Gyerek

Ezért hagyja abba sok gyerek a sportolást

A gyerekek kétharmada tizenhárom éves kora előtt abbahagyja a sportolást, mert nem érzi jól magát benne, részben a felnőttek által rákényszerített feszes időbeosztás, állandó teljesítménykényszer miatt. Nem minden gyerekből lesz élsportoló, sőt, nem is kéne, hogy ez legyen a cél.
2023. Február 18.
Szomorú fiú a kapufélfának támasztja a fejét
Kép: Getty Images

Szülőként sokszor nehéz egy sportág mellett elköteleződni, de ha végül sikerül is, sokan szembesülnek azzal néhány év elteltével, hogy a gyerek nem szeretné tovább folytatni a sportolást. Ekkor – jobb esetben – kiderül, hogy a gyereknek túl nagy a hajtás, elvesztette az örömét, az érdeklődését, aminek jelentős részben ahhoz van köze, hogy a körülötte lévő felnőttek abban hittek, és arra biztatták, hogy kitartó szorgalommal és gyakorlással,  kimagasló élsportoló lesz belőlük.

Az a bizonyos 10 ezer óra

Malcolm Gladwell, történész, újságíró, író vezette be a köztudatba az úgy nevezett 10 ezer órás szabályt. Gladwell Anders Ericsson kutatásai alapján alkotta meg a fogalmat, aki évtizedek óta tanulmányoz sakkbajnokokat, zenészeket, élsportolókat azért, hogy rábukkanjon a kiemelkedő teljesítmény titkára. Gladwell 10 ezer órás szabálya Ericsson egy 1993-as kutatásán alapul, amelyben berlini hegedűművészeket vizsgált abból a szempontból, hogy megfejtse mi kell ahhoz, hogy valaki igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtson. Gladwell a kutatást felhasználva arra a következtetésre jutott, hogy ha valaki elég tehetséges zenész ahhoz, hogy bejusson egy elit iskolába, akkor onnantól semmi más nem fogja megkülönböztetni későbbi karrierjét a többi kiváló muzsikustól, csak a szándékos gyakorlás. Hogy még kézzelfoghatóbb legyen, Gladwell számszerűsítette a biztos siker receptjét: tíz év alatt 10 ezer órányi gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy – bármiben – kimagasló teljesítményt érjünk el.

Gladwell 10 ezer órás szabálya – ami ellen egyébként azonnal számos kutató, tudós tiltakozott – sokak számára jelentett biztos kiigazodást: nem kell tehát semmi mást tenni, mint céltudatosan, magas intenzitással, folyamatosan gyakorolni. Hogy visszakanyarodjunk a sporthoz: edzeni, edzeni és edzeni.

A szándékos gyakorlás nem móka és kacagás

A megfeszített munka, állandó, kitartó és intenzív gyakorlás nem könnyű és nem mindig élvezetes, nem az öröm a célja, hanem az állandó törekvés a javulásra. Igen ám, de amellett, hogy egyáltalán nem tekinthetjük a 10 ezer órás szabályt tuti receptnek az olimpiai aranyéremhez, nem is való mindenkinek. Ez utóbbi az, amiről sokszor szülők, edzők megfeledkeznek és belehajszolják a gyereket a teljesítményorientált edzésbe, sportolásba.

Sokszor irreális ígéretekkel kecsegtetik a naiv szülőket, akik meg vannak győződve arról, hogy ha a gyerek éjt nappallá téve gyakorol, akkor ő lehet a következő LeBron James vagy Serena Williams. A gyerekek pedig elvesznek út közben, elkedvetlenednek a könyörtelen napi rutintól, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan, érzelmileg is belefáradnak, kiégnek. Mindez pedig odavezet, hogy a gyereken akkora nyomás lesz, hogy abbahagyja a korábban olyannyira kedvelt tevékenységet.

Az idő nem jelent minőséget

A több edzés nem egyenlő a minőségi edzéssel. A tudatos gyakorláshoz szoros felügyeletre, azonnali visszajelzésre és arra van szükség, hogy a gyerek értse, mit csinál. Ezek nélkül – függetlenül attól, hogy milyen hosszú ideig gyakorolunk- nem lesz hatékonyság.

Kutatások szerint a gyerekek 70 százaléka 13 éves kora előtt abbahagyja a sportolást, elmegy tőle a kedve, részben a felnőttek által rákényszerített, időigényes, hajszolt életritmus miatt. A felnőttek a mozgás örömét unalmassá, megfeszített munkává, teljesítménykényszerré változtatták.

Sportoljon a gyerek, de ne így!

Először is: ha egy gyerek elköteleződik egy sportág iránt, akkor az az ő döntése, nem a szülőé és nem is az edzőé. Akkor is így van, ha kisebb gyerekről van szó. A gyerekek ritkán állnak készen arra, hogy 14 éves koruk előtt elköteleződjenek.

A tizenéves kor előtti korosztálynak az lenne a legjobb, ha kipróbálhatnának különböző sportokat és egyéb tevékenységeket, egyszerűen csak azért, hogy örömüket leljék ezekben a tevékenységekben. Minél kisebb gyerekről van szó, annál fontosabb a szabad játék, a strukturálttal szemben. Minél több mindenben próbálhatja ki magát egy gyerek, annál inkább felfedezi saját magát, az erősségeit, azt, hogy mit szeret csinálni és miben jeleskedik. Ez vezethet ahhoz, hogy egy sportágra specializálódjanak, és belemerüljenek az ezzel járó intenzív edzésbe.

Forrás: psychologytoday.com