Az a tehetséges, aki jól teljesít?
“Bárcsak az én gyerekem is tehetséges lenne!” – sokszor hallotta ezt a mondatot az utóbbi években a szülőktől Ranschburg Jenő, és ezzel kapcsolatban rögtön el is oszlatott egy közkeletű félreértést. Azt tapasztalta ugyanis, hogy sokan (szakmabeliek és szülők egyaránt) azt tekintik tehetségesnek, aki jól teljesít, aki az iskolában ötös tanuló, aki minden tantárgyból kitűnő. – Ez óriási tévedés – mondta dr. Ranschburg Jenő -, az igazán tehetséges gyerek élete tele van problémákkal, feszültséggel.
Szépirodalmi példát is idézett: Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című kötetében Steinmann volt az éltanuló, minden szülő arról álmodott, hogy bárcsak az ő gyereke is olyan tehetséges és kiváló lenne, akiből felnőttként biztosan ragyogó karriert befutó hivatalnok lett – mondta Ranschburg Jenő -, ám az osztályba járók közül valaki más lett igazi tehetség: Karinthy Frigyes. Az a kisfiú vált híres íróvá, aki az iskolában mindig igyekezett kibújni a felelés alól, és egyáltalán nem volt jó tanuló. A tehetség tehát nem keverendő össze az iskolai teljesítménnyel – figyelmeztetett dr. Ranschburg Jenő. – A tehetség soha nem egyenlő a jó teljesítménnyel!
Dr. Ranschburg Jenő először állami felkérésre kezdett foglalkozni a tehetségekkel a 70-es években, de – ahogy fogalmazott – a kétévnyi hivatalos kutatás alatt teljesen megfertőződött a tehetségkutatással. Nemcsak az elvi része érdekelte, ezért számtalan tehetséges gyermeket figyelt meg és segített élete során.
Zsenialitás gyermekkorban
A gepárd és a zseni
A tehetséges gyerek mindig hoz magával valamit, nem csupán a nevelése miatt válik tehetségessé, ennek megvilágítására egy érzékletes példát mondott el a Tanár úr.
– Bár a gepárd a föld leggyorsabb állata (a potenciális gyorsaság képességével születik), csak akkor fog valóban 110-120 km/óra sebességgel futni, ha antilopokat kell kergetnie ahhoz, hogy jóllakhasson. Ha ez a gepárd egy állatkertben születik, és nyuszikat kap, akkor csak 30 km/órával fog futni, sosem gyorsabban, hiszen ilyen sebesség mellett is elkapja a zsákmányt, és jóllakik. Ez azt jelenti, hogy azokat, akikben születésük óta benne van a zsenialitás, úgy kell nevelni, hogy elérhessék a “legnagyobb sebességet”. Ha egy nyolcéves gyerek a négy évvel idősebbek szintjén tudja a matekot, akkor vétek a második osztályba járatni, helyette az ötödikbe való.
Most akkor okos ez a gyerek vagy buta?
– Ez a kérdés néha joggal felmerülhet a tehetséges gyereket nevelő szülőkben, tán még a pedagógusokban is, mivel az igazán tehetséges gyerek egyik legjellemzőbb vonása szinte kivétel nélkül az, hogy “aszinkron” módon, tehát egyenetlenül fejlődik. Ettől nehéz tehetséges gyereket nevelni, a szülő ugyanis azt tapasztalja, hogy az ilyen gyerek “problémás” – fűzte hozzá a magyarázatot a szakember. A zseninek tele van akadályokkal az élete, mert bár valamiben kiemelkedik kortársai közül, egyes területeken átlagosan, vagy jóval átlag alatt teljesít!
Csak néhány híresség azok közül, akiket Ranschbug Jenő említett: Einstein sem volt jó tanuló, és Churchill is kénytelen volt osztályt ismételni, szinte végigbukdácsolta az iskolát. Amikor Szentágothai Jánost (akiből később a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett) iskolába adták, akkor tanárai értelmi fogyatékosnak tartották, és “gyogyóba” akarták helyezni. Csak szülei tiltakozása mentette meg ettől. A kilencéves Edison édesanyjának azt mondták, hogy nem érdemes sokat várni a gyerektől, tanuljon szakmát, mert úgysem viszi sokra.
Cikkünk folytatását itt találod!
Kapcsolódó cikkeink:
- Ranschburg Jenő legfontosabb tanácsai
- Innen tudod, hogy a gyermeked okos lesz!
- 10 tipp, hogy kibontakoztasd a benned élő zsenit
Kapcsolódó cikkek
