Gyerek

Szabadszedéses menza: még mindig nem mindenhol jut elég csibefalat

Káosz vagy hatalmas előrelépés? Attól függ, mennyire jól felügyelik a szabadszedéses menzákat.
2025. Szeptember 10.

Sok iskolában működik már svédasztalos – más néven szabadszedéses vagy önkiszolgáló – menzarendszer. A legtöbb gyerek megszerette, hiszen végre önállóságot kapnak: azt, annyit és annyiszor szednek, amennyit szeretnének (kis túlzással). A konyhai dolgozóknak is könnyebb, nem kell végigszedegetni az akár több száz gyereknek, a diákok nem kihűlt egyenadagokat kapnak… és így tovább. És persze nincs túl sok maradék, nincs akkora pazarlás. Ez mind persze csak akkor igaz, ha a rendszer minden szereplője jól, értve használja azt.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Oktatási Programja összegyűjtötte azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek betartása nélkülözhetetlen a szabadszedéses menza biztonságos kialakításához és működtetéséhez (túl azon, hogy ne szedd ki az összes csibefalatkát köret nélkül, mert akkor másnak nem jut…).

menza

Illusztráció: Getty

Ami biztosan kijelenthető: ez a módszer akkor jó, ha a működtetők jól csinálják – különben könnyen káoszba fulladhat a dolog, és jönnek a panaszos levelek a szülőktől, hogy hol feltét nem marad a gyerekeknek, hol köret, hol választható fogás, hol a levesből fogy ki az anyag… vagy épp a rumli lesz nagy a tálak körül.

Menzák: fő a rugalmasság!

A svédasztalos menzarendszer legnagyobb előnye a Nébih szerint is a rugalmasság, hiszen „így minden fogyasztó a saját ízlése szerint állíthatja össze az étkezését, könnyebben választ olyan ételeket és olyan mennyiségben, amelyet valóban elfogyaszt” – erősítik meg. Mint közleményükben írják, iskolai környezetben a modell egyedi edukációs lehetőségként is alkalmazható, amellyel a gyermekek megismerkedhetnek az élelmiszerbiztonság és a tudatos táplálkozás alapjaival, kipróbálhatnak új ízeket és felelősségteljesebb döntéseket hozhatnak étkezéssel kapcsolatban.
Fontos a személyi és tárgyi feltételek biztosítása, az étterem méretének és a szükséges dolgozói létszám felmérése, valamint az intézmény vezetésével történő egyeztetés. A gördülékeny alkalmazását segíti az étkezésre szánt időkeret és a csoportbeosztás tudatos megtervezése, továbbá a szabályok egyértelmű rögzítése és házirendbe foglalása.

A szabadszedéses rendszerben kínált ételek biztonsága érdekében elengedhetetlenek a korszerű tálalóeszközök, valamint megfelelő kapacitású hűtő- és melegen tartó berendezések – figyelmeztet a hivatal. Hozzáteszik: külön figyelmet és tervezést igényel a tányérok, evőeszközök, poharak szennyeződéstől védett elhelyezése.

Nincs torlódás, csak tiszta edények

Jó gyakorlatnak találják a készételek szakaszos kihelyezését, azaz egyszerre csak az egy csoportban étkezők számára elegendő étel feltálalását. „Az ételeket javasolt plexi lemezzel védeni a cseppfertőzés és a fizikai szennyeződés elkerülése érdekében. Hatékony megoldás lehet az eszközök és ételek megfelelő sorrendben való kihelyezése: tálca, nyéllel felfelé elérhető evőeszközök, szalvéta, lefelé fordított pohár, valamint tányér. Így a gyerekek egy irányba haladnak és elkerülhető a torlódás. Általános iskolás, alsó tagozatos gyermekek esetében érdemes könnyen használható szedőeszközöket alkalmazni. Az szedőeszközöket szükség szerint, de legalább fél óránként ajánlott cserélni. Élelmiszerbiztonsági szempontból szintén alapvető elvárás, hogy az étkezést követően a szennyezett eszközök és edények ne keresztezzék a kihelyezett ételek és a még sorban állók útját” – írják.
Fontos a pontos tájékoztatás a választható ételekről: az étel neve mellett kötelező feltüntetni az allergén összetevőket, a színezékeket és az édesítőszereket is (például: csalamádé édesítőszerrel). A biztonságos működéshez elengedhetetlen a konyhai személyzet, valamint a pedagógusok általi folyamatos felügyelet és a higiéniai előírások maradéktalan betartása.

Az élelmiszerbiztonsági szempontokon túl további kihívást jelenthet a pazarlás megelőzése. Korosztálytól függetlenül előfordulhat, hogy a svédasztalos rendszerben étkezők több ételt szednek, mint amennyit végül elfogyasztanak. Ugyanakkor a szabadszedéses menza egyben tanulási folyamat is, ami tájékoztató anyagokkal, mini kampányokkal és kreatív megoldásokkal hatékonyan támogatható.

Csak remélni tudjuk, hogy az elmélet minél több helyen találkozik a gyakorlattal, és akkor végképp elfelejthetjük azt az időszakot, amikor hatalmas, szivacsszerű piskótát kaptunk kiadagolva egy löttyintés folyékony csokiszósszal (tudjuk, van, akinek ez az egyik kedvenc emléke a menzáról).