakember szerint az, hogy a gyerekek megértsék, hogy meghallgatják őket, még akkor is, ha nem kapják meg azt, amit akartak.
Fontos, hogy a gyerekek – és természetesen a többiek is – érezzék, hogy értékesek és számítanak az érzéseik. A meghallgatással ez teljesül. Legyen szó gyermekről, tinédzserről, vagy felnőttről az életedben, ha megtaláljátok a módját, hogy valóban meghallgassátok egymást, az a szakember szerint változást hozhat az önbecsülés építésében, és a kapcsolatok növekedésének elősegítésében.
A gyerekeknek ez segít növelni az önbecsülésüket, és azt az érzést, hogy nekik is van felelősségük. A dolog lényege az, hogy ha az emberek fontosnak érzik magukat, és azt, hogy komolyan veszik őket, az segítheti a nagyobb önbecsülés és önmagukba vetett hit kialakítását. Másrészről viszont, ha úgy látják, hogy elutasítják őket, és a véleményüket nem veszik figyelembe, akkor tehetetlennek és nem tiszteltnek érezhetik magukat.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
