Elég megvizsgálni a legszűkebb környezetünket ahhoz, hogy lássuk, rengeteg gyermekes család él külső segítség nélkül, hiszen a rokonság, a nagyszülők gyakran messzi távolságokra laknak; a megbízható bébiszitter órabére pedig nem fér bele a havi költségvetésbe. Ők azok a családok, gyakran magukra maradt édesanyák, akik mindennapjaikra a fáradtság, a kimerítő logisztika nyomja rá a bélyegét. A mókuskerékből bár gyakran nincs kiszállás, van azonban, hogy a segítség az ajtón kopogtat.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Otthon Segítünk Alapítvány
Az Otthon Segítünk Alapítvány (OSA) olyan országos, közhasznú segítő szolgálat, amelyben a szakemberek által felkészített, jelenleg több, mint 300 önkéntes ingyenesen, heti rendszerességgel, átlagosan 3-9 hónapig segít a támogatást kérő kisgyermekes családok otthonában a mindennapi tevékenységekben, nehézségek leküzdésében.
„Az Otthon Segítünk Alapítvány országos szervezethez legtöbbször olyan segítők érkeznek, akik nem egész állásban dolgoznak; anyák, akik még nem mentek vissza dolgozni, és van egy kis szabadidejük, vagy azok a nyugdíjasok, akik keresik az elfoglaltságot, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek” – mondja Kunné Krisztina, az OSA koordinátor munkatársa, a veresegyházi szolgálat vezetője, és hozzáteszi, valamennyi korosztályból vannak önkénteseik, de az biztos, hogy az idős segítők a legkiegyensúlyozottabb, legmegbízhatóbb tagjai a csapatnak, hiszen tapasztaltak, nyugodtak, jókedvűek, és nagyon sok türelmük van a gyerekekhez. „Például, ha valaki kezdő anyuka, és még nem tud főzni, netán feszült a kialvatlanságtól, ott kimondottan áldás egy idős önkéntes” – magyarázza a koordinátor.
„Én nagyon szerettem volna nagymama lenni” – mondja Mohary-Gombos Margit, az OSA egyik önkéntese, amikor sok éve úgy határozott, hogy csatlakozik az alapítványhoz. „Nagyon szeretek segíteni, beszélgetni, tapasztalatokat átadni. Kell a lelkemnek” – mondja Margit, és hozzáteszi, hihetetlenül sok mindent kapott az önkénteskedés által, és hangsúlyozza, emiatt a saját családja semmiben nem szenved hiányt, ellenkezőleg, a segítés annyira feltölti, hogy még több energiája lesz. „A gyerekek megnyitják az embert, elterelik a figyelmet a rosszról, és kihozzák a bennünk rejlő gyermeket.”
„Van egy család, aki még tízensok éve keresett segítő pótmamát két kislánya mellé, mert a nagyszülők nagyon messze laknak. Fontosnak tartották, hogy a gyerekek életében legyen egy nagyi. Velük azóta is nagyon jó a kapcsolatom, és valóban nagymamaként tekintenek rám, sőt a férjem szívébe is belopta magát a két kisgyerek. Az évek során olyannyira szoros lett a kötődés, hogy a gyerekek szülei és az én gyerekeim között szinte testvéri a viszony. Rengeteg a közös összejövetel.”
Az ideális önkéntes
„Ha a jelentkezőt alkalmasnak találjuk arra, hogy a szervezet önkéntese legyen, egy 50 órás felkészítésben vesz részt, de ennek feltétele hogy saját szülői tapasztalattal is rendelkezzen” – hangsúlyozza Vadásziné Krisztina, az OSA dunakeszi szolgálatának koordinátora, aki bár öt unoka büszke nagymamája, mégis rendszeresen rendelkezésre áll. Az önkéntesek pontos útmutatást kapnak, hogy miképp kell a családoknál viselkedniük, és hogyan tudnak hatékonyan segíteni. A szervezők hangsúlyozzák, fontos a családokkal a jó kapcsolat, de nem alakulhat ki függőségi viszony. A segítség lényege, hogy a család önmagától tudjon helyreállni. „Egy önkéntes nem veheti át a megoldandó feladatot, csak megkérdezi, miben segíthet” – fűzi hozzá Kunné Krisztina.
Az alapítvány legtöbbször pár hónapig biztosítja az önkéntes segítséget, de van rá példa, hogy akár egy évnél tovább is eltart a támogatás. „Mostanában például nagyon gyakori, hogy ikrek érkeznek a családba, ahogy az is, hogy egy édesanya egyedül neveli a gyerekeket, nagyszülő pedig nincs a láthatáron. Sok gyerek azt se tudja, létezik olyan, hogy apa” – teszi hozzá Vadásziné Krisztina, aki szomorúan látja, hogy a gyerekek mentális állapota mennyire romlik, amin a bezártság csak rontott. A koronavírus nemcsak a családok életmódját írta át, de az idősebb önkéntesekét is, akik a karantén során visszahúzódtak, nehezebben nyitnak újra. Félnek.
