Az előző cikkemben (A korai nyelvoktatással kapcsolatos félelmek) már kitértem arra, hogy a korai nyelvi fejlesztés akkor lehet igazán sikeres, ha megfelelő módszerekkel történik. Így amikor úgy döntünk, hogy gyermekünket óvodás angol foglalkozásra visszük, jól járjuk körbe, hogy ki és hogyan fog vele foglalkozni, hiszen meghatározó alapokat fog kapni gyermekünk a nyelvet oktató pedagógustól.
A mai világban már elengedhetetlen, hogy a gyermekünk idegen nyelveket tudjon, így előbb-utóbb találkoznia kell a nyelvvel. Én azon a véleményen vagyok, hogy ha megtehetjük, akkor találkozzon minél előbb a gyermek az idegen nyelvvel, akár már pici baba korban, de óvodában, ha lehetőség van rá, akkor mindenképp próbáljuk ki! Az óvodás gyerekek rettentő gyorsan tanulnak, nyitottak, így ha a számukra megfelelő módszerekkel történik a nyelvátadás, akkor észrevétlenül, játékosan „szívhatják magukba a nyelvet”.
A kétnyelvű óvodák mellett lehetőség van heti 1 vagy 2 alkalommal is részt venni foglalkozásokon, most már nagyon kevés olyan város, falu van, ahol ne tudnánk kipróbálni egy ovis angolt, ha nem is az óvodában, akkor egy lelkes nyelvtanár segítségével.
Milyen a megfelelő módszer?
Mivel a nyelvelsajátítás tevékenység közben valósul meg, ezért akkor a leghatékonyabb, ha játék közben találkozik a gyermek az idegen nyelvvel. Ennek a formái lehetnek:
Néhány kérdés, amit érdemes feltenni az óvodában, foglalkozásvezetőnek, mielőtt a gyermeket nyelvi csoportba íratjuk. És persze ajánlott egy próbaórát is kérni, ahol láthatjuk, hogyan foglalkoznak a gyerekekkel, milyen módszerrel adják át a nyelvet.
-Kétnyelvű óvoda esetén: Kétnyelvű-e az óvodai élet? Csak idegen nyelven beszélnek a gyerekkel, vagy magyarul is? Fog-e magyar nyelvű dalokkal, mondókákkal is találkozni? Milyen rendszer szerint vannak a foglalkozások? Délelőtt/délután, megszokott napirend alapján? Ki az, aki a gyerekekkel idegen nyelven foglalkozik? Milyen szinten beszéli a nyelvet? Anyanyelvi beszélő-e? Milyen végzettsége van? Van-e képesítése kifejezetten kisgyerekekhez, ismeri-e a módszertant? Ugyanaz a személy használja-e a két nyelvet, vagy két pedagógus foglalkozik a gyerekekkel: egyik magyarul, másik az idegen nyelven? Milyen eszközök, segédanyagok, autentikus források, mesekönyvek állnak rendelkezésre?
-Heti 1-2 órás angol nyelvi foglalkozás esetén: Heti hány alkalommal zajlanak a foglalkozások? Egy alkalommal hány percig tartanak? Mekkora a csoportlétszám? Ki az, aki a gyerekekkel idegen nyelven foglalkozik? Milyen szinten beszéli a nyelvet? Anyanyelvi beszélő-e? Milyen végzettsége van? Van-e képesítése kifejezetten kisgyerekekhez, ismeri-e a módszertant?
Milyen a foglalkozások felépítése? Ülniük kell, vagy vannak-e mozgásos részek, milyen arányban? Mennyit tudnak megszólalni a gyerekek? Végig angolul beszél-e? Nincs felesleges fordítás, magyar nyelvű beszéd? Mennyi dalt és szemléltetőeszközt használ? Milyen eszközök, segédanyagok, autentikus források, mesekönyvek állnak rendelkezésre? Van-e a szülőknek otthoni segédlet?
Alapvetően a módszertan mellett, a pedagógus személyisége a legmeghatározóbb, hiszen a gyermek idegen nyelvi fejlesztését ő indítja és ezt a mintát fogja a gyerek maga előtt látni. Amikor mi szülőként foglalkozunk otthon a gyermekkel, nem olyan fontos, ha nem vagyunk otthon a módszertanban, hiszen nem egy csoportnyi gyerek figyelmét kell lekötni és nem is tanítjuk a gyerekünket, csupán játszunk vele, énekelünk és idegen nyelvű dalokat hallgatunk vagy meséket nézünk, ahol a kiejtést is el tudjuk lesni. Amikor viszont 8-10 izgága kisgyerek figyelmét kell lekötni ott már szükség van a pedagógiára.
Amikor angol nyelvi foglalkozást választunk a gyerekünknek járjuk jól körbe a témát, hogy ki fogja az idegen nyelv szépségeibe bevezetni. Természetesen nem minden a papír, az hogy valakinek pedagógus végzettsége vagy nyelvvizsgája van még nem jelenti azt, hogy át is tudja adni a nyelvet, ahogy fordítva is igaz: végzettség nélkül is lehet valaki jó idegen nyelvi nevelő.
Ajánlatos azonban, hogy a kisgyerekek lélektanával és a pedagógiai módszertannal tisztában legyen és ne 1-2 leckével járjon a gyerekek előtt…. Nem véletlen azonban, hogy a főiskolákon, egyetemeken külön képzésben foglalkoznak a pedagógusokkal, akiket óvodások, iskolások vagy középiskolások idegen nyelvi nevelésére készítenek fel.
Válasszunk olyan foglalkozást, ahol gyermekünk jól érzi magát, szívesen megy és nem tekinti kötelező nyűgnek, nincsenek követelmények, csak játék! Így bátran kikérhetjük a véleményét az első foglalkozás után is, hogy hogyan tetszett neki, hogy érezte magát. És persze időnként mi is beleshetünk egy-egy foglalkozásra, hogy milyen szinten áll és mit tudnak.
Amennyiben szülőként szeretnénk az óvodás gyermekünk életébe bevezetni az angol nyelvet, tartsuk szem előtt, hogy ne tanítani akarjuk, hanem ugyanolyan módszereket alkalmazzunk, amiket az anyanyelv esetében is: énekeljünk, mondókázzunk idegen nyelven is – ehhez használhatunk anyanyelvi anyagokat az internetről, így a kiejtésünk miatt sem kell aggódni. Ha beszélni nem szeretnénk hozzá, akkor is rengeteget tehetünk – már a pozitív példával is – hogy gyermekünk megbarátkozzon a nyelvvel. „Háttérzajként” hallgathatunk idegen nyelvű dalokat, énekeket és nézhetünk meséket is együtt.
A lényeg, hogy az idegen nyelvre gyermeked szívesen gondoljon, észrevétlenül és játékos formában szerettesd meg vele!
Vidám angolozást!
A szerző kisgyermekkori nyelvoktató, az Angol Kalauz program alapítója.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
