Drága Kisfiam!
A múlt héten nem jöttél el velünk, amikor az unokatesód születésnapját tartottuk a nagymamánál. Azt mondtad, utálod ezeket a felhajtásokat, és ez egész csak egy nagy mézesmázosság meg jópofizás.
Most ugyanígy nem akarsz jönni vasárnap a nagybátyádékhoz. Inkább maradnál otthon, hogy csetelj a kanapén.
Nem baj.
Megértelek téged.
A te korodban én is utáltam a családi összejöveteleket. Meg mindenféle összejöveteleket. Valójában mindent utáltam, amit a felnőttek vagy a társadalom csinált, mert olyan rohadtul álságosnak tűnt az egész!
Azt gondoltam, hogy valójában mindenki szívesebben tévézne otthon, csak mennek, mert muszáj, mert az udvariasság ezt diktálja. Mennek, hogy nehogy megszólják őket. Mennek, mert a másiknak jólesik.
Tudom, hogy te is így gondolod most, és az a helyzet, hogy sok dologban igazad is van.
Az ilyen alkalmakban sok a látszat. A szertartásosság. A formalitás. Mert így szoktuk meg. De ez nem azért van, mert mindenki hazudik, hanem mert gördülékenyebb, szebb így az élet. Kicsit eljátsszuk, hogy milyen lenne, ha minden szép és könnyű lenne és mindenki szeretné egymást. De csak mert hiszünk benne, hogy lehet így is élni.
És igen, az emberek tényleg szívesebben lustálkodnának otthon, mert az a legkényelmesebb, az a legegyszerűbb. Általában én is így vagyok vele. A hátam közepére kívánom a sütés-főzést, ajándékok beszerzését, szép ruhába öltözést, átautózást a városon. De mégis megteszem. Hogy miért?
Tudod, vannak dolgok, amiket nem azért teszünk az életben, mert akkor és ott az a legjobb nekünk. Hanem vagy azért, mert másoknak az jó, vagy azért, mert hosszú távon nekünk is az lesz jó. Általában a kettő együtt jár.
Mert ha szeretsz valakit, akkor megteszel a kedvéért dolgokat, néha olyanokat is, amik nem a legkedvesebbek neked. És ha ő örül, akkor előbb-utóbb te is. Mert akkor te is fontos leszel neki, ő is megtesz majd érted ezt-azt. Sőt, megtapasztalhatod, hogy nem csak akkor jó érzés örömet okozni, ha kapsz cserébe valamit, hanem csak úgy is, az öröm kedvéért.
Most talán nem érted, miért fontos ápolni a rokoni kapcsolatokat. Azt gondolod, minek ez az egész, csak azért, hogy rántott húst együnk vasárnaponta, meg húslevest?
- Kapcsolódó: Ezt a 7 dolgot ne mondd egy tinédzsernek!
Amíg gyerek az ember, addig nem tapasztalja meg, milyen nagy szükség van olykor a családtagokra. De amikor később majd bajba kerülsz, ők lesznek, akik melletted állnak. Akik elmennek érted, ha lekésted az utolsó buszt, akik kisegítenek, ha elfogy a pénzed hó végén, akik fogják a kezed, amikor beteg vagy. Most persze még nem érzed ezt, még nem tudod, mi az a magány, még rengeteg a barátod.
De a barátoknak egyszer saját családjuk lesz, és nem érnek rá majd veled lenni, törődni éjjel-nappal. Akkor rájössz, hogy akármilyenek is a szüleid, testvéreid és rokonaid, azért rájuk mindig számíthatsz.
Úgyhogy kérlek, jövő héten gyere velünk, amikor a nagyihoz megyünk. Ha nem akarod, nem kell tűrnöd, hogy mindenki puszilgat, meg kérdezget. Mondd meg, hogy most nincs kedved hozzá. Nem kell udvariatlannak lenni, de őszintének lehet lenni. Légy kedves, de határozott. Nem kell feladnod önmagad.
Én így is büszke vagyok rád, mindenhogyan. Ha néha mégis úgy döntesz, hogy nem jössz velünk, akkor is.
Kapcsolódó cikkek
