„Minden egyes nap megkérdőjelezem, hogy jó nevet adtunk-e a lányunknak – ez normális?!” – kérdi egy anya a netmums.com oldalon. „Teljesen összezavarodtam, és senki nem nem mertem mondani, még a férjemnek és a barátaimnak sem, mert olyan hülyén érzem magam…”
Az anyának tulajdonképp nem is objektív kifogásai vannak a névvel, inkább csak azt érzi, nem illik a lányához.
Nagyon szép a név, amit választottunk: Sienna, de úgy érzem, egyszerűen nem ezt kellett volna. Másnak is vannak ilyen érzései? Már késő nevet változtatni? Tíz hónapos a lányom… És mit gondolnak majd az emberek? A férjemnek meg sem merem említeni… szerinte én vagyok a leghatározatlanabb ember a világon!”
Az anya ráadásul fiút várt, talán ez is növelte a bizonytalanságát.
„Annyira meg voltunk győződve róla, hogy fiunk lesz, már megvolt a tuti nevünk is, így amikor a lányunk megérkezett, teljesen elakadtam a névkérdésnél. Aztán mindenki sürgetett, hogy döntsünk, beugrott ez a Sienna, de valahányszor kimondom, azon tűnődöm, vajon ez a megfelelő név neki? Jaj, nem tudom, mit tegyek…”
A kommentelők egy része megnyugtatja az anyát, dicsérik a Sienna nevet, mások megértik, és arra biztatják, inkább változtasson, minthogy egész életében fura érzésekkel mondja ki a gyerek nevét.
De vajon a jogszabályok lehetővé teszik ezt?
Nos, Magyarországon egy viszonylag egyszerű anyakönyvi eljárással módosítható a családi és az utónév is. Persze a névváltoztatási kérelmet indokolni kell. A nyomtatvány személyesen nyújtható be bármely polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjénél, és ahhoz mindkét szülő hozzájárulása szükséges. Ha a kicsi elmúlt tizennégy éves, akkor az ő beleegyezését is kérni fogják – de addig remélhetően egy anya sem gondolkodik, legalábbis nem ilyesmi miatt. Ha a szülők nem tudnak megegyezni, akkor a gyámhatóságnak kell döntenie.
Kapcsolódó cikkek
