Gyerek

Testvérviszály: ezt a dolgot ne tedd a szakértő szerint

Gyakran veszekednek a gyerekeid, nyúzzák egymást, piszkálódnak? Így kezeld jól a testvérkonfliktusokat.
2025. Január 27.
testvérek veszekednek, konfliktus, rivalizálás, testvérviszály

Fotó: Getty Images

Nem jó hallgatni, ha a gyerekek veszekednek. És ha meg is fogadod, hogy ha csak lehet, nem avatkozol be a testvérek vitáiba, nem könnyű azt megállni. Érdemes ügyesen, tárgyilagosan kezelni ezeket a helyzeteket, mert sokszor annak ellenére szállsz be te is a konfliktusba, hogy közben úgy érzed, nem „álltál” egyikük oldalára sem. Mutatjuk a leggyakoribb hibát, amit a szülők elkövetnek, amikor a gyerekeik egymással veszekednek.

Testvérveszekedés: kinél van az erő?

Egy nagyon érdekes aspektusára hívja fel a figyelmet a testvérkonfliktusoknak dr. Siggie Cohen pszichológus, gyermeknevelési specialista. Amikor az egyik gyereked panaszkodva jön hozzád, mert a testvére piszkálja, mit teszel? Talán rászólsz arra, aki állítólag piszkált. Vagy csak szólsz nekik, hogy fejezzék be. Esetleg megpróbálod kibogozni, mi történt, miért veszekednek. Dr. Siggie szerint fontos tudni a piszkálódásról, hogy ez egy játszma, ami az „erőről”, a „hatalomról” szól. Az elég nyilvánvaló, hogy amelyik gyerek piszkálja a másikat, az az erejét, a dominanciáját mutatja meg, érezteti (és érzi ezáltal). De mi a helyzet azzal, akit piszkálnak? Az a gyerek, aki hozzád szalad, segítséget kér, esetleg árulkodik, szintén erőt, egyfajta hatalmat szeretne érezni: mégpedig azt, hogy a te erőd ott van az ő oldalán, melléállsz a vitában, megvéded őt – és talán még azt is, hogy a testvérét kicsit „bemártsa”, bajba keverje. Bizony, ez is egyfajta erő.

Ne ítélj automatikusan

A piszkálódás tulajdonképpen egy „hatalmi harc” a gyerekek között – természetesen ez egy erős kifejezés, de talán érted, mire gondolunk. Nem tudatos, de mégis arról szól, ki hogyan tudja befolyásolni a másikat, milyen reakciót tud kiváltani. És épp ezért, mert ez egyfajta hatalmi harc, már azzal is beavatkozol, ha automatikusan beleállsz abba a narratívába, hogy az egyikük az áldozat, a másikuk az „agresszor” (megint erős kifejezés, mondhatjuk úgy is, hogy aki a konfliktust szítja). Mind a helyzet, mind a kapcsolatuk jóval összetettebb ennél – ne egyszerűsítsd le ennyire. Ez a címkézés csak félreértést és még több veszekedést szül a szakértő szerint.

Így kezeld a vitát

A szakértő azt javasolja, hogy ahelyett, hogy belebonyolódnál a ki-mit-mondott-és-miért vitába, vagy hogy csuklóból rászólnál a piszkálóra, ha van lehetőség, beszélj mindkettőjükkel.

  • A piszkáló testvérnek mondd el, hogy úgy látod, amikor a tesóját piszkálja, akkor nagynak, erősnek érzi magát. Teljesen rendben van, ha ezt akarja érezni – de az nem, ha ezt azzal éri el, hogy bánt, piszkál mást, például a testvérét. (És majd amikor lesz erre idő, beszélgessetek el arról, mi mindentől érezheti magát nagynak és erősnek.)
  • Annak a testvérnek pedig, aki panaszkodva vagy árulkodva szalad hozzád, ne azzal segíts, hogy automatikusan a pártját fogod, hanem biztasd arra, hogy álljon ki magáért. Ha nem szereti, ahogy a testvére hívja, ahogy cukkolja, mondja meg neki. (És majd amikor jut rá időtök, adódik lehetőségetek, beszélgessetek arról, hogyan állhat ki magáért, hogyan tudja elmondani, ha valami bántja vagy nem esik jól – és milyen fontos, hogy ezt el tudja mondani – annak, aki piszkálja.)

Beszélgess velük a konfliktuskezelésről

A trükk, hogy az adott helyzetben ne bonyolódj nagyon bele. Állítsd le a csúfolódást, piszkálást azzal, hogy jelzed a piszkálónak, hogy ez nem oké, a másik gyereknek pedig, hogy mondja el bátran, ha valami bántja. Ne ilyenkor akarj azonban mélyrehatóan megbeszélni valamit – amikor a gyerekek még épp benne vannak a konfliktusban, nem lesz sikeres a beszélgetés. Tartogasd ezt nyugodtabb pillanatokra, amikor az indulatok és a nehéz érzések nem homályosítják el a gondolkodásukat.

  • Választhatod azt is, hogy együtt beszélgetsz mindkét témáról a gyerekekkel – hiszen valószínűleg nem ez az állandó felállás, mindketten piszkálódnak néha.
  • De ha szerinted úgy jobban működik, vagy az egyik testvér tényleg többet piszkálja a többit, akkor külön-külön is beszélgethetsz velük.
  • A lényeg, hogy gyűjtsetek együtt szóba jöhető eszközöket, lehetséges viselkedési módokat mind ara, hogyan érezhetik magukat erősnek a gyerekek, és arra is, hogyan állhatnak ki magukért.
  • Tulajdonképpen mindkét téma ugyanarról szól: hogyan kommunikálják a szükségleteiket, vágyaikat megfelelő módon és hatékonyan.

Fontos, hogy mindez a gyerekek életkorának megfelelően történjen, és ne akard egyetlen beszélgetéssel „megváltani a világot”. Ne erőltesd a beszélgetést, addig tartson, amíg látod, hogy a gyerek oda tud figyelni. Nyugodtan vissza lehet térni később a témára.