Gyerek

Őszintén az abortuszról

Amióta világ a világ, a nő két dologért tesz meg mindent: azért, hogy legyen, illetve, hogy ne legyen gyereke.
2002. November 17.

Amikor valakiben tudatosul, hogy várandós, akkor érzelmi reakciói meglehetősen összetettek lesznek. Van, aki tragédiaként éli meg az eseményt, más pedig boldogságban fürödve éppen a bőréből ugrana ki.

Őszintén az abortuszról

Senki sem azzal a makacs elhatározással esik teherbe, hogy azután a magzata életének mesterségesen vettessen véget. Mert, ha valaki az abortusz mellett dönt, akkor biztosan súlyos ítélethozatalt követően teszi azt. Dr. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzor erről a következőket írta: “A terhesség-megszakítás nem mindig helyes döntés, de nem minden esetben rossz választás.”

A középkorban másként látták

Az emberiség történetében mindaddig születésszabályozásként alkalmazták a terhességmegszakítást, illetve a csecsemőgyilkosságot, mielőtt a kereszténység első századaiban mindkét cselekedetet mélységesen el nem ítélték. Igaz, Aquinói Szent Tamás, a középkor egyik legnagyobb gondolkodója vitatta a születendő fiúgyermek teljes mértékű ember voltát a 40., a leánygyermekét a fogantatás utáni 80. napig. Azután évszázadokon át az abortusz tiltásánál nemcsak az élet tisztelete, hanem például a népességszám növelésének akarata, a férj családfői jogai, az anya egészsége, sőt életének védelme játszott fontos szerepet. Mindössze az utóbbi évtizedekben vált az abortuszviták középpontjává a magzat ember voltának kérdése. A heves szópárbajok érvei között a két véglet:

A magzat nem “erkölcsi személy”, az anya a saját teste felett szabadon rendelkezhet. Ezzel szembe áll a másik vélemény, mely szerint, amennyibenaz anyának törvényes kötelessége a gyermekét úgy gondoznia, hogy azzal annak életét és egészségét biztosítsa, akkor miért nem lesz neki kötelező ugyanez a gyermeke születése előtt?

Eltérő intézkedések

Az Egyesült Államokban máig heves politikai küzdelmek zajlanak az abortusszal kapcsolatban. 1973-ban az USA Legfelsőbb Bírósága egy per során kimondta, hogy az abortuszhoz való jog korlátlanul érvényesülhet, a születendő gyermek élete nem érdemel jogi védelmet. Az azóta eltelt időben az egyes államokban – eltérő módon – sorra születtek meg az abortuszt korlátozó rendelkezések. Napjainkra például az úgynevezett késői terhességmegszakítás gyakorlata kerülta viták középpontjába. Az amerikai politikai elit 1960-90 között elsősorban úgy vélekedett, hogya harmadik világ szegénységét leginkább a népességszaporulat visszafogásával lehet enyhíteni. A következő állomás 1994 volt, amikor is a Kairói Népesedési Világkonferencián az abortusztól “megtagadták” azt a jogát, hogy családtervezési módszer legyen. Tavaly az ENSZ Közgyűlésén elfogadott Akcióprogramban a terhesség-megszakítás visszaszorítására más születéskorlátozó módszerek bevezetését ajánlották.

Bevált módszerek

A fejlett világban az utóbbi két évtizedben csökkent ugyan a terhesség-megszakítások száma, de még így is riasztóan magas. A pozitív jelenség elsősorban a tabletta, illetve a spirál használatának a korábbiaknál szélesebb körű ismertségével és alkalmazásával magyarázható. Statisztikailag bizonyított, hogy e két megoldás hatékonyabb születéskorlátozó módszer, mint az eddig “bevált” óvszer, a naptárszámolás vagya megszakított közösülés volt.

Ugyanakkor tény, hogy a spirálnak és a tablettának vannak negatív hatásai. Egyesek szerint a leghatékonyabb fogamzásgátló módszernek csak az óvszerés a természetes családtervezés tekinthető. Felmerül a kérdés: társadalmak mely rétegeinél és a világon hol alkalmazzák leggyakrabban a nem kívánt terhesség művi megszakítását? Elsősorban Ázsiában és Európában, a Balkán-félsziget államaiban jellemző az abortusz a viszonylag idősebb, házas nők körében. Erre az lehet a magyarázat, hogy ott a nők csak bizonyos számú gyerek után nem kívánnak több kicsit. (Az egyéb születésszabályozó módszerekhez korlátozottan juthatnak hozzá, vagy ha mégis, akkor azok hatékonysága viszonylag alacsony.) Miutánaz említett térségekben korán házasodnak, a fiatalok körében az abortusz viszonylag ritka.

Dél-Amerikában másként csinálják

Az ifjú, nem házas nők terhességmegszakítása elsősorban az angolszász területeken, Fekete-Afrika országaiban, valamint Latin-Amerikában gyakori. A jelenség háttere talán az élettársi kapcsolatok bizonytalan, támaszt nem nyújtó voltával magyarázható, Afrikában pedig azzal, hogy a kórházon kívül végzett terhességmegszakításokról nincs adat. Az angolszász országokban – különösen az Egyesült Államokban – az abortuszok gyakorisága a fiatalok körében kiemelkedően magas. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a társadalmi normák egyszerre tiltják és engedik is a tinédzserkori szexuális életet, a labilis, alkalmi kapcsolatokat.

Esetleg, mert a tévé- és mozifilmek a szexualitást társadalmi, biológiai összefüggéseiből kiragadva ábrázolják, reklámozzák. Az ifjak azért nem használnak rendszeresen születéskorlátozó módszereket – tablettát, óvszert -, mert ezzel demonstrálnák, hogy tudatosan készülnek egy-egy aktusra, arra, amit, mint házasságon kívüli viszonyt, amúgy elutasítanak.

Forrás: Anyák Lapja