22-24 hónapos korban már egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép (ún. mellélépéssel halad), azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát anélkül, hogy elesne, azaz fél lábbal is biztonságosan áll a földön.

Mire kétéves lesz, már több szóból álló mondatokat mond, és két-három mondatos párbeszédeket folytathat. Rövid mondókákat és dalokat is megjegyez. Rengeteget beszél, és a felét már meg is lehet érteni, de sok még a halandzsa. Szavakkal is jelzi, mit akar, vagy mit szeretne. Néhány színt már megnevez, és akár háromig is elszámol. A bonyolultabb utasításokat is megérti, de a tiltások nagy része még nem rögződik. Mindent újra megpróbál, amit egyébként nem lenne szabad, teszteli, hol van a határ. Utánoz, szerepet játszik, például postást, boltost. Érdekli, mit hozott a postás, miért olvasnak a felnőttek, ő is lapozza az újságot. Elkezdődik a “miért-korszak”. Kérdések végtelen áradata indul, amire mindig felelni kell, bármilyen fárasztó. Mindig korának megfelelő szinten, de logikusan kell válaszolni.

Már felismeri, hogy ki lány és ki fiú, de saját magát még nem sorolja be egyik csoportba sem.

Ezekben a hónapokban kezd egyértelműen kiderülni, hogy a gyermek jobb- vagy balkezes. Szívesen firkálgat és festeget az ujjával. Az egyszerű kirakós feladatokat, amikor egyszerű formákat kell a helyükre illeszteni, már meg tudja oldani.

A korábbi magatehetetlen babából ekkorra igazi, önálló kis családtag válik.

Kezdődik a nappali szobatisztaság időszaka, de az átlaghoz képest itt is nagy eltérések lehetnek egy-egy kisdednél. A nyári időszak mindig könnyebb ilyen szempontból, mert alig kell kisnadrágon kívül hordani valamit, és rögtön észrevehető a pisilés, kakilás szándéka. Lassan el kell hagyni a rácsos ágyat is. Nagyon sok gyermek ilyen idősen már bármikor ki tud mászni belőle.

Megváltozik a viselkedése. Az egyik percben hozzábújik a felnőtthöz, babusgatást szeretne, aztán esetleg ellöki, és “csak azért is” egyedül akar mindent megcsinálni.

Rengeteg energiája van, állandóan megy valahová. Kétéves kor körül a gyermek már valóban egyre inkább szeretne új helyeket és új embereket látni, és egyre jobban igényli kortársai társaságát. Tekintélyét érvényesíti, akaratát ráerőlteti a másikra. Erős érzelmi kitörései lehetnek.

Megjelenhet a sötétségtől és más, olykor irracionális (képzelt) dolgoktól, például különböző szörnyektől való félelem is. Ez utóbbiak kialakulásában nem elhanyagolható a képeskönyvek, filmek gyakorta kifejezetten ijesztő, brutális képi világa sem. Nem ér semmit, ha megpróbálják elmagyarázni neki, hogy félelmei alaptalanok, mint ahogy az sem használ, ha sötétben hagyják, csak hogy belássa, hogy nincs mitől félnie. Ha fél a sötéttől, érdemes nála égve hagyni egy kislámpát, szörnyek ellen pedig közösen össze lehet fogni (pl. “Apa erősebb, mint a szörnyek!”), és az sem katasztrófa, ha néha megengedik, hogy a szülő ágyában aludjon, vagy ha a kiságyát ideiglenesen a szülői hálóba költöztetik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a megelőzés fontosságát, azaz hogy a szülő semmiképpen ne engedje a felügyelet nélküli, “gyermekpásztor”-szerű tévézést, videózást.

JÁTÉKTIPPEK

Gyakoroljátok a színeket mondjuk egy böngészőben: keressetek azonos színű ruhadarabokat, tárgyakat.

Toronyépítős játék elemeivel tanítsd neki a kicsi-nagyobb viszonyrendszert.

Rajzold le a „Pont-pont-vesszőcske” versike alapján a török basát.

Ha már magabiztosan mennek a legfontosabb testrészek, itt az idő, hogy rögzüljön, hol van a csukló, a térd, a könyök, esetleg a homlok, halánték stb.

Az esti fürdést dobd fel olyan eszközökkel, játékokkal, amik eddig nem kerültek be a fürdővízbe (tésztaszűrő, tölcsér stb.)

Egy nagy, kemény könyvből remek lejtő készülhet: gurítsatok le rajta kisautókat, golyókat, sőt építőkockákat is!

Rakj olyan helyre a gyermekednek kedves játékokat, amit csak úgy tud elérni, ha valamilyen eszközt használ, és biztosítsd neki az eszközt (bot, fakanál).