Az iskolakezdés mindig kihívásokkal teli időszak a gyermekeknek és a szülőknek. Idén ezt megfejelte a köznevelési törvény változása, amely miatt egy osztályba járhat az épphogy 6 éves elmúlt, és bőven 7 éves gyermek. A szülők ezért jobban aggódnak, keresik a helyüket, hogyan tudják gyermeküket segíteni és nem hátráltatni, illetve bizonytalanok, milyen jeleket kell figyelniük, ha a gyermek esetleg túl korán került az iskolapadba.
Baky Ildikó, a Rózsakert Medical Center egyik gyermekpszichológusa szerint az első hat hétben még a szélsőséges viselkedés is elfogadható, de ezt követően, illetve állandó pszichoszomatikus megbetegedések és tanulási zavarokra mutató jelek esetén nem szabad magára hagyni a gyermeket.
Új szabályrendszer
Az iskola az óvodához képes új szabályrendszert vár el a kisiskolástól, amibe számos kötelesség is beletartozik. Ez még a gyermek számára újdonságként hat, hiszen rengeteg dolgot kell hirtelen a fejében tartani, ami önmagában is nyomasztó, kimerítő lehet. Fontos látni, és helyén kezelni a lelki problémákat. Lehet, a gyermek szellemileg elég érett, jó felfogású, mégis szoronghat, nem képes leválni a szülőről, (főleg az anyukáról), fél a változástól, nem elég talpraesett, és nem képes érzelmeit vagy igényeit irányítani, kifejezni. Ennek leggyakoribb tünetei a szótlanság, bezárkózottság, étvágytalanság, sírás az iskolába induláskor, és az elváláskor.
Ha a gyermek nagyon izgul, hogy megfelel-e elvárásainknak, teljesítményével kapcsolatos szorongások is kialakulhatnak nála. Markánsabb tünetek a fejfájás, hasfájás, kézizzadás, reggeli hányás, sőt előfordulhat az iskolában kialakuló vizeletvisszatartási zavar, azaz bepisilés, valamint a széklet visszatartása is. A tünetek nyomasztóak a szülő számára (is), általában azonban pár nap, hét után maguktól megoldódnak. Kialakulnak a barátságok, az új rendhez igazodik a gyermek életritmusa, és javulni fog a hangulata. Gond akkor van, ha ez nem így történik.
Az első hat hét kritikus
Baky Ildikó azzal kapcsolatban, hogy mikor kell komolyan foglalkozni azzal, ha a gyermek pszichoszomatikus megbetegedéssel, testi tünetekkel reagál az iskolakezdésre, elmondta: az első 6 hétben előforduló szélsőségek elfogadhatóak. “Ha ennél tartósabban állnak fenn a tünetek, akkor a pszichés problémák kivizsgálása mindenképp szükséges. Előfordulhat, hogy az iskolai munka során derül ki, a gyermek esetleg egy már korábbról hozott pszichés, magatartásbeli vagy fizikai zavarral küzd. Ilyenkor a pedagógussal együttműködve kell döntést hozni a további teendőről, a döntésnél természetesen a gyermek érdeke a leglényegesebb, mert ha sorozatos kudarcok érik az iskolában, ezek nem őt minősítik.”
Hosszú távon a legnagyobb problémát a tanulási zavarok jelentik. Ha a gyermek figyelme nem elég tartós, elkalandozik, lemarad, a leckeírás küzdelemmé válik, a feladatmegoldás pontatlan, akkor nem szabad várni, foglalkozni kell a gyermekkel, hogy leküzdhesse a nehézségeket. Legfontosabb ilyenkor a gyermek adott érettségéhez alkalmazkodni a megoldás megtalálásában.
“Megtörténhet, hogy a szülők és az óvónők legjobb szándékú döntése, és a tanítók, pszichológus segítsége mellett is a gyermek nem tudja teljesíteni az első osztály elvárásait, nem állja meg a helyét a többiek között. Fontos megérteni szülőként is, ez nem szégyen, hanem egy új lehetőség biztosítása a gyermek számára, hogy tudása jobban megalapozott legyen és végre sikerélményhez jusson.
A tananyag egy részének ismerete új lendületet adhat neki a következő tanévben az iskolai munkáiban, a régi barátok mellé pedig még újakat is szerezhet. Ha a szülők pozitívan állnak a kérdéshez, és nem bukásként fogják fel, vagy nem erőltetik tovább a gyereket a második osztályba, attól tartva, hogy butának tartják majd, a legjobbat teszik a gyermekükért” – fogalmazott a szakember.
Kapcsolódó cikkek
