Mindnyájan azt szeretnénk, ha az ünnep arról szólna, amiről kell: egy picit megállunk, együtt vagyunk, megpihenünk, gondolkodunk, újraértékelünk, erőt gyűjtünk és töltődünk.
Tegye fel a kezét, akinek erről szól! Feltetted? Akkor gratulálok, mert ahhoz a 0.5 százalékhoz tartozol, akit mindnyájan irigylünk! Hogy csinálod? Téged hogy nem ragad magával a fogyasztói társadalom?
Bevallom, engem beránt a gépszíj: venni, venni, még többet venni, szebbet, nagyobbat, pirosabbat, csillogóbbat!
A lakás egyre díszesebb, hiszen annyi csodát lehet már kapni! Izzósorok, girlandok… Ott egy cuki világító szőrös rénszarvas! Ezt nem lehet itt hagyni! Párban olcsóbb? Rudolf, Réni! Gyertek velem!
Persze a gyerekeket is berántja a rendszer: hónapok óta mást sem látnak! A közösségi oldalakon, a tévében vagy a plázákban, de még az utcán, a plakátokon is – csak tárgyakat, amik azt ordítják: vegyél meg! Kellek neked! Szükséged van rám! Tőlem menő leszel! Tőlem gyönyörű leszel! Szólj Anyának! Szólj Apának! Vegyetek meg! Vegyetek meg! Vegyetek meg!
Így novemberben Apa kétszer annyi munkát vállal, anya pedig rohangászik, vásárol, telefonálgat, termékeket hasonlít össze, listát ír, stresszel, megint vásárol, gyűjt, halmoz, készül és persze ő is dolgozik.
És eljön az ünnep és a nagy napra már mindenki olyan, mint egy kifacsart citrom.
Jó lenne másképp csinálni! Jó lenne máshová tenni a fókuszt!
A sok pénzből, amiből megveszem a girlandot, meg a világító szarvaspárt, meg a temérdek tárgyat, lehetne venni egy pár repülőjegyet is akár. És egymásra figyelni. Mert erről kellene szólnia. Egyszer esküszöm, megteszem. Te megtennéd?
A szerző az Anyakivan vlog szerzője.
Kapcsolódó cikkek
