Másfél éves kislányával maradt otthon egy apuka, akinek döntésén nem is a kívülállók lepődnek meg leginkább. Akik közelebbről ismerik, valamivel több kivetnivalót látnak ebben, és úgy sejti, még így is vannak, akik magukban tartják a kérdéseiket. Nyílt levelében ezekre válaszolt.
“Tudom, sokan nem értitek, miért választottuk ezt az utat, és az sem fér a fejetekbe, hogy tetszhet ez nekem azután, hogy remek feladatokat bíztak rám a munkahelyemen. Az itthonlétem első két hétben úgy éreztem, megütöttem a főnyereményt a lottón. Egész nap játszhatok a lányommal és még 2 óra szünetet is kapok, amíg alszik – kell ennél jobb? Aztán az újdonság varázsa szép lassan köddé vált, és a feladat egyre nagyobb súllyal nehezedett a vállamra. A megmagyarázhatatlan okból eredő sírás és a piszkos pelenkák adták fel leginkább a leckét, meg az, hogy szüntelenül jelen kell lenni és ha ezt csinálod, sosem jár le a munkaidőd.
Hat hónappal ezelőtt, ha rossz napom volt, elég volt hazajönnöm ebbe a teljesen más világba, és elfelejthettem mindent, ami felkavart. Ma viszont ez a világ a munkahelyem, nem tudom számolni az órákat, hogy hazaérjek, hiszen eleve itthon vagyok. Az átmenetet végül a rutin könnyítette meg, és az, hogy a feleségem – aki egyben csodálatos anya is! – rendkívül támogatóan állt az új helyzethez. Mára beállt az egyensúly, és mint minden munkában, itt is jobb és rosszabb napok váltják egymást.
Nektek furcsa, hogy mi így döntöttünk, nekünk meg az, hogy ennek ekkora a jelentősége a ti életetekben. Szerencsére sokkal több olyan emberrel találkozom, aki nemcsak elfogadja, hanem helyesnek is tartja azt, hogy napközben is én vigyázok Adleyre. Azok, akik nem ismernek minket, szinte mindig elismerően nyilatkoznak, a hozzánk közelebb állók közül viszont sokan furán néznek. Kritikát vagy negatív megjegyzést azért tőlük sem kapok, de érzem rajtuk, hogy nem tudják hova tenni a történteket és a meglepetésüket, hitetlenségüket meg sem próbálják álcázni.
Egyfelől igazuk van, a munkám felettébb érdekes volt, még arra is lehetőséget kaptam általa, hogy találkozzak és beszélgessek az amerikai elnökkel, én mégis nemet mondtam a folytatásra. Most inkább arra tréningezek, hogy megtanítsam Adleynek, hogyan nyerjen kötélhúzásban a kutyánk ellen, ami valóban más típusú kihívást jelent.
Régen a találkozók, munkamegbeszélések megszervezése volt az egyik legkomplikáltabb feladat, most meg egy másfél éves napindítása vette át ennek a helyét. Amikor arról meséltek nekünk, hogy a gyerekeitek egy huzamban alszanak 10-12 órát, csendben irigykedem. Adley többször felébred éjjelente, hiába próbáltunk ki legalább ezerféle dolgot, hogy ez megváltozzon. Nem vagyok egy pacsirta típus, így nekem ez különösen nagy kihívást jelent, extra hosszúak a napjaim, ha azt vesszük, hogy reggel 5-kor kezdek, és az alváshiány miatti hisztik miatt néha nekem is kedvem lenne földhöz vágni magam! Szóval ez is kemény munka, ne hidd, hogy “megúszásból” választottam.
Mára talán javult a helyzet, de 10-20 évvel ezelőtt tényleg az a nevetséges felfogás terjedt el, hogy a gyerekről gondoskodni könnyű, és cseppet sem férfiaknak való. Szeretném, ha az emberek megértenék, mennyi munkával telnek egy otthonmaradó szülő mindennapjai. Ha jól akarod csinálni a dolgod – márpedig mindenki erre törekszik, ebben egészen biztos vagyok – nagyon sok időt és erőfeszítést igényel a gyerekgondozás. Egyáltalán nem mindegy, hogy tényleg megérted-e ezt, vagy csak úgy csinálsz, mintha igazat adnál nekem.
Nem tudom elégszer elmondani, milyen fontos az érzelmi támogatás ahhoz, hogy ebbe a munkába se fásuljak bele – de nemcsak én, hanem az összes szülő, aki otthon van a gyermekével! Számomra életmentő, hogy a feleségem rendszeresen megkérdezi, hogy vagyok, és őszintén érdekli az is, milyen kihívások tesznek próbára, amikor a kislányunkkal vagyok. Cseppet sem zavar, hogy nem tud mindenre megoldást találni, az viszont, hogy meghallgat, óriási erőt ad a folytatáshoz. Ennyi is elég ahhoz, hogy úgy érezzem, nagyra értékel engem és megbecsüli a munkámat is. Ahogy az irodában a főnökömtől, most tőle esik jól azt hallani, hogy jó vagyok, és remek munkát végzek. Ez a fajta elismerés minden otthon lévő szülőnek kijár, akár férfi, akár nő!”
Forrás: Via
Kapcsolódó cikkek
