Kétségtelen tény, hogy gyermeket szülni csak egy nő képes, és az is, hogy az újszülött életben maradásának és korai fejlődésének legfontosabb feltétele a megfelelő anya-gyermek kapcsolat. De érdemes és szükséges arra is figyelmet fordítani, hogy milyen családi környezetben, milyen párkapcsolatban fog felnőni a gyermek. A különböző szülői és nemi szerepek elfogadása és tudatosítása sokat segíthet a párnak abban, hogy a szülést követő nehéz időszakban megőrizzék egymás iránti szeretetüket. Arról van szó, hogy a nőből és a férfiból hirtelen anya és apa lesz.
Megtalált szerepek
Idő kell hozzá, amíg sikerül azonosulni ezekkel az új szerepekkel, főleg úgy, hogy a régiek is megmaradjanak. Itt arra gondolok, hogy sok fiatal anya a csecsemőgondozás labirintusában elveszíti nőiességét és “csak” anyaságára koncentrál. Ami az elején természetesen nem baj, hiszen a csecsemőnek anyára van szüksége, aki minden figyelmével és szeretetével az újszülött felé fordul. Emellett azonban az anya nem szűnt meg nőnek, feleségnek lenni. Ugyanígy az apáktól sem várható el, hogy férfiasságukat feladva “csak” apák legyenek, éppen ellenkezőleg. Az apa maradjon férfias, az anya nőies, hiszen mindkettőjüktől különböző szerepeket kell megtanulnia a gyereknek, hogy harmonikus legyen a fejlődése.
Az anya kiegyensúlyozottsága és boldogsága elsősorban attól függ, hogy képes-e megőrizni női szerepét férje és a külvilág számára. Ebben sokat segíthet a férj, hiszen érdeklődésével, pozitív visszajelzéseivel azt sugallja a feleségének, hogy nincs egyedül, hogy jól csinálja a dolgokat, s nem utolsósorban – nőnek tekinti. Ezáltal csökken az anyában a szorongás, nő az önbizalma, s képes párjára is figyelni.
Az apának, a férjnek is meg kell értenie, hogy ebben az új helyzetben – időlegesen csupán – a fontossági sorrend kissé megváltozik. Átmenetileg a felesége több figyelmet és odafordulást fog tanúsítani csecsemője iránt. Ennek a ténynek az elfogadásában sokat segíthet az a tudat, hogy csupán átmeneti állapotról van szó, s mindez mindhármuk érdekében történik. Ebben az időszakban fontos, hogy képesek legyenek kifejezni szeretetüket nemcsak az újszülött, hanem egymás iránt is.
Szervezett kimozdulások
A kezdő szülőknek szembe kell nézniük azzal a ténnyel is, hogy átmenetileg meg kell változtatniuk addigi életmódjukat. A szabadabb életforma helyett minden apró “kimozdulás” gondos szervezést igényel, még akkor is, ha segítő családtagok állnak a háttérben.
Érdemes a kezdetektől megbeszélni a szülőknek egymással, hogy mennyit szeretnének és tudnának feladni a függetlenségükből. Ha képesek erről őszintén beszélni, elkerülhetik azt a helyzetet, hogy az egyik szülő úgy érzi, teljesen kimerült, érzelmi tartalékai lenullázódtak, a másik pedig csak egy robotoló családfenntartónak érezze magát.
Időt kell szakítani közös programokra, kis kikapcsolódásra, hogy egymás iránt érzett örömüket is ébren tartsák. Amíg távol vannak a gyermeküktől, talán lelkiismeret-furdalás gyötri a szülőket, és nem tudnak igazán kikapcsolódni, hiszen csak a babán jár az eszük. Átmeneti állapotról van szó, hiszen idővel megbizonyosodnak arról, hogy gyermekük nagyobb gond nélkül képes kibírni a szülők néhány órás távolmaradását.
Ha sikerül a kezdetekkor megvalósítani a közösen elfogadott és kitűzött célt – heti egy alkalommal egy közös program -, akkor megelőzhető a bezártság érzése, s az emiatt érzett feszültség, ingerültség, amit egymáson vagy a gyerekükön vezetnek le. Ami az új családi struktúra kialakításánál fontos, hogy keressenek olyan közös időtöltést, ami alatt képesek egymást és kapcsolatukat érzelmileg feltölteni.
2002. július
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
