A személyiség- és üzletfejlesztés terén nagy tapasztalattal rendelkező S. Tóth Márta NLP Life & Business Coach, NLP tréner abban hisz, hogy mindannyian lehetünk megengedőek a gyerekeinkkel, és bele kellene férnie, hogy olykor rosszabb jegyeket kapjanak az iskolában. Értékes gondolatait ezúttal azoknak a szülőknek címezte, akiknek nem volt őszinte a mosolya az iskolás gyerekek most kézhez kapott bizonyítványát látva.
„A gyerekeket nem a tökéletességre kellene nevelnünk, hanem arra, hogy erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt szerethetőek vagyunk. Arra, mennyire fontos nekünk, hogy ők mit szeretnek és mit nem, hogy miben tehetségesek, hogy miről álmodoznak. Tudniuk kell, hogy mindannyian hibázhatunk. Ahogy nekünk, úgy nekik is lehetnek rosszabb napjaik, és a hibáinkból mindannyian tanulhatunk.
Ennek mentén érdemes nevelni a gyermekeinket és saját magunkat is. Mint mondja, érdemes megmutatni nekik ezeket a folyamatokat: hogy tanulunk a hibáinkból, mit kezdünk a sikerrel, hogyan találjuk meg a saját életünkben a flow-t, hogyan lehetünk elég jók. Ehhez persze a szülőnek először saját magán érdemes dolgoznia.
A jutalom és büntetés előzeteseként a megértés a fontosabb. Megértetni a gyermekkel, miért hibázhat és milyen gyakran engedhető meg a megbotlás – értem itt azt, hogy amikor hibázik, érdemes megbeszélni a miért-eket, a hogyan-okat, a meddig-eket. Érdemes megvizsgálni a motivációját, a tanárok hozzáállását, a módszertan kompatibilitását a gyerek lelkével és elvi síkjával, és nem azonnal a gyermek büntetésére összpontosítani. Ha a gyermek hozzáállásával (és nem a felfogóképességével!) van a baj, akkor vele együtt érdemes átbeszélni a jutalom és büntetés rendszerét, amit egyensúlyban kell tartani. Felmerül egy fontos kérdés ebben az érzékeny témában: ha neki kellene minket bünetnie vagy jutamaznia, milyen rendszer alapján tenné meg ezt? Persze, borzolhatja a kérdésem a kedélyeket, de ne feledjük, ők tükröt tartanak nekünk. Még abban is, és akkor is, amikor kevésbé tanulnak jól (mihez képest?) vagy lázadnak.
Félreértés ne essék, nem felmenteni próbálom a gyermekeket a felelősség alól: ellenkezőleg, a közös kommunikáció és az együttes rendszerben való gondolkodás és a szabályok létrehozása ugyanis felelősségre tanítja őket. Az is, ha megértik a mi álláspontunkat. A szülőnek fontos tisztáznia, miért kellene, hogy kitűnő legyen? Milyen áron? Mit hajlandó ezért tenni? Miért? Végighaladt a gyermek egy hetén: milyen környezeti hatások érik, mennyire feszített a napirendje, milyen módszertant alkalmaznak az iskolában, milyen az osztály kompatibilitása, és nem utolsó sorban milyen a gyermek egészségügyi (lelki, mentális) állapota? Ha megvan a válasz ezekre a kérdésekre, akkor érdemes a gyermekkel is megértetni ezeket és az elvárásokat, figyelembe véve a fent említett saját álmokat, képességeket, flow állapotokat is.
Véleméynem szerint a szép bizonyítvány és a jó tanulmányi eredmény nem feltétlenül jelent egyet. A nevével ellentétben a bizonyítvány nem mindig “bizonyítja” a gyermek valódi potenciálját és valódi tudását. Sok minden mást megmutat, de az igazi erőforrást vagy teljesítményképességet semmiképp.
Azoknak, akik esetleg csalódottak a kézhez kapott bizonyítványban lévő jegyek miatt, azt üzenem, hogy vonatkoztassanak el a Facebookon felbukkanó kitűnő bizonyítványoktól! Gondoljanak a saját gyerekkorukra és kérdezzék meg maguktól, mitől voltak, lettek volna igazán boldogok gyermekként? Megadják mindezt a saját gyermekeiknek vagy inkább egy állandó kompenzáció-folyamat tárgyává tették?
Aki nem ért vele egyet, annak természetesen nem kell elfogadnia, amit mondok, érdemes viszont elgondolkodni azon, hány óra, mennyi érzés, hány negatív gondolat jön létre azzal, hogy máshoz hasonlítjuk saját magunkat, a gyermekeinket. Mire való ez a verseny? Hova vezet? Ki fizeti az árát?” – zárja sorait ezzel az elgondolkodtató útravalóval a szakértő.
Nyitókép: S. Tóth Márta Instagram oldala
Kapcsolódó cikkek
