Gyerek

Nyári mondókák, versek

A nyári szünetben sem kell nélkülöznünk a verseket, mondókákat. Szerencsére a magyar irodalom gazdag nyári témákban, Kányádi Sándortól több verset is taníthatunk a legkisebbeknek is.
2018. Augusztus 02.
Nyári mondókák, versek

Jól tudjuk, hogy a versek, mondókák mennyire fontosak a gyermek fejlődésében, a ritmikusság, a dallam a gyerekek természetes szükséglete, fejlesztik a szókincset, a képzelőerőt.

Összegyűjtöttünk néhány olyan verset, amelyek a nyárról szólnak.

Kányádi Sándor: Napsugár – hívogató

Tavaszutó, nyárelő,

meggyet érlelő,

mézillatú napsugár,

bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,

mézet pergető,

búzasárga napsugár,

bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,

búzát érlelő,

barna bőrű napsugár,

bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,

bőrünk perzselő,

júniusi napsugár,

bújj elő!

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb lesz, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,

ez itt akác, ez itt levél,

ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülű,

hasát veri a nyári fű,

ez itt virág, ezer, ezer,

ez a sötét gyalogszeder,

ez itt a szél, a repülés,

az álmodás, az ébredés,

ez itt gyümölcs, ez itt madár,

ez itt az ég,

ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,

Ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó:

ez volt a ház, ez volt a tó.

Horváth Imre: Mit kívánjak nyárra?

Homokvárhoz: kupacot,

Horgászoknak: kukacot,

Hegymászóknak: nagy hegyet,

hűs fagyihoz: friss tejet,

folyópartra: fát, nagyot,

vakációt -száz napot!

Devecsery László: Felhőjáték

Kinn a réten, nyári réten,

nyár-délután, könnyű szélben,

hanyatt fekve, álmodozva,

néztem fel az ég-magasra.

Felhők jöttek, felhők mentek,

játszottak, mint a gyerekek:

fogócskáztak, felnevettek,

azután meg tovább mentek.

Tovább mentek, messze szálltak,

formát formára formáltak!

Jött egy sárkány: lángot lelve,

szél-játékban ellehelte?

Hullámzott mögötte tenger:

hajó rajta, de nincs ember;

utána hal, mely jókora,

mosolya felhőből jópofa?

Láttam még törpét, óriást,

madarat nagyot: bóbitást,

szél-fújta felhő-trombitát,

szárnyakkal nyulat: elrepült,

felettem a szél hegedült?

Varázslat történt számtalan,

felhők játszottak száz mesét,

s a délután is véget ért!

Sarkady Sándor: Zápor

Csepp, csepp, csepereg

villan, csattan, megered;

Záporfüggöny, zuhatag-

fut a felhő, süt a nap.

Jött, ment – jót esett:

fűnek, fának jólesett.

Kányádi Sándor: Alma, alma

Alma, alma piros alma odafenn a fán

Ha elérném nem kímélném, leszakítanám

De elérnem nincs reményem,

várom, hogy a szél azt az almát

piros almát lefújja elém.

Kapcsolódó cikkeink versek, mondókák témában: