Mi az ADHD? Mik a tünetei?
Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) egy sajátos agyi állapot, neurobiológiai zavar. Legszembetűnőbb tünete a figyelemzavar, a motoros nyugtalanság, a szertelenség és az impulzivitás. A betegség megjelenése változó: az érintettek (akik lehetnek gyermekek és felnőttek is egyaránt) a megszokottnál kevésbé terhelhetőek, adottságaikat pedig nem tudják jól felhasználni, sem maguk, sem mások javára.
Általában gondjuk van a figyelem fenntartásával, jellemző rájuk a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli cselekvés, a helyzethez képest túl sok mozgás, ellenállás a szabályokkal szemben. Csecsemőként nyugtalanok, kisgyermekként az átlagosnál magasabb aktivitási szint figyelhető meg náluk (sok balesettel), hangos sírásokkal, dührohamokkal, iskoláskorban pedig nagyon nehezen viselik el az iskola szabályait, öntörvényűnek, “rossznak” kiáltja ki őket a tanító néni.
Az alkati, temperamentumbeli szélsőséget takaró kórkép egyáltalán nem újkeletű: ADHD-s gyerkőcök és felnőttek már régen is éltek társadalmunkban, annyi különbséggel, hogy míg régen könnyebben megtalálták a helyüket, addig ma a nyugati kultúra elvárásai erősen megbélyegzik őket.
Becslések szerint 70 ezer ADHD-s él Magyarországon, közülük 50 ezren egyáltalán nem kapnak ellátást, és csak 5000-ren jutnak el szakorvoshoz. A rendszer eleve túlterhelt, ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ADHD-gyanúból végül átlagban csak 4-5 év (!) múlva lesz diagnózis: az általunk megkérdezett szakember azt mondja, jelenleg (2017 tavasza) másfél éves várólista van a Bethesda ADHD szakrendelésén is.
Diagnózis hiányában azonban sok jóra nem számíthatnak a szülők: a kicsi a viselkedése s a betegséggel járó tünetek miatt hamar bekerül a rossz, szófogadatlan, dacos, netán agresszív gyerek skatulyájába, amiből már nehéz kikászálódni segítség nélkül.
Az ADHD tünetei magzati korban
Az ADHD-nek már a fogantatás után is szembetűnő jelei lehetnek: amikor az érintett, nagyobbacska gyermekek diagnózisát állítja fel ugyanis a gyermekpszichiáter, rendre hasonló tényezőket, eseményeket, szüléssel kapcsolatos momentumokat, csecsemőkori problémákat talál a kisbetegek múltjában, a szülői visszaemlékezés alapján. Az ADHD mint alkati jellegzetesség nagyon korai időktől végigkövethető. Magzati korban az ADHD-s gyermekek az esetek nagy részében mozgékonyabbak, többet rugdosnak, mozognak – ez persze elsősorban a hiperaktív típusú ADHD-re jellemző. Többet forgolódnak, jobban, érzékenyebben reagálnak a hangokra.
Ha a családban, a felmenők között is vannak arra utaló jelek, emlékek, hogy volt szertelen, túlmozgásos, szétszórt, hiperaktív nagybácsi, nagynéni, dédapa a családban, akkor ezt az előzményt érdemes már a terhesgondozásnál is figyelembe venni, szülésznőnknek, orvosunknak, védőnőnknek is megemlíteni előre. Az ADHD-s magzattal ugyanis gyakoribbak a perinatális szövődmények, az oxigénhiány, a mekóniumos magzatvíz, a ködökzsinór-áramlási problémák, a sodort vagy nyak köré tekeredett köldökzsinór, a szívhang lassulása (ami nincs szinkronban a fájásokkal).
Gyakrabban kell ellenőrizni a szívhangot, a magzatvíz tisztaságát, kerülni kell az indított szülést, lehetőleg megvárni a spontán indulást. Az ADHD családi előfordulása fokozottan együtt járhat koraszüléssel, fenyegető koraszüléssel.
