“Van itt köztetek, aki túlsúlyos, és mégis terhes lett? Mit csináljak, hogy ne hízzak tovább a terhesség alatt? Túlsúllyal nehezebb lesz teherbe esni? Okozott valakinek problémát a túlsúlya a várandósság idején?” Az internetes fórumokon számos hasonló bejegyzéssel találkozhatunk, ami egyáltalán nem meglepő a népbetegségnek számító elhízás korában.
Magyarországon a felnőtt lakosság több mint fele, 54 százaléka küzd kisebb-nagyobb túlsúllyal, közülük is 30 százalék rendelkezik 30 feletti testtömegindexszel, vagyis az elhízott, illetve a súlyosan elhízott kategóriába esik. Mivel a jelenség világszerte terjedőben van, számolnunk kell azzal, hogy a jövő generáció minden eddiginél több túlsúlyos nővel fog találkozni, akik szeretnének anyává válni. Dr. Olawuyi Sámuel szülész-nőgyógyász kalauzolt el minket a túlsúlyos kismamák kockázatokkal teli világába, a teherbe esésétől egészen a szülőszobáig.
Ki számít túlsúlyosnak?
A hivatalos, orvosok által is használt mérőszám a túlsúlyosság megítélésekor a testtömegindex, angol nevén BMI. Ezt te is kiszámolhatod magadnak otthon: kilogrammban vett testsúlyodat oszd el méterben vett magasságod négyzetével.
- 15 alatt – kórosan sovány
- 15–18,5 – sovány
- 18,5–24,9 – normál
- 25–29,9 – túlsúlyos
- 30–34,9 – elhízott
- 35 felett – súlyosan elhízott
A hormonok játéka
Bár szerencsére vannak kivételes esetek, a túlsúlyos és elhízott nők nagy részénél már a teherbe esés is akadályokba ütközik. A zsírszövet ugyanis hormonokat termel – minél nagyobb a pluszsúly, annál többet. Ennek következtében a hormonháztartás, vele együtt pedig a menstruációs ciklus is felborul. Nem ritka, hogy az elhízott nők menstruációja akár több hónapig is kimarad, rendszertelenné válik, csökken a peteérések száma, ami a természetes és mesterséges teherbe esés esélyét is nagymértékben rontja.
“Jelentős túlsúly esetén nem csak a fogantatással lehet gond, az elhízott nőket ugyanis jobban fenyegeti a spontán vetélés” – hívja fel a figyelmet dr. Olawuyi Sámuel. Egy 2009-es amerikai tanulmány szintén bebizonyította, hogy a 30–34,9 BMI-értékkel rendelkező nőknek 28 százalékkal kisebb az esélyük a teherbe esésre, mint normál testtömegindexű társaiknak. Szerencsére a folyamat – amennyiben az elhízásnak nincsenek szervi okai – visszafordítható, hiszen már 5 százalékos testsúlycsökkenés számottevően javíthatja a fogamzóképességet.
Nehezítő tényező
Még rosszabb esélyekkel indulnak azok a túlsúlyos nők, akik inzulinrezisztenciával küzdenek. Az inzulinrezisztencia egyfajta hormonbetegség, melynek kialakulásában jelentős szerepet játszik az egészségtelen, mozgásszegény életmód. Az inzulinrezisztens beteg vérében a szokásosnál magasabb az inzulinszint, és alacsonyabb a nemi hormonokat szállító fehérjék száma. A betegség tünetei életmódváltással és szénhidrátszegény diétával jól kezelhetők, ami a teherbe esés esélyeit is növeli.
Nyugtalanító kockázatok
A túlsúllyal küzdő kismamák akkor sem dőlhetnek hátra nyugodtan, ha a terhességi teszt pozitív eredményt hozott. Sőt, ekkor kezdődik csak a neheze. Az elhízott kismamák körében kiemelkedően gyakori a terhességi diabétesz és magas vérnyomás, ami a baba és a mama egészségére nézve egyaránt veszélyes.
“Bár a túlsúlyos nők terhesgondozása érdemben nem különbözik társaikétól, a nagyobb kockázatok miatt általában több figyelemben részesülnek. Előfordul, hogy arra kérjük a várandóst, vezessen otthon vérnyomásnaplót, amelynek alapján könnyebben és hamarabb észrevehetjük, ha valamilyen probléma merülne fel” – magyarázza a szakértő.
