Lacey Filipich pénzügyi szakértő szerint ugyan ez általános, de nem szándékos következményei lehetnek a gyerek pénzhez való viszonyára nézve.
Ha azt mondjuk, hogy “Ezt nem engedhetem meg magamnak.”, az nem minden esetben jelenti azt, hogy valóban nem férne bele az a kiadás, van, amikor arra gondolunk inkább, hogy nem fogunk, vagy nem akarunk pénzt kiadni egy adott dologra. Van, hogy úgy értjük, hogy nem veszünk meg egy bizonyos dolgot, mert nem a lehető legjobban használnánk az erőforrásainkat.
De nem mindegy, hogy milyen szavakat használunk, ha az eredmény végül is ugyanaz, és nem veszünk meg valamit? Valójában aközött, hogy valamit nem tudunk, vagy nem akarunk, nagy különbség van. A különbség a tehetetlenség és a kontroll érzése között van.
Szülőként pedig az “Ezt nem engedhetjük meg magunknak.” kifejezés használatának akkor, ha valami nem akarunk megvenni, nem szándékosan, de következményei lehetnek a gyermek pénzhez való viszonyulása szempontjából.
Ennek a kifejezésnek a használata nem tudja megszüntetni a választás cselekedetét. Ha ez egy olyan frázis, amit gyakran arra használunk, hogy abbamaradjon a nyaggatás, azt érdemes átgondolnunk.
Szülőként általában szeretnénk, ha a gyerekek fel tudnák ismerni a rendelkezésükre álló pénzügyi lehetőségeket, és felismerjék, ha a dolgok elérhető közelségben vannak. De a legfontosabb az, hogy megtanuljanak jó döntéseket hozni a pénzükkel kapcsolatban – hogy amikor rájönnek, hogy valamit valóban megengedhetnek maguknak, eldönthessék, hogy helyes-e, ha megveszik.
Ezért érdemes inkább olyan kifejezéseket használni, amelyek a tudatos döntéshozatalt hangsúlyozzák. Ilyenek például:
- “Ez nem szerepel a kiadási tervünkben.”
- “Ha ezt megvesszük, le kell mondanunk a …-ról.”
- “Nem gondolom, hogy ez a pénzünk megfelelő felhasználása lenne.”
Ezek és a hasonló kifejezések és beszélgetések segíthetnek, hogy pénzügyi ismereteket adjunk át a gyerekeknek, és két kulcsfontosságú fogalommal is megismertetik őket, amelyek segítik a megfelelő pénzügyi döntések meghozatalát.
Opciós kiadás
Az opciós kiadás lényege, hogy ha valamire pénzt költenénk, akkor feladnánk annak a lehetőségét, hogy azt a tőkét másra használnánk.
Egy szemléletes példa, hogy ha vennénk egy új luxusautót, amit csak úgy tudnánk megvásárolni, hogy ahhoz el kellene adni a házunkat – de technikailag a lehetőségeinken belül van. De az autó ára például évekre fedezhetné a család megélhetési költségeit, akár a gyerekek oktatását. Így az autó megvásárlásával feladnánk ezeket a lehetőségeket.
Ha pedig a házat kell eladni ehhez, azzal még többet adunk fel, mint az autó tényleges ára, mert az ingatlan esetleges jövőbeni árnövekedését is feladnánk, és még bérleti díjjal is kellene ezután kalkulálni. És ez csak a pénzügyi része a dolognak, figyelmen kívül hagyva a biztos lakhatás elvesztésének hatását a mentális egészségre nézve.
Tehát nem lenne jó ötlet egy luxusautót előnyben részesíteni a biztos lakhatással szemben, ezért nem azt az opciót választjuk.
Ha rá tudjuk venni a gyermekünket arra, hogy gondoljon bele, miről kellene lemondania, ha egy adott dologra pénzt költene, segíthet, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek nem csak adott pillanatban tűnnek a legjobbnak, hanem hosszú távon is azok.
- Kapcsolódó: Így tanítsd meg gyermekednek a pénzkezelést
Pazarlás
Amikor arra tanítjuk a gyereket, hogy zárja el a csapot fogmosás közben, vagy kapcsolja le a lámpát, ha kimegy a szobából, egyértelmű az üzenet, hogy a víz és az áram értékes erőforrások, és ne pazarolja ezeket. De a pénz is erőforrás, ráadásul az időnket fordítjuk arra, hogy megkeressük, így tekinthetünk a pénzpazarlásra úgy is, mintha az időnket is pazarolnánk. És az idő nem megújuló erőforrás, így ha eltűnt, nem kaphatjuk vissza.
Ha el tudjuk érni, hogy a gyerekek átgondolják a pénz hatékony felhasználását, az segíthet, hogy idősebb korukban a lehető legjobban kihasználják az erőforrásaikat.
Mikor érdemes elkezdeni a pénzről tanítani a gyerekeket?
A pénzre hajlamosak vagyunk matematikai szempontból gondolkodni, ezért sokan úgy gondolják, hogy addig nem érdemes a pénzügyekről tanítani a gyermeket, amíg nem tud számolni. Pedig már hároméves koruk előtt is elkezdhetjük ezzel megismertetni.
Már ekkor tanulhatnak a szülőtől a pénzről úgy, ahogy bármi másról: figyelnek rá, meghallgatják, és lemásolják. A pazarlás megértéséhez például nem kell tudni számolni, és a fogmosás vagy a maradék étel kapcsán már valószínűleg találkoztak is ezzel a fogalommal.
Ha látják, hogy feleslegesen folyik a víz, vagy a szemétbe kerül az étel, megértik, hogy ez pazarlás. Ugyanígy azt is el lehet nekik mondani, hogy a pazarlásba ment pénzt úgy tudja a szülő újra megkeresni, ha több órán át dolgozik. Ha még nem is tud számolni, a gyermek akkor is megértheti a költségeket, ha megmutatják neki, hogy például mennyi kenyérrel vagy tejjel egyenlő az adott pénzmennyiség.
Azzal, ha megfontoltan beszélünk a pénzről, és odafigyelünk a mintára, amit mutatunk, akkor is, amikor a gyerekek még kicsik, azzal is segítjük őket ezen az úton.
Forrás: kidspot.com.au
Kapcsolódó cikkek
