Gyerek

Nyakunkon a nyári szünet – anyák, ne pánikoljatok!

Egykor az év kedvenc időszaka volt, most a legnagyobb kihívása.
2023. Június 12.
home office
Fotó: Getty

Soha nem felejtem a tanév utolsó heteit, amikor kezdetben a tanító néni, később pedig mi, diákok elkezdtük a vakáció betűit egyesével, különböző színű krétákkal, mindenféle színes és szagos mintával a táblára írogatni. Ilyenkor már nem tanultunk, csak lustálkodni jártunk be az iskolába. Aztán egy szép, orgonaillatú nyári napon az egész szó ott virított a hatalmas, zöld színű táblán, és ezzel befejeződött számunkra a munka. Akkor nem éreztem mást, csak büszkeséget és felhőtlen örömöt. Büszkeséget azért, mert egy évnyi kitartásom eredményeképpen a következő osztályba léphettem. Felhőtlen örömöt pedig azért, mert két és fél hónap pihenés várt rám. Ahogy az 1996-os 4F Club dalszöveg szól: „Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit hoztam el az útra. Újra érzem a balatoni lázat, Budapest várhat, míg vége van a nyárnak“ 

Ez az életérzés egészen sokáig elkísért. Pontosan addig, amíg meg nem született az első gyerekem. Nem számított az sem, hogy időközben felnőtt, dolgozó ember lettem, mert a szabadnapjaimat a saját belátásom szerint oszthattam be. És ezeken a bizonyos szabadnapokon valóban SZABAD voltam.

Aztán megszületett a hétvégék, szabadnapok és nyári szünetek grincse, azaz a kisfiam. Először a péntek délután jelentősége múlt el. Azután az állami munkaszüneti napoké, míg végül az óvodai ballagásával a nyári szüneté is.

Mostanra – négy gyerekkel és száz meg száz ősz hajszállal később – ez az életérzés inkább egy gyomorgörcshöz hasonlatos. A gyomorgörcs oka pedig az, hogy mire a vakáció szó utolsó betűje is felkerül a táblára, addigra nekünk, édesanyáknak egy minimum olyan aprólékos és jól kidolgozott haditervvel kell készen állnunk az előttünk tornyosuló két és fél hónapra, amilyet Kevin McCallistar készített a ‚Reszkessetek, betörők!‘ című filmben.
Az első dolog, ami erről az egészről eszembe jut, az egy pöttyös könyv Fehér Klárától, a ‚Bezzeg az én időmben‘. Az egyike volt az első olyan könyveknek, amit egy ültő helyemben olvastam ki valamelyik iskolai szünet alatt. Bezzeg az én időmben!

A nyári szünet közeledtével csak ezt harsogják a gondolataim. Ugyanis, amikor mi voltunk gyerekek, akkor a bevett gyakorlat az volt, hogy a nyarat a nagyinál töltöttük vidéken, amíg a szüleink dolgoztak. Ez az egyszerű képlet volt a megoldás erre az időtlen idők óta megoldásra váró egyenletre. Persze már akkor is előfordult, hogy a nagyszülők dolgoztak, vagy egyéb okokból nem tudtak részt venni a nyári szünet nevezetű kalandban, de a legtöbb szülő számára a vakáció ezt jelentette. Hogy egy kicsit most a nagyszülők veszik át a szülők szerepét.

Mára a helyzet teljesen megváltozott. Hiszen a nagyszülők vagy túl idősek, vagy pedig még ők maguk is dolgoznak. Így manapság ezt a képletet az anyáknak, optimális esetben a szülőknek kell megoldaniuk. Márpedig erre a képletre még nem született tökéletes megoldás.

Zoom meeting lángossal, fokhagyma helyett egy késhegynyi bűntudattal 

A legtöbben a Munka Törvénykönyvében szabályozott szabadnapok keretei között lavírozunk. Az adott évre szóló x számú szabadnapjainkat pedig egyikünk sem használhatja fel teljes mértékben a saját belátása szerint. Ezért a nyári szünet jobbára arról szól, hogy egyszerre próbálunk meg minőségi munkát végezni, azaz helytállni a karrierünkben, és vakációhangulatot teremteni, azaz jó szülei lenni a gyerekeinknek. Márpedig ez hatalmas lelki, fizikai és szellemi megterheléssel jár.

Ahol ez a kihívás az anyákra marad, ott az emancipációnak köszönhetően nemcsak, hogy jogunkban áll, de kötelességünk is dolgozni, persze csak úgy, hogy közben otthon minden a legnagyobb rendben van. Az ingek kivasalva sorakoznak a szekrényben, az asztalon nap, mint nap illatozik az ínycsiklandó és egészséges házi koszt, a gyerek pedig minőségi, azaz edukatív, de mindemellett pihentető programok sorával tölti a szabadidejét, miközben minket a hónap dolgozójának választanak zsinórban már harmadszorra.

Ez a kép nyilván túlzás, de valami ilyesmi él mindannyiunk fejében a nyár szünet közeledtével. Minden évben elhatározzuk, hogy idén másképp lesz! Idén majd este előre megfőzünk, kimosunk, elpakolunk, hogy napközben „csak“ a gyerekre és a munkára kelljen koncentrálnunk. Idén egy évvel öregebbek lettünk, talán már nincs szükségünk hat óra alvásra sem! Majd felkelünk fél ötkor, és amíg alszik a gyerek, addig felkészülünk a meetingre. Idén bűntudat helyett azt választjuk, hogy mindent tökéletesen elrendezünk. A gyerekekkel közös élményeket, a munkahelyünkön pedig elismerést szerzünk.

