Felidézzük Vekerdy Tamás tanácsait iskoláról, teljesítményről, mesélésről, érzelmi biztonságról.
“A világ marhaságokat sugall, nekünk, szülőként az a feladatunk, hogy elhiggyük: nem a kitűnő tanulókból lesznek a topmenedzserek. Hanem azokból, akik a gyerekkorukat nagy testi, lelki biztonságban töltötték” – fogalmazott Vekerdy Tamás egy korábbi beszélgetős estjén.
Magyarországon sajnos az a pedagógia az általános, ami szerint egy kérdésre csak egyféle válasz adható. Ebből persze egyenesen következik, hogy az iskola csak az értelmi intelligenciára kíváncsi (azon belül is a matematikai készségekre és a lexikális tudásra), nem foglalkozik a kreativitással, a sokféleséggel.
Persze nem csupán a gyerekeken, hanem a szülőkön is elképesztő nyomás van, az egyre korábban, egyre több mindennel kell foglalkoznia a gyereknek társadalmi presszióban a szülők is tehetetlenek és nehezen igazodnak el. Kevesen tudják (vagy merik elhinni), hogy az iskolai beválás nem egyenlő az életben való beválással. Vekerdy szerint a legfontosabb az lenne, hogy megtanuljuk, és megtanítsuk a gyereknek, hogy érezzük jól magunkat. Legyünk azok, akik vagyunk. Azoknak pedig, akik szerint az élet nem ilyen, hanem kegyetlen, ahol állandóan teljesíteni kell, tehát jobb erre minél hamarabb felkészíteni a gyereket, Vekerdy Tamás válasza, hogy ha a gyerek az életkorának megfelelő körülmények között tanulhat, fejlődhet a lehető legtovább, akkor tud könnyen beilleszkedni felnőttként is.
Fontos gondolata Vekerdynek, hogy az iskola a gyerek dolga, de ha azt látjuk, hogy a gyerek szorong, szenved, utálja az egészet, akkor mentsük ki onnan. Az oktatási rendszer problémái pedig nem fognak maguktól megoldódni, a szülőknek is tenni kell azért, hogy jobb legyen. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy az iskola hülyeségeket vár el, például rengeteg házit kéne megcsinálnia a gyereknek a nagyon kevés szabadidejében, akkor nyugodtan legyünk a gyerek cinkosai: diktáljuk le a megoldást, írjuk meg helyette a leckét.
Sok-sok mesélés
A sikeres tanulás kulcsa a sok mesélés, akkor is, ha a gyerek már tud olvasni. Minél többet olvasunk, annál többet tanul, pláne, ha fejből mondunk mesét.”És a mese nem feladat. Ne legyen tanulság, amit össze kell foglalni. Legyen szabad, legyen fejből. Már én szégyellem magam, milyen primitív történetekkel jövök elő, ők meg imádják. A legjobb az lenne, ha az esti mesét is először mi elolvasnánk, aztán elmondanánk nekik. Nagyon rosszul, összevissza kavarva, és pont úgy lesz jó.”A látott mese pedig nem mese. “A hallott mesére az agya belső képeket készít, úgy hívjuk, elaboráció, ez a feldolgozás. Ez segít abban, hogy jobban fejlődjön, ne legyen szorongó, agresszív. A másfél évesnek visszamesélek két dolgot, ami vele aznap történt. A 2-3 évesnek jöhetnek a kis állatos mesék. Aztán 4-5 éves kortól már a komolyabbak, a népmesék.”
Azzal tudjuk megvédeni, amit első tíz évben kapott
Vekerdy Tamás persze jól tudja, hogy nagyon megváltozott a tempó, az információfeldolgozás. A telefonnal, tablettel okosan kell bánni, az iskoláskor felé haladva időben fokozatosan nőhet a használatuk, de ne használjanak a gyerekek bármit és főleg ne egyedül tegyék. Figyeljünk arra nagyon, hogy ne az eszközök uraljanak, használjanak minket, hanem fordítva. És hogyan tudjuk megvédeni a gyerekünket? “Azzal tudjuk megvédeni, amit az első tíz évben kapott. Ha elég érzelmi biztonságot, akkor ki fog jönni ezekből a kísértésekből.”Kapcsolódó cikkeink:
- Vekerdy: ne azt nézd, hogy milyen jegyet hoz a gyerek!
- Vekerdy: ne vegyük el a gyerekkort a gyerektől!
- Vekerdy: embertelenség ennyi mindent belenyomni a gyerek fejébe
Forrás: divany.hu
Kapcsolódó cikkek