A családsegítés menete
A szervezet működése, a segítségnyújtás menete precízen megtervezett folyamat. Például alapszabály, hogy segítséget az alapítványtól mindig a családnak kell kérnie. A koordinátor családlátogatás során felméri a helyzetüket, feltérképezi, hol van elakadás, és milyen segítségre lenne szükség. Ezt követően keresik meg azt a szabad önkéntest, aki mentalitásában, gondolkodásában megfelelő a feladatra. A család, az önkéntes és a koordinátor egy írásos szerződésben rögzíti a segítségnyújtás kereteit, vagyis, hogy milyen típusú segítségre, hetente mely napokon, hány órában van szükség. „Sokszor megesik, hogy a családnak egészen más típusú támogatás kell, mint amire szerződik” – mondja Kunné Krisztina. Van, aki újszülött babája mellé kér segítséget, de kiderül, hogy a nagyobbik gyereket kellene inkább fejlesztésre vinni. Ezen a ponton hangsúlyozzák a szervezők, hogy az alapítványnál alapszabály, hogy az önkéntes soha nem maradhat egyedül a gyerekkel. „Ez azért fontos, mert a segítő nem veheti le a felelősséget a szülő válláról, csak besegít, ő tulajdonképpen olyan, mintha az édesanya kapna két plusz kezet” – mondja Vadásziné Krisztina. Elmehet az édesanya hajat mosni, főzni, csak legyen elérhető közelségben. A legtöbb anyának a bevásárlás jelent gondot, vagy több gyerekkel elmenni az orvoshoz, a játszótérre.
A szülő terhét és a megfelelő szakember feladatát az önkéntes akkor sem veheti át, ha gyászfolyamatról, netán egy halmozottan sérült gyermek érkezéséről van szó. „Az önkéntes nem helyettesítheti a pszichológust. Ha a szülő kezeli a problémát, eljár mondjuk terápiába, fogyatékos gyermekét fejlesztésekre hordja, ott már be tudunk segíteni” – magyarázza Kunné Krisztina.
Az alapítvány munkatársai hangsúlyozzák, fontos, hogy az önkéntesek megértsék, mennyire lényeges, hogy segítenek, de a munka végén tudniuk kell leválni a családról. Ez egyáltalán nem könnyű, az érzelmi bevonódás határait kitapasztalni, azt, hogy az önkéntes a család problémáinak hatására ne sérüljön, nehéz. Fontos, de meg kell maradnia önkéntes szinten, el kell fogadni a család életvitelét, a gondolkodásmódját, bele kell illeszkednie a helyzetükbe, és ehhez igazodva adhatja hozzá a probléma megoldásához a saját tudását. „Emlékszem, sok éve besegítettem egy négygyermekes családnál, ahol az édesanya mindig nagyon ideges volt. Aztán elkezdtem megtanítani főzni, a folyamattól pedig teljesen lehiggadt” – mondja Vadásziné Krisztina, aki rendszerető emberként azt éli meg kihívásként, hogy ne szóljon bele egy kevésbé rendszerető család szokásaiba. Ez komoly önismereti munka az önkéntes számára is.
A beszélgetés ereje
„Mivel mi magunk is önkéntes segítők is vagyunk, látjuk, nagyon sok édesanyának van szüksége mentális támogatásra. Nem is olyan régen egy kétgyerekes anyának segítettem, amíg ő a szomszéd szobában dolgozott, én jól elvoltam a gyerekekkel. Ő mindig azt kérdezte tőlem, mikor megyek át csak úgy beszélgetni. Vagyis nemcsak arra van igény, hogy a gyerekeket lekössem, a szülő is vágyja a beszélgetést” – meséli Vadásziné Krisztina, aki rendszeresen tapasztalja, hogy jelenlétével nyugalmat teremt, de a munka őt magát is feltölti, jobb emberré teszi, a családja pedig kimondottan örül annak, hogy ezt a munkát végzi, és azt sem bánják, hogy az unokákat is az önkéteskedésre neveli. „Ha magaddal foglalkozol, problémáid lesznek, ha másokkal, akkor feladatod” – mondja búcsúzáskor.
Ha van szabadidőd, és kedvet érzel az önkéntes munkához, csatlakozz az országosan működő Otthon Segítünk Alapítványhoz!
Kapcsolódó cikkek
