“Terápiás praxisomban sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy az egyik szülő gyalázza a másikat” – kezdi Ann Gold Buscho, Ph.D. pszichológus. “Ez pedig rendkívül mélyen hat a gyerekekre, még fizikai tüneteket is okozhat náluk. Egy Sophie nevű kislány például azt mondta, hogy az anyukája szavai olyanok neki, mint a késszúrások.”
A gyerekek anyából és apából tevődnek össze – nemcsak biológiai szempontból, de az identitásukat is meghatározza ez a kettőség. Ha az egyik szülő csúnyán beszél a másikról, akkor a gyerek azt érezheti, hogy az ő egyik felét utasítják el, vagy éppen neki kell elutasítani ezt a részét, hogy lojális maradhasson az egyik szülőhöz. Ez a belső konfliktus súlyos lelki, mentális és fizikai problémákhoz vezethet, és a szülőkhöz való kapcsolatokat is negatívan befolyásolhatja. Bántó szavaival vagy azzal, hogy választásra kényszeríti a gyereket, a szülő rengeteget árthat, függetlenül attól, hogy mi erre a motivációja.
A szülők gyakran azzal igazolják magukat, hogy “a gyereknek is tudnia kell az igazságot”, vagy hogy “az a helyes, ha őszinték vagyunk”. E gondolkodásmód mögött biztosan a jóakarat áll, de nagyon gyakran a harag és a megbántottság beszél belőlünk. “Lehet, hogy úgy érezzük, a másik fél nem érdemli meg a szeretetet és támogatást, hogy rossz ember, rossz szülő. És valahol mélyen talán arra vágyunk, hogy megbüntessük az exet vagy akár teljesen száműzzük az életünkből” – írja a szakember. “A szülők gyakran úgy gondolják, hogy a gyereknek is tudnia kell, ki a felelős a család felbomlásáért, ki okozta a fájdalmakat, ki miatt nincs idén nyaralás. De minden egyes ilyen mondat lecsippent egy darabkát a gyermekünk önértékeléséből és önbizalmából.”
Hacsak nincs szó arról, hogy az egyik szülő teljesen kilép a gyermeke életéből, esetleg súlyosan elhanyagolja vagy bántalmazza a gyereket, a gyerek és a szülei közötti kiegyensúlyozott kapcsolat sokkal fontosabb, mint a szülők közötti ellentét és konfliktus. A gyermek egy idő után saját maga is levonja a szükséges következtetéseket a szakításról! És azt se feledjük, hogy az is előfordulhat, hogy a harag és elutasítás visszaüthet, és éppen a vágyott hatás ellenkezőjét érik el a negatív beszéddel.
Akkor tehát hogyan beszéljünk a gyermekünkkel az exről, főleg ha még tele vagyunk haraggal, szomorúsággal és megbántottsággal?
Ne gyalázzuk az exet a gyerek előtt!
Lehet, hogy nem értünk egyet a volt partnerünk szokásaival, hozzáállásával, de a hibák felhánytorgatására nem az a legjobb pillanat, amikor a gyerek is a közelben van. Nincs szükség arra, hogy a kicsi is hallja, hogy az apja/anyja “már megint elkésett” vagy “nem fizetett gyerektartást, mert egy link alak”.
Ügyeljünk a testbeszédünkre is!
Nemcsak a bántó szavak tehetnek mély benyomást a gyermekünkre, hanem bizonyos metakommunikációs jelzések is. A grimaszolással, a vállrándításokkal, a szemforgatással vagy az ideges sóhajtásokkal mind azt sugalljuk, hogy a másik viselkedése az idegeinkre megy – és ezt bizony a gyermekünk is látja!
Ne beszéljünk jogi témákról vagy anyagi részletekről a gyerekkel!
A gyerekek szorongását és aggodalmát csdak növelhetik ezek az információk, részben, mert kevésbé értik őket, részben, mert attól tartanak, hogy az egyik vagy másik szülő nem elég “igazságos”.
Ne faggassuk a gyereket az exünkről!
Ne kérdezgessük a gyereket arról, hogy mit vásárol, hogyan él, kivel randizgat a volt partnerünk – ez egyszerűen nem tartozik ránk. A gyerekünk viszont könnyen úgy érezheti, hogy megpróbáljuk felhasználni őt arra, hogy kémkedjen.
Hagyjuk, hogy a gyerek elmondja, ha valami bántja az exünkkel kapcsolatban!
Könnyen előfordulhat, hogy a másik szülő olyan dolgot tesz, ami nem tetszik a gyerekünknek, és mérges vagy csalódott lesz emiatt. Hallgassuk meg anélkül, hogy minősítenénk az exünket! Ha olyan a helyzet, segítsünk a gyereknek megtalálni a megfelelő módszert, hogy a konfliktust rendezze a másik szülővel – ebbe lehetőleg csak akkor avatkozzunk be, ha valami nagy, esetleg a gyermek biztonságát veszélyeztető dologról van szó.
Bármikor bocsánatot kérhetünk!
Lehet, hogy kicsúszik a szánkon egy bántó vagy cinikus megjegyzés. Nyugodtan bocsánatot kérhetünk a gyerektől ebben az esetben! Mondhatjuk például azt: “sajnálom, hogy olyan csúnyán beszéltem anyáról, tudom, hogy nagyon szeret téged, de néha máshogy gondolkozunk”.
Beszéljünk pozitív hangnemben az exünkről!
Bármennyire is nehéz ezt elfogadni, de biztosan vannak a volt partnerünknek olyan tulajdonságai, amit tisztelünk és elismerünk. Bátran mondjuk ki ezeket a gyerekünknek! Ez hatalmas erőt adhat nekik, segít visszaépíteni az önbecsülésüket, ellenállóbbá teszi őket és lehetőséget teremt arra is, hogy azokat a részeire is büszke legyen, amit a másik szülőtől örökölt.
(via)
Ez is érdekelhet:
- A stressz egy életre kihat a gyerekre
- A szülői elidegenítés a gyereknek is árt
- Árt a gyereknek, ha az egyik szülő a másik ellen hangolja
Kapcsolódó cikkek