Egy 2011-es denveri kutatás arra is rámutatott, hogy a túlsúlyos kismamák immunrendszere kevésbé működik hatékonyan, mint átlagos testalkatú társaiké, az ő esetükben tehát nagyobb a fertőzésveszély. A boldog babavárást beárnyékoló kellemetlen tünetek közé tartozik továbbá a trombózisveszély, a reflux, az asztma, a visszérbetegségek, az aranyér, a fokozott vizesedés és az alvási apnoé (alvás közben jelentkező légzéskimaradás).
Az anya túlsúlya a magzat fejlődésére is hatással lehet. Bizonyítottan nagyobb arányban fordulnak elő fejlődési rendellenességek az elhízott kismamák gyermekeinél, mint például a szív- és agyfejlődési eltérések, a nyitott gerinc, a csontfejlődési és idegrendszeri zavarok vagy a szájpadhasadék, nem beszélve arról, hogy a kisbaba maga is nagyobb valószínűséggel küzd majd súlyproblémákkal gyerekkorában. A magas kockázatveszély ellenére az orvosoknak nincs könnyű dolgok az ellenőrző vizsgálatok alkalmával, a nagymértékű hasi zsír miatt ugyanis az ultrahangkép sokszor pontatlan, nehezen diagnosztizálható.
Óvatosan a további pluszkilókkal!
Az eleve túlsúlyos kismamáknak még inkább oda kell figyelniük a várandósság alatt felszedett többletsúlyra. Azok körében, akik a teherbe esést követően is folytatják egészségtelen életmódjukat, nem ritka az extrém, akár 30-40 kilogrammos súlygyarapodás, ami nagyon nagy terhet ró az anyuka és a kisbaba szervezetére is. 30-as BMI-érték felett az orvosok legfeljebb 7-11 kg hízást ajánlanak.
Sokat számít az orvosok hozzáállása is
“Kicsit tartottam attól, hogy az egész terhességem alatt azt fogom hallgatni, hogy miért nem fogytam le, mielőtt babát vállaltam, de szerencsére egyáltalán nem így történt” – meséli a kétgyerekes Juli, aki több mint 90 kilósan lett várandós első gyermekével.
“Az első terhességem alatt egy szintén duci védőnőm volt, aki a mérlegeléseknél pár kilót mindig elcsalt, hogy az orvos ne rágja a fülemet azért, mennyit híztam. A második gyereknél többet piszkált a védőnő, de mivel az első terhességemhez képest kevesebbet híztam, és minden leletem kifogástalan volt, csak elengedtem a fülem mellett.”
A védőnőnek és az orvosnak egyaránt kiemelt szerepe van abban, hogy a kismama úgy érezze, bármilyen problémájával fordulhat a szakemberhez, nem fogják a súlya miatt másképp kezelni, mint a többi pácienst. Egy 2012-es amerikai tanulmány azt is kimutatta, hogy azok a túlsúlyos nők, akiket az orvosa részletesen tájékoztatott arról, milyen kockázatokkal kell számolniuk a terhesség alatt, illetve mennyi lenne az ideális súlygyarapodás a számukra, nagyobb arányban tértek át az egészséges életmódra, és kevesebbet híztak a várandósságuk alatt.
Tények és tévhitek a szülés körül
Az eltúlzott kalóriabevitel és a terhességi diabétesz miatt az elhízott kismamák nem ritkán 4-5 kilós, úgynevezett óriásmagzatnak adnak életet. Az ilyen nagyra nőtt csecsemők többsége császármetszés útján jön a világra, vagyis elmondható, hogy a túlsúlyos kismamák körében gyakoribb a császármetszés – a 40-es testtömegindexű nők közel felénél emellett döntenek az orvosok. Ennek hátránya, hogy az elhízott nők sebei lassabban gyógyulnak, ami a fokozott fertőzésveszély miatt sem túl kedvező.
Egy széles körű svéd kutatás arra az eredményre jutott, hogy a 40-es BMI-értékkel rendelkező kismamákat jobban fenyegeti a (művileg megindított) koraszülés kockázata is. Ennek oka legtöbbször a terhességi toxémia kialakulása – amikor a magas vérnyomás mellett a kismama vizeletében fehérje jelenik meg, a kisbabát minél hamarabb világra kell segíteni. Ennek ellenére több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a túlsúlyos nők körében a spontán megindult koraszülés ritkábbnak számít, mint átlagos alkatú társaiknál.
Az egyik legnagyobb tévhit azonban, hogy az elhízott anyukáknak nincs gondjuk a szoptatással. Ennek éppen az ellenkezője tűnik igaznak, esetükben ugyanis alacsonyabb a szoptatási ráta, mert később kezd el termelődni a tejük, jellemzően kisebb mennyiségben.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
