Amikor párt választunk, “csak” párt választunk. Akkor még nincs a fejünkben, hogy ilyenkor egyúttal apát (anyát) is választunk.
Jó esetben persze csak olyannal kötjük össze az életünket, akiről el tudjuk képzelni, hogy szülőként is jó példával fog szolgálni a leendő gyermekünknek, és csupa szépre, jóra tanítja majd, olyan elvek mentén, amikkel mind egyetértünk, és olyan stílusban, ahogyan mi is tennénk.
Ez azonban nem mindig alakul így. Még az sem feltétlen irányadó, ahogyan az illető velünk bánik, pláne, ha már a szerelem elején összeházasodunk, családot alapítunk. Sokszor előfordul, hogy a hétköznapok együttélése már nem olyan rózsaszín, mint az első évek képe, és ez még csak nem is feltétlen a másik ember hibája.
A gyermekvállalás pedig olyasmi, amit – ha először csinálunk – még mi magunk sem tudunk felmérni. Ahogy mondani szokták: ha előre látnánk, hogy pontosan milyen lesz, talán sosem vágnánk bele. Na ez persze nem egészen van így, hiszen ahogy a nehézségeket nem érzékeljük előre, úgy azt sem, hogy milyen csodálatos is szülőnek lenni. De akárhogy is nézzük: hatalmas kihívás, ami elég lemondás szülőség igényel minden felnőtt részéről. Nagy lesz a terhelés, a stressz, a kialvatlanság… és nem lehet tudni, hogy mindez mit hoz ki az emberből. Lesz olyan szülő, aki nem bírja türelemmel, lesz, aki kiabálva kommunikál majd, amikor túl sok a teher. És lesz, aki kimondva is teljesen más nevelési elveket vall majd, mint mi.
- Kapcsolódó: Milyenek szülőként az Y generációsok?
Az egyik ember engedékeny, szabadelvű, a másik szigorú, tekintélyelvű. Ha két szülő a két végletet képviseli, azt bizony nagyon nehéz elviselni a mindennapokban, különösen, hogy ez már nemcsak rólunk szól, de a gyermekünkről is.
Manapság divatos azt mondani, hogy a mai szülők túlságosan megengedőek, mindent ráhagynak a gyerekre. Mi nem hibáztatnánk őket, valószínűleg csak arról van szó, hogy sokan egyszerűen belefáradtak már az állandó harcba, a rengeteg munka és háztartás után képtelenek még a hisztivel is megbirkózni. Mások persze könnyen lezárják az alkudozást, de ha ez csak rákiabálással, büntetéssel megy, az bizony megint nem jó megoldás. Mert lehet, hogy az engedékenység nem jó a gyereknek, de az erőszakos kommunikáció (hogy másról ne is beszéljünk) szintén csak árthat.
- Kapcsolódó: Szülői stílusok
Az első fontos dolog, hogy beszélgessünk erről minél többet, mielőtt még a pici megfogan. Ha nagyon másként látjuk az alapvető dolgokat, akkor nem biztos, hogy a közös szülőséget nekünk találták ki. Persze ha már megvan a baba, késő egyeztetni. És tudjátok… az sem biztos, hogy a szép elvek működni fognak a gyakorlatban. Sok vita forrása ez a pároknál: “miért engeded neki, miért úgy csinálod, ne így mondd…!” Nem is gondolnánk, hogy ez is egy komoly törésvonal lehet a párkapcsolatban.
Muszáj keresni a kompromisszumot, amiben csak lehetséges, hiszen ha ezek a viták állandósulnak, az egyszerre több kapcsolatot is tönkretehet.
De ha azt látjuk, hogy a gyermekünk látja kárát az eltérő értékrendünknek, jobb, ha lépünk – az ő érdekében is.
Kapcsolódó cikkek