ADHD – Sárgaság, sírás, összevissza hétköznapok
Ezeknél a gyerekeknél gyakoribb a sárgaság újszülöttkorban, és elhúzódhat akár néhány hétig is. Ennek az a hátulütője, hogy mindeközben a bilirubin lerakódik az agyban, épp azokban a struktúrákban, amelyek az ADHD-vel is összefüggésben állnak.
Ahogy a baba növekszik és fejlődik, tovább fokozódnak a kórképre utaló jelek, a szülők számára nehezen uralható tünetek. A kicsivel nehezen alakul ki a napi ritmus, sírósabb az átlagosnál, keveri az éjszakát a nappallal, és sokszor nappal sem alszik. Rendszeresen előfordul, hogy az egész család képtelen pihenni mellette, a gyerek ölben van éjjel-nappal, ringatni kell naphosszat, de sokszor így is vigasztalhatatlanul sír, hiába minden erőfeszítés. Ezek a panaszok nem kicsit, nem időnként fordulnak elő, nem is feltétlenül egyforma mintázatban a héten, de hullámzó erősséggel ott vannak mindig – emiatt térnek el ezek a babák az átlagostól.
A csecsemők gyakrabban hasfájósak. (Ez az alsó és felső béltraktus érintettségéből is fakadhat, például tejfehérje-érzékenység okán és nyelőcsőproblémákból, refluxból adódóan, illetve gyakrabban puffadással, görcsökkel járó vastagbél hurut miatt.)
Mozgásfejlődésük sokszor nem tankönyvi: kihagynak fázisokat, másképp, más sorrendben fejlődnek, akár féloldalasan. Megfigyelhető, hogy korán, 11 hónapos kor előtt indulnak el, és akár 7-8-9-10 hónaposan önállóan járnak. Később beszédfejlődési gondok jelentkezhetnek náluk, a dadogás, az artikulációs problémák gyakoribbak. A szobatisztasággal ugyancsak akadhatnak gondjaik: jellemző, hogy akár 10-12 éves korukig is lehet baj az ágybavizeléssel, az éjszakai szobatisztasággal (ez a kellemetlen tünet egyébként a figyelem javítását célzó terápiákkal gyakran párhuzamosan megszűnik).
Hova fordulhat a kétségbeesett szülő?
A kicsi gyermekek (0-3 éves) és szüleik a legmegbízhatóbb, legnaprakészebb tudású szakemberekkel a korai fejlesztő központokban találkozhatnak, ahol a gyermekpszichiáter mellett dolgoznak gyógypedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok is. Jellemző egyébként, hogy a diagnózis felállítása során nemcsak az ADHD tüneteit keresik a szakemberek, mert a kórkép számos kísérő tünetegyüttessel is kéz a kézben jár. Ilyen a szenzoros integrációs zavar (40-60 százalékban ott van az ADHD mellett), az autisztikus kórképek (az esetek 20 százalékánál megfigyelhető, illetve az ADHD-s gyermekek 40-60 százaléknál 2-3, vagy még több autisztikus tünet is jelen van akár).
Ha a gyermeknél óvodában, iskolában kerül elő az ADHD gyanúja, segíthet a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat (korábban Nevelési Tanácsadó), és a következő intézmények:
– Vadaskert Kórház,
– Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika,
– Bethesda Kórház
– Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
– illetve a gyermekpszichiátriai szakrendelők.
Igenis kezelhető, kordában tartható az ADHD!
Két bizonyítottan hatékony kezelési módszer létezik jelenleg ADHD esetén, a gyógyszeres- és a viselkedésterápia. Ezeket általában hatéves kortól szokták alkalmazni. Utóbbit hamarabb is el lehet kezdeni, illetve ha nagyon súlyos a helyzet, vele együtt némileg korábbra hozható a gyógyszeres terápia is, egyéni mérlegelés után.
