Valamikor májusban a kislányom óvónője egy papírt nyomott a kezembe, amin be kellett jelölni azokat a napokat, amikor igénybe vennénk az óvoda által nyújtott gyerekfelügyeletet. Másnap ugyanezt a papírt megkaptam a bölcsődéből is, ahová a kicsi jár. A teljes bezárás mellett volt még pár hét, amikor a gyerekek mehettek volna bölcsődébe, óvodába, de nem a csoportjukba, hanem „a közösbe”. Tanakodtunk a férjemmel, hogy mi legyen. Végül a teljes, hetekre osztott táblázatot áthúztam, és azt mondtam: a vakáció legyen vakáció.
Fotó: Getty
Féltő választás, vagy öngól?
A nagylányom kiscsoportos, nem szívesen küldöm a „nagyok” közé, főleg azért, mert kis mimózalelkű, bennem pedig folyton megszólal a ’védeni mindenáron’ vészharang. A kicsivel valamivel egyszerűbb lett volna a helyzet, hisz a bölcsődések csak délután kerülnek az ovisok közé, de úgy voltam vele, hogy ha egyiknek vakáció, legyen a másiknak is az. Szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozom, nem mondhatom, hogy nyáron nincs tennivaló, de azt mantráztam magamnak, hogy a gyerekek majd mellettem játszanak. Ez persze illúzió, hisz folyamatos a testvérharc, a kell ez, kell az, rám nézett, elveszi a levegőmet, az az én autóm, és az ezeket kivétel nélkül kísérő „anyuuuu”. Nesze nekem, dolgozó nők gyöngye! A szőlő nem vár, a borokat el kell adni, marketing, megjelenés, könyvelés… mégis mikor? Mások hogy csinálják?
A verzió: mama
Az egyik leggyakoribb megoldás két lábon jár, meséket mond és palacsintába burkolja a napokat (vagy legalább ügyel arra, hogy a gyerek épen megmaradjon, amíg a szülei dolgoznak): mama. Akiknek mama a közelben lakik és már nyugdíjas, na meg vállalja is a gyerekeket, megfogták az isten lábát, nyertek a lottón, satöbbi. Még akkor is, ha a mama nem mindig a mesék világába ringatja a gyereket, hanem egyszerűen csak ott van, hogy ne legyen egyedül.
Madaras Melinda két kisfiú (4 és 7) édesanyja. Azt mondja, utálja azt a három hetet, amikor meg kell oldani a gyerekfelügyeletet. „Nálunk a nyári szünetnek két része van. Három hetet együtt nyaralunk, ez a jó rész, a másik három héten a nagymamával vandálkodnak a nappaliban, ez a túlélős rész főleg úgy, hogy én időközben az emeleten próbálok dolgozni, de hallom, hogy mi folyik lent” – összegzi a nyarat.
Madaras Melinda a kisfiaival – Fotó: magánarchívum
B verzió: bébiszitter
Ahol nincs mama, ott szóba jöhet a bébiszitter. Ez félmegoldás, amolyan egyik kezemmel adok, másikkal elveszek, hisz a dolog nem olcsó. A bébiszitter órabére nagyjából kétezer forint, ha egész nap szükség van rá, az 16 ezer, nem minden anya keres ennyit egy nap alatt, szóval kiváltság. Szép lenne egy köztes megoldás, amivel egyszer Németországban találkoztam: a gyerekeket a szülők öregotthon-napközibe vitték, előre egyeztetett időpontban és keretek között. A nagyik, papik kaptak „unokát”, a gyerekek meg nagyszülőt. Ez egy magánkezdeményezés volt, ilyen win-win helyzetet azóta se láttam.
C verzió: tetrisz
Ha se mama, se szitter nincs, ott van a hűtő. Ezt a megoldást az egyik barátnőmnél láttam, ahol a hűtő úgy nézett ki, mint egy NASA-tervezőtábla, ide-oda húzott nyilak, beszúrt ötletek és megoldások: rend a lelke mindennek – mondta. Órára, sokszor percre lebontva meg volt tervezve a hét, nem voltak hézagok, pont mint egy szépen kirakott tetrisz: melyik nap hánytól hányig ki vigyáz az ötéves Annára és hétéves Norbira. „Az elején volt, hogy belegabalyodtam, most már rutinból tervezek. Szerencsénk van, mert anyukám besegít, amikor se én, se a férjem nem tudunk ott lenni, akkor ő a joker” – mondja. Ugyancsak a szigorú logisztikára esküszik Lesko Cintia is, aki egy óvodás kisfiú édesanyja. „A mi helyzetünk kicsit egyedi, mert a férjem nem dolgozik minden nap. Amikor igen, akkor órában, illetve éjszakás is egyszer egy héten. Ennek köszönhetően szigorú logisztikával, illetve nagyszülői segítséggel lehozzuk a nyarat” – mondja.
Lesko Cintia és kisfia – Fotó: magánarchívum
Időtlen idők óta
Régen úgy tartották, hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu szükséges, ma ezen nevetünk, vagy sóhajtunk erre. Pedig milyen jó lenne ezt a fajta szemléletet korszerűsíteni! Nagy Judit három gyermek édesanyja. Szerinte hatékonyabban is meg lehetne oldani a nyári gyerekfelügyeletet, ha lenne akarat. „Mi a nagyszülők, illetve a táborok segítségével vészeljük át a nyarakat. De eszembe jutott egy szerintem nagyon jó ötlet: minden közösségben van 3-5 olyan szülő-gyerek páros, akik összejárnak, kedvelik egymást. Ha ez a pár szülő beosztja a napokat, és a gyerekcsoport minden nap másik családnál van, akkor mindenkinek heti egy napot kell csak megoldania” – mondja. Igaz, élesben nem próbálta még, de mindenképp átgondolandó.
Aztán anya kipurcan
A KSH adatai szerint Magyarországon 320.000 óvodás gyermek van. És ez csak az óvodások száma, ott vannak még a bölcsődések, meg legalább az alsó tagozatos gyerekek. Ez azt jelenti, hogy több százezer anya, család küzd nyaranta ezzel a kérdéssel. Az ’úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna’ elv alapján a nyarat a család túléli, jó esetben ép ésszel. Tény, hogy – mint rengeteg egyébben -, a megoldás megtalálása itt is elsősorban az anyára hárul. Az, hogy vele mi lesz, az nem igazán érdekel senkit, ő pedig gyakran boldogan, vagy látszólag boldogan választja (vagy inkább vállalja) a teljes kizsigerelést. Így tett Rácz Zsuzsa író is, akinek a lányai már nem igényelnek teljes körű felügyeletet, de ez nem mindig volt így. „Hosszú éveken át úgy oldottuk meg – és ezt csak az én szabadúszó létem tette lehetővé, tehát ez egy kivételes helyzet -, hogy a gyerekek úgy délután kettőig nagyjából elvoltak, kis rásegítéssel: rajz, könyvek, meg persze filmek, és ebéd után csináltunk programokat. Én meg korán keltem, és igyekeztem mindent befejezni, mire ők megunták a feldobott ötleteket. Ugyan nagyon szerettem a nyarainkat, de tisztában vagyok vele, hogy ez a saját magam teljes kizsigerelése árán történhetett így” – fogalmaz Rácz Zsuzsa.
SOS, segítség!
A megoldás, a kulcs az általam megkérdezett anyákkal folytatott beszélgetések alapján az volt, hogy merjek, merjünk segítséget kérni. Nézzünk szét a lehetőségek között, és ne akarjuk megcsinálni még ha beledöglünk is, hanem amit lehet, légies mozdulattal engedjünk át apának, mamának, nagynéninek, barátnőnek, szomszédnak, bárkinek, aki hajlandó akár egy kis terhet is levenni a vállunkról. Jó esetben az illető élvezni is fogja a lurkóval töltött időt, amíg anya leülhet fél órára semmit tenni.
Kapcsolódó cikkek
