Arra “esküdtünk fel”, hogy minden szépre és jóra megtanítjuk a gyerekeinket, méghozzá nemcsak szavakkal, de példát mutatva is. Csakhogy néha olyan üzenetek is átmennek, amiket nem igazán szeretnénk átadni. Nagyobb tudatossággal elkerülhetjük ezeket, persze ehhez olykor nekünk is változtatni kell az életünkön. Lássuk, mik azok a dolgok, amiket észrevétlenül is eltanulnak tőlünk vagy csak sugalmazzunk nekik!
Puszi, ölelés, érintések
Látszólag nagyon jó dologról van szó: az emberi érintésről. Szeretjük, ugye? De szeretnénk-e akkor is, ha bárkit meg kéne ölelnünk, puszilnunk, aki csak szembejön? Ugye, hogy nem. Mi is csak azokhoz szeretünk hozzáérni, akik közel állnak hozzánk. A gyermekünktől viszont sokszor észrevétlenül is elvárjuk, hogy öleljék meg, puszilják meg azokat, akikhez MI állunk közel. Valójában ebben nem szabad helyettük döntenünk. Csak akkor és ahhoz az emberhez érjenek hozzá, akihez ők maguk szeretnének, és csak annak engedjék meg ezt, akinek szeretnék! Ha azt látjuk, hogy húzódoznak, mindegy, hogy a világ legkedvesebb nagynénijéről van is szó, ne erőltessük, hogy engedjék azt a puszit! A testünk csak a miénk – már gyermekkorban is -, a felette való rendelkezést ilyen korán meg kell tanítanunk.
A felnőtteknek feltétel nélküli szófogadás
A felnőtt mindent tud, a felnőtt bölcs, a felnőttnek mindig igaza van! – Jó lenne, ha így lenne, de sajnos ez nem igaz. Sőt, még csak az sem, hogy egy felnőtt mindig jót akar. Úgyhogy visszaüthet, ha a gyerekünket arra szoktatjuk rá, hogy szót fogadjon mindenkinek, csak azért, mert az illető felnőtt. Annak fogadjon szót, akit mi referenciaszemélynek tartunk, akikről tudjuk, hogy úgy bánnak a gyerekünkkel, ahogy mi is tennénk. Akiknek felhatalmazást adunk erre. De egy felnőtt nem mindenható, pláne akkor nem mondhatjuk ezt, ha nem is ismerjük jól. Úgyhogy ne tanítsunk ilyesmit általánosságban a gyerekünknek! Nehéz dolog ez, mert nem gyanakvó, hanem nyitott embert szeretnénk nevelni, de azért a túlzott bizalom sem jó. Ha mindig megtesz mindent gondolkodás nélkül, amit egy felnőtt mond neki, abból később még bajok lehetnek.
Gyerekekkel való barátkozás
A felnőttek sokszor azt képzelik, hogy elég, ha két hasonló korú gyereket összeterelnek, és azok máris nagy barátkozásba kezdenek, és órákig eljátszanak egymással. Gondoljuk csak el, milyen lenne, ha nekünk kellene elfoglalni magunkat egy találomra kiválasztott, és velünk összezárt emberrel! A szimpátia-antipátia ugyanúgy működik a gyerekek, mint a felnőttek között. Bár szerencsére a többségük nyitott, és kíváncsi az új emberekre, azért ne feltételezzük automatikusan, hogy ha elmegyünk egy vendégségbe, akkor a gyerekeink “majd jól ellesznek egymással”, csak mert hasonló korúak. Hadd válogassák meg maguk, hogy kivel akarnak barátkozni!
Saját étkezési ízlésünk
Mikor gyereket vállalunk, többségünk megfogadja, hogy csakis tápanyagdús, egészséges ételekkel fogja etetni őt. A szándék nagyon szép, de a rohanós hétköznapok sokszor felülírják. Nem baj, ha időnként van egy-egy mirelit fogás, de a sokféleség maradjon meg: minden tápanyagtípusból jusson a gyereknek! És amire sokan nem gondolnak: adjunk minden olyat is, amit mi magunk esetleg nem szeretünk. Olykor eszünkbe sem jut, le sem vesszük a polcról a boltban, hiszen mi nem fogyasztjuk. Próbáljuk tágítani a kört a kicsi érdekében, hiszen nekünk sem jó, ha egy étteremben alig tudunk választani a fogások közül. És ami még fontos: ne mondjuk egy fogásra sem, hogy fúj, vagy hogy nem finom. Hadd döntse el ő, hadd alakuljon ki a saját ízlése!
Saját ízlésünk az öltözködésben
Ami igaz az étkezésben, az igaz a ruházkodásban is. Nyilván az évszaknak megfelelően kell öltözni, és az sem baj, ha a napi programhoz is illik a gyerek ruhája, de attól néha eltekinthetünk, hogy mondjuk, milyen színek mennek egymáshoz, vagy nekünk mik a kedvenceink. Hagyjuk, hogy ő válasszon, esetleg adjunk több alternatívát, amit mi is jónak gondolunk! És ha néha jelmezben menne óvodába? Nem dől össze a világ!
- Kapcsolódó: A szülő a minta
Párkapcsolati minta
Sokan hajlamosak elválasztani a párkapcsolatukat a gyerekekkel való kapcsolatuktól. Pedig ők sok mindent látnak és hallanak, még többet érzékelnek. Az otthoni hangulat ráül az ő kedvükre is, és észrevétlenül átveszik a szüleik feszültségét. Ugyanígy tudat alatt sajátítják el a párkapcsolati, kommunikációs mintákat. Sajnos ha otthon kiabálás van, akkor nagy eséllyel ők is így “oldják majd meg” a problémáikat saját partnerükkel. Míg mások, akik gyerekkorukban nem hallanak hangos szót, túlságosan érzékenyek lesznek az ilyesmire. Úgyhogy kapcsolatainkkal is tanítunk, azt tanítjuk, hogy milyen viszonyban szabad benne maradni, és milyenben nem. Ha a párkapcsolatunkat méltatlannak érezzük, mindig gondoljunk arra, hogy gyermekeink mit tanul meg abból, ha együtt maradunk! A legjobb persze az, ha változtatni tudunk – az ő érdekükben is.
Női és férfi szerep
Óriási a felelősségünk abban, hogy gyermekünk milyen apa, anya illetve partner lesz felnőttkorában. Ha azt látja, hogy anya mindig csak főz, takarít, mindent ő csinál a gyerekek körül, akkor hajlamos lesz ő is mindent ráhagyni a párjára, ha fiú, vagy épp küzdenie kell a hátrányokkal, ha lány. Ha egyenlő, vagy legalább is igazságos terhelésre törekszünk a kapcsolatunkban, az nemcsak nekünk lesz jó, de a gyerekeink életére is pozitív hatással lesz.
Kapcsolódó cikkek