Fontos, hogy számos egyéb módszer, beavatkozás létezik immár, ami viszont a kezdetektől fogva alkalmazható: ilyen a Dévény-torna, az alapozó torna, a TSMT (“okosító”) torna, az Ayres-torna, illetve az egyéb szenzomotoros fejlesztések,
Egyre több adat és tapasztalat van arról, hogy bizonyos étrend-kiegészítők segíthetnek: hatékony lehet az ADHD tüneteinek mérséklésében a D-vitamin megfelelő dózisban történő alkalmazása, az omega-3-zsírsavak és többek között a magnézium bevitele is. A melatonin alkalmazása akkor jöhet szóba, ha a gyermek alvásával vannak gondok, sokszor ugyanis már az alvásrendezéssel is mérséklődnek a magatartási problémák.
Vitatott, de egyre jobban kutatott területe az ADHD-nak az egyes megszorító diéták alkalmazása, ám mindenkinél megfelelően körül kell járni a témát, feltérképezni az esetleges ételintoleranciákat (a gyerekek 10-15 százalékánál előfordulhat) egy ez irányban kellő tájékozottsággal és gyakorlattal rendelkező gasztroenterológus segítségével, mielőtt a szülők a gyermekkel elkezdenek egy ilyen étrendet követni.
Megemlítendő még a betegség terápiájában a mozgás fontossága: a napfény és a szabad levegőn történő mozgás magasabb dopaminszinttel jár, ami szintén csökkenti a tüneteket.
ADHD: jót tesz a gyereknek, ha sokat mozog a szabadban
Hátrányból előny – van értelme az ADHD kezelésének!
A komplex, célzott terápia egyes, nem gyógyszeres formái tízéves kor alatt jóval hatékonyabbak, és a megfelelően alkalmazott gyógyszeres kezelésre a fiatalok 85-90 százaléka jól reagál. A terápia elősegíti az amúgy jó szándékú gyerekek előnyös tulajdonságainak “domborítását”: az ADHD-sok ugyanis empatikusak, gondoskodók, nyitottak, lelkesek, jó a szociális érzékük, a megérzéseik, sőt kreatívak, óriási teherbírással rendelkeznek, és nemegyszer átlag feletti a memóriájuk, humorérzékük.
Kezelés nélkül ezek a gyerekek elkallódhatnak, és szinte kivétel nélkül kialakul náluk az önértékelési, majd a motivációs zavar, illetve a reménytelenség, kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos keveréke. Az időben adott megfelelő támogatás híján későbbi életpálya nem épp pozitívumokkal kecsegtető: számolni kell számtalan konfliktussal, tanulási nehézséggel, a kiszámíthatatlan érzelmi reakciók okozta nehéz helyzetekkel, majd elhelyezkedési nehézségekkel a munkaerőpiacon. Egyes pszichiátriai betegségek (depresszió, szorongás, személyiségzavarok, pszichoszomatikus zavarok), a szerfüggőség, a súlyos balesetek, a nemi betegségek, a koraszülés, az elhízás, a magas vérnyomás, az öngyilkosság és az életvezetési problémák is akár 3-5-ször gyakoribbak náluk.
Tippek szülőknek, ha ADHD-s a gyerek
– Talán elcsépelt, de mindennél fontosabb, hogy türelmes és következetes maradj ADHD-s gyerkőcöddel!
– A napi fix rutin elengedhetetlen, akár az egyszerűen megfogalmazott, ám rendíthetetlen szabályok.
– Gyerkőcödet gyakran és azonnal erősítsd meg az egyes szituációkban, biztasd sokat, és ha valami gond, probléma van, egyenesen és azonnal kommunikáld felé!
– Az ADHD-s gyerkőcöknek hangsúlyozottan szüksége van a korlátok felállítására!
– Kísérletezzétek ki, kutassátok családilag, mi az a tevékenység, elfoglaltság, melyik az a terület, ahol a gyerkőc leginkább kiélheti kíváncsiságát, kreativitását! Ebben mind többet támogassátok!
Köszönjük Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter segítségét!
Ezek a cikkek is az ADHD témához kapcsolódnak:
- Hiperaktív gyerek – Pörög megállás nélkül
- Gyermekkori trauma is okozhatja a figyelemzavart
- Szoptatott gyerekeknél ritkábban alakul ki hiperaktivitás
- Gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás
Kapcsolódó cikkek
