Hogyan neveljünk önállóbb gyereket?
Játszótéri beszélgetésekben, barátnős csevegésben is egyre gyakrabban kerül elő, hogy a gyerekek a legalapvetőbb dolgokban is segítséget kérnek. Egy édesanya arról számolt be, hogy hétéves gyereke nem tudta, hogyan kell kulccsal kinyitni a bejárati ajtót. Egyszerűen azért, mert erre még soha nem kellett hasznélnia, ugyanis mindig volt otthon valaki, aki beengedte.
Egy másik szülő nyolcéves fia azt állította, nem tud magának sonkás szendvicset készíteni. Nem azért, mert erre képtelen lenne, hanem mert eddig mindig akadt valaki, aki megtette helyette.
Első hallásra ezek az esetek mosolyt csalhatnak az arcunkra, valójában azonban egyre gyakoribb jelenség – erre hívja fel a figyelmet a Goodhousekeeping.com.
Valójában képesek lennének többre is, csak nem hagyjuk nekik (Forrás: Getty Images)
Nem az a baj, hogy segítünk – hanem az, ha mindig segítünk
Dr. Emily Edlynn gyermek- és serdülőpszichológus szerint sok szülő észrevétlenül túl sok feladatot vesz át a csemetéjétől. Gyorsabb megcsinálni helyette a reggelit, bekötni a cipőt, összepakolni a táskát vagy kivinni a szobájából a szennyest, mint végignézni, ahogy lassan, hibákkal próbálkozik.
Csakhogy éppen ezekből a próbálkozásokból tanulnak a gyerekek. Az önállóság nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem sok apró sikerélményből épül fel.
Az önállóság nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem sok apró sikerélményből épül fel. Ha mindig ott áll valaki, aki megoldja helyettük a feladatokat, nem lesz lehetőségük megtapasztalni, hogy képesek rá egyedül is.
Dr. Edlynn szerint nem pusztán függetlenségre kell nevelni a gyerekeket, hanem autonómiára. Ez azt jelenti, hogy megtapasztalják: képesek dönteni, problémát megoldani, új dolgokat megtanulni, és szükség esetén segítséget kérni.
Kutatások szerint azok a gyerekek, akik ilyen támogató közegben nőnek fel:
- magabiztosabbak;
- jobb szociális készségekkel rendelkeznek;
- sikeresebbek az iskolában;
- könnyebben birkóznak meg a kihívásokkal;
- összességében elégedettebbek az életükkel.
A fokozatosság fontos
A szakember szerint nem az a cél, hogy egyik napról a másikra mindent egyedül csináljon a gyerek, hanem hogy életkorának megfelelő feladatokat fokozatosan átvegyen. Ehhez néhány egyszerű szabály is sokat segíthet.
Vonjuk be a döntésekbe! – Kérdezzük meg, mit szeretne egyedül megtanulni. Ha érdekli a sütés, kezdjük ott. Ha szeret barkácsolni vagy rendet rakni, építsünk erre.
Mutassuk meg, aztán lépjünk hátra! – Először segítsünk, magyarázzuk el a lépéseket, majd hagyjuk, hogy egyre többet csináljon önállóan. Maradjunk elérhetők, de ne vegyük át a feladatot.
Fejezzük ki, hogy bízunk benne! – Egy egyszerű mondat – például: „Tudom, hogy meg tudod oldani.” – sokkal többet érhet, mint az azonnali segítség.
Ne tökéletességet várjunk! – Ha egy hatéves felsöpör, valószínűleg marad néhány morzsa a padlón. Ez nem kudarc, hanem gyakorlás. Inkább az erőfeszítését dicsérjük meg, ne azt hangsúlyozzuk, mi maradt ki.
Az önállóság a szülőknek is ajándék
Sok szülő ösztönösen közbelép, amikor látja, hogy gyermeke küszködik. Pedig a hibázás a tanulás egyik legfontosabb része.
Ha mindig megóvjuk a kudarctól, azt az üzenetet közvetítjük, hogy nélküle nem boldogulna. Ha viszont hagyjuk próbálkozni, megtapasztalja, hogy képes fejlődni, és a következő alkalommal már magabiztosabban vág bele.
Az önállóságra nevelés eleinte valóban több türelmet igényel. Lassabban épül be, több rendetlenséggel és több hibával jár. Hosszú távon azonban mindenki nyer vele. A gyerek magabiztosabb, ügyesebb és felelősségteljesebb lesz, a szülő pedig fokozatosan egyre kevesebb olyan feladatot végez el, amelyet gyermeke már maga is képes lenne megoldani.
Ahogy Dr. Emily Edlynn fogalmaz: nem az a cél, hogy egy hétéves egyszerűen megtanulja használni a kulcsot. Az a fontos, hogy elhiggye magáról: képes rá.
10 hétköznapi dolog, amit egy kisiskolásnak már érdemes megtanulnia
Nincs olyan életkor, amikor minden gyerek ugyanazokra a dolgokra képes. Az önállóság fejlődése egyéni ütemű, ezért ez a lista nem vizsga vagy elvárás, hanem ötletadó. Ha gyermeked még nem tudja ezeket, érdemes apró lépésekben együtt gyakorolni.
1. Kulccsal kinyitni és bezárni az ajtót: Ha biztonságos körülmények között van rá lehetőség, gyakoroljátok együtt a zár használatát.
2. Egyszerű reggelit vagy uzsonnát készíteni: Például megkenni egy szendvicset, müzlit önteni, gyümölcsöt megmosni.
3. Vizet vagy tejet tölteni magának: Apróságnak tűnik, mégis fontos önálló készség.
4. Összepakolni az iskolatáskáját: Eleinte közösen ellenőrizzétek, később egyre több felelősséget bízhattok rá.
5. Elrakni a saját holmiját: A kabát, a cipő vagy a játékok helyére pakolása is az önállóság része.
6. Egyszerű házimunkákban segíteni: Asztalterítés, portörlés, locsolás vagy a mosogatógép kiürítése – a közös munka növeli a felelősségérzetet.
7. Egy kisebb problémát önállóan megpróbálni megoldani: Mielőtt rögtön segítséget kérne, gondolja végig, milyen megoldások jöhetnek szóba.
8. Segítséget kérni, ha valóban szüksége van rá: Az önállóság nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megoldani, hanem azt is, hogy felismeri, mikor kell segítséget kérni.
9. Ismerni az alapvető biztonsági szabályokat: Például tudja, mit szabad és mit nem a tűzhely, a konnektor vagy az éles eszközök közelében.
10. Bízni abban, hogy képes új dolgokat megtanulni: Talán ez a legfontosabb készség. A magabiztosság nem velünk születik: abból épül fel, hogy a gyerek újra és újra kipróbálhat valamit, hibázhat, majd végül sikerrel jár.
Ha legközelebb azon kapod magad, hogy már nyúlsz a kulcsért, megkened helyette a szendvicset vagy gyorsan elpakolod a játékait, állj meg egy pillanatra. Lehet, hogy néhány perccel tovább tart, ha ő csinálja – de minden ilyen apró feladat egy újabb lépés afelé, hogy magabiztos, önálló felnőtt váljon belőle.
Kapcsolódó cikkek