És a célok évről-évre egyre irreálisabbak lesznek. Mi pedig egyre rosszabbul fogjuk magunkat érezni attól, hogy a teljesítésük egyre reménytelenebbnek tűnik.

Ráadásul nyár végére rendre úgy érezzük, mintha egy úthenger ment volna át rajtunk. Egymás után háromszor. Felsejlik bennünk a gondolat: talán sokkal magasabb értékű utalványt kellett volna adnia az osztálynak amiért a tanár ezt a műsort szeptembertől májusig tolja. Azt a műsort, amibe egy kicsit minden nap belehalunk az alatt a bizonyos nyári szünet alatt, amikor napfény járja át a szívünk újra, és egy szál bikinit hoztunk el az útra.

Ráadásul sok családban apa dolgozik, anya pedig a gyerek minden igényének a kielégítése mellett próbál érvényesülni a munkaerőpiacon. Apa munkája szent és kőbe vésett, míg anya „csak“ próbálkozik. „A nyári szünet az év egyik legmegterhelőbb időszaka a szülők, de leginkább az édesanyák számára – mondja Barna Eszter pszichológus, life és business coach – Azt javaslom nekik, hogy törekedjenek türelemre és megértésre, leginkább magukkal szemben. Programötletek helyett a mentális tervezés fontosságára hívnám fel a figyelmet.”

A szakember szerint a következő négy tipp rengeteget segíthet ebben a halmozottan terhelt időszakban:

1. Csempéssz be napi rendszerességgel énidőt!

Akár több alkalommal. A legjobb, ha ezek nem spontán történnek, hanem előző nap már eltervezed. Ne gondolj nagy dolgokra, elég ha megiszol egy kávét vagy felhívod egy barátnődet, míg lemész a gyógyszertárba. A lényeg, hogy csak rólad szóljon az a pár perc. Amit tudsz várni, ami egy kis kapaszkodóként szolgál, amikor egy megterhelőbb időszakot élsz át.

2. Ne zsörtölődj!

100 fok van kint, ti meg a lakásban ültök, mert home office-ban dolgozol, és online meetingre készülsz. A gyerek pedig reggel óta a Netflixet nézi. Jobb esetben olvas, rajzol, legózik vagy játszik. Van ilyen. A mi időnkben is volt, hogy nem a szabadban rohangáltunk, hanem valami kevésbé kreatívabb tevékenységgel ütöttük el az időt. Most nézz magadra! Érzed ennek a hátrányát? Talán nem is emlékszel ilyen esetre, annyira jelentéktelen volt. Ne aggódj, és ne ostorozd magad! Nem fog a gyermek fejlődésére negatívan hatni néhány ilyen alkalom.

3. Kérj segítséget!

Nagyszülők, testvérek, szomszéd, barátnők. Itt az ideje körbetelefonálni, és bevonni a gyermekes ismerősöket is a mókába. Vigyék el strandra, fagyizni, segítsenek be nektek, cserébe szervezhettek pizsipartit, ahol viszonozzátok a kedves gesztust. Hidd el, sokan vannak most ugyanabban a cipőben, mint te!

4. Oszd meg a feladatokat!

Érdemes szervezetebben kezelni az otthoni teendőket is. Ha nem vagy egyedülálló, ülj le a pároddal, és osszátok el a feladatokat! Egyenes és nyílt kommunikációval számos konfliktust meg lehet előzni. Beszéljétek meg, hogy ki lesz a tisztaságfelelős, a szabadidő-felelős, kié lesz az ügyintézés és hasonlók. Ezeket a szerepeket lehet akár hetente cserélgetni is, a lényeg, hogy találjatok ki közösen valamilyen rendszert. Fel lehet fogni az egészet úgy, mint egy játékot. Stresszesebb időszakban a humor különösen hatékony feszültségcsökkentő eszköz.  

Üdvözlégy, vakáció! 

Sokszor azon veszem észre magam, hogy júniusban azért bennem is elkezd dolgozni az „év vége hangulat”. Ezt az érzést hívom segítségül. Hiszen visszagondolva gyerekkorom legszebb nyaraira nem a megfizethetetlen álomutazásokon való részvétel vagy az azok iránti ácsingózás az, ami az eszembe jut, hanem a szabadság érzése. A lángos és a főtt kukorica illata. A pöttyös könyvek, a medence lábmosó vize, a rózsaszín kétrészesem, amit a Skála Metro áruházban vettünk. A Hip Hop Boyz, és az Ufó slágerei a nyárról. Maga a tény, hogy nem írok témazárót a törtekből, vagy nem kell felmondanom ’A walesi bárdokat’. És biztos vagyok benne, hogy a gyerekeimnek csodás nyara lesz. Hiszen, ha valamit, akkor a szabadságot azt mindenképpen meg tudom nekik adni. Minden más pedig hab a tortán. Cseresznye a habon.

Kedves édesanyák! Mindenki nyugodjon meg! Ezt a nyarat is túl fogjuk élni!