A pszichoforyou.hu kérdezte Kiss-Nemes Veronika sportpszichológust arról, hogyan tudjuk segíteni a gyerekeket a sportág választásban, milyen előnyökkel jár, ha a feszes napirendbe mozgást is beiktatunk és arról, hogy meddig érdemes próbálkozni egy adott sportággal.
Először is, ha egy gyereknek megtetszik egy sportág, érdemes elmenni egy nyílt napra, ahol az edző elmagyarázza mire számíthat. Ne tartsuk vissza a gyereket semmilyen sporttól, ha neki tetszik az, még akkor sem, ha tőlünk teljesen távol áll az adott sportág. De mi legyen abban az esetben, ha a gyerek belekóstol egy sportba, de menet közben ráébred, hogy mégsem neki való? A sportpszichológus szerint legyünk elégedettek azzal, amit addig elsajátított. Itt felmerülhet az a kérdés is, hogy engedjük-e abbahagyni vagy ezzel épp a kitartásra nevelést ássuk alá.
A sportpszichológus szerint ebben nem vagyunk egyformák és nincs is egy igaz válasz. Fontos utánajárni, hogy miért nincs kedve edzésre menni. Kényszeríteni felesleges, de ha azt tapasztaljuk, hogy “a közeg jó és szeretetteljes, valamint a gyereken érezzük, hogy csupán egy-egy rossz nap csúszik be nála, de alapvetően jól érzi magát adott sportágban, akkor lehet határidőt szabni.” Például mondhatjuk, hogy próbáljunk meg még egy félévet járni. Ha 5-10 edzés után is bizonytalan a gyerek, akár sportpszichológus segítségét is kérhetjük.
Fontos azonban az is, hogy ha a gyerek nagyon abba akarja hagyni az adott sportágat – még akkor is, ha nagyon tehetséges benne – nem érdemes erőltetni a folytatást, mert ez később az élet más területein visszaüthet. “Láttam példát arra is, hogy miután a gyerek abbahagyhatta, azaz megélte: dönthet az élete felett, később visszatért a sportágához. De akkor már tudta: ez kizárólag az ő választása” – teszi hozzá a szakember.
Érdemes tudni azt is, hogy 10-12 éves korig a gyerekeket elsősorban a közösségben való létezés motiválja, az összetartozás. “Magyarországon abból a szempontból nehéz a helyzet, hogy a legtöbb sportágban szinte azonnal elkezdődik a versenyeztetés. Pedig nagyon fontos lenne minél több hobbiként működő sportfoglalkozást elérhetővé tenni, mert aki nem életcélként tűzi ki a sportolást, az könnyen megijedhet a heti 5-6 edzéstől, vagy a rendszeres versenyzéstől.”
Tudjuk, hogy a gyerekek túlterheltek, felmerülhet a kérdés, hogy az iskola, a tanulás, a külön órák mellett hogy fér bele a sport az életükbe. A sportpszichológus szerint minden mozgás hasznos, amit szívesen csinál a gyerek. A WHO ajánlása szerint a kisiskolásoknak minimum napi 1 óra csekély erőfeszítést igénylő, illetve heti 3 óra intenzív erőfeszítéssel járó mozgás volna a megfelelő. “Ezért kifejezetten hasznos a délutáni sport 2-3 alkalommal egy héten. Emellett sok családban legalább ezzel is csökken a képernyőidő, hiszen egyébként a monitor, kijelző előtt ülne a kiskorú” – mondja Kis-Nemes Veronika.
Magyarországon kifejezetten sok a gerincproblémával illetve túlsúllyal küzdő gyerek, ezért is lenne fontos a mozgás. A sportnak feszültségoldó hatása is van, amit később akár tudatosan is használhatnak a gyerekek. “De nemcsak fizikai, mentális előnyei is vannak a mozgásnak: az edzésre járó gyerekek sokszor hatékonyabban tanulnak, hiszen egész fiatalon magukévá teszik a jó időbeosztást, jobban koncentrálnak és motiváltabbak is” – teszi hozzá a sportpszichológus. Jó hatással van a szorongó gyerekekre a mozgás, csakúgy, mint a hiperaktív, ADHD-s gyerekek esetében is jótékony hatással van a sport keretrendszere, a szabályok elfogadása, az igények késleltetésének megtanulása.
A sportágválasztásnál és egyáltalán a sportolásnál “a fő, hogy első körben mindig a gyerek viszonyulását nézzük, így tudunk neki igazán segíteni.” Szinte mindegy is, hogy hobbi vagy versenyszerű a sportolás, a lényeg, hogy örömből sportoljon a gyerek.
Forrás: pszichoforyou.hu
Kapcsolódó cikkek
