Egy kis magyarázat annak, akinek még nem volt elsős gyereke, miért az elismerés. Ilyenkor anyára vár a korongok, pálcikák, a logikai készlet, a uzsonnáscsomag, a benti cipő, a vécépapír, a papírzsebkendő-csomagok beszerzése, ceruzák és más tanszerek megjelölése, bent és otthon tartott holmik listájának megjegyzése, füzetcsomagolás, könyvcsomagolás, vignettázás, ebédbefizetés, majd lemondás az első betegségnél, szülői értekezlet, elmélyülés az iskola házirendjében, és hab a tortán: a betűkártyák kivágása és elrendezése a tartó különböző zsebeiben. Ezek után csak kicsit lélegzik fel a megfáradt szülő. Eddig ugyanis csak őt tesztelte az iskola: képes-e a fentiekre. Mostantól azonban a lurkó is megmérettetik. Jönnek a feladatok, a betűelemek írása, ismerkedés a számokkal, és az együtt furulyázás, ami azért nem piskóta, akár fújni, akár hallgatni! Jó lenne végre egy kis sikerélmény!
Olvasni jó!
Ha a szülők szeretnek olvasni, alig várják, hogy a gyerekük is hamar megélje ugyanezt a csodát. Van, aki már úgy kezdi az elsőt, hogy tud olvasni. A legtöbbjük a nagyobb testvértől lesi el a tudomány, őt kérdezgeti, melyik milyen betű. Van, aki a szüleit nyaggatva jut idáig. Előfordul, hogy nem is nyaggat, csak éppen néhány információból kikövetkezteti a dolgokat. És sajnos van olyan, akit a szülők tanítanak meg előre, abból a célból, hogy nehogy lemaradjon majd a gyerek… Az átlaggyerek, aki elsőben kezdi az olvasás tanulását, többnyire a tanév második felére ismeri meg az összes betűt. Ez még nem jelent könnyed olvasást, de a gyerkőcöt biztosan nagy örömmel tölti el, ha van végre saját könyve, amit ő is el tud olvasni. Fontos, hogy neki való és könnyen átlátható könyvet találjunk, ami nem veszi el a kedvét az olvasástól, sőt!
Sorozat pont nekik
Volt egyszer egy kislány, aki amellett, hogy olyan vékony volt, mint egy kukac, elég sokat betegeskedett. Ez két okból volt nagyon jó. Az egyik, hogy nem kellett iskolába mennie, írás- és számtanórára, mert az nagyon nem ment. (A számtannal való viszonya nem sokat változott az utóbbi 30 év alatt.) A másik ok, hogy a gyerekorvosi rendelő mellett volt a gyerekkönyvtár, hazaúton pedig a Csanády utca sarkán a könyvesbolt, aminek minden szegletét ismerte. És minden betegeskedés idején választhatott egy könyvet, amit el is olvasott, mire újra iskolába mehetett. Az első kedvencek a Már tudok olvasni! sorozat tagjai voltak. Épp neki találták ki! Karcsú könyv, rövid fejezetek, jópofa rajzok, és főleg: jó nagy betűk! Így nagyon hamar be lehetett fejezni egy-egy történetet, és büszkén mutogatni a nővérének: már ezt is „kiolvastam”!Épp mostanában jutott eszembe mindez, a Rigó a fán, a Nem leszek az unokád!, a Gilly, a halacska, a De igazán tud repülni a karosszék!, a Riki-tiki-tévi és még sok-sok könyv a sorozatból. Te jó ég, ilyen sokat voltam beteg? Sajnos már egy sincs meg…
Vajon a mai elsősök, másodikosok minek örülnek a betegágyban? Csak nem lehet egész álló nap tévét nézni! Rákerestem, és megtaláltam őket. Igen, itt vannak a régi kincsek, a Móra Kiadó újra elővette őket, új köntösben, de a jellegzetes ákombákom sorozatcímet megtartva! Bár még csak négy darab jelent meg, bízzunk benne, hogy egyszer sorra kerül mindenkinek a kedvence. Én már nyertem! Itt a Riki-tiki-tévi!
Tipp: Ha nagyon nem megy a gyerkőcnek az olvasás, kérj meg valakit, akit igazán szeret, hogy gyakoroljon vele Meixner Ildikó: Én is tudok olvasni! című feladatlapjaiból. Ritkán jár jó eredménnyel, ha a szülő lép elő korrepetitornak, hiszen könnyen jön a nyűglődés, majd az összeveszés. Egy felnőtt barát vagy egy türelmes nagyobb testvér sokkal jobban be szokott válni. Neked pedig van elég dolgod ezen kívül is, nem igaz? Ha úgy érzed, nehezen indul a gyerek, tanulási problémára gyanakszol, beszéld meg az osztályfőnökkel, vagy fordulj szakemberhez! Azzal, hogy pusztán újra és újra leülsz vele házi feladatot írni, nem mész semmire, csak elmérgesedik a helyzet.
Kapcsolódó cikkek
