A tizenéves barátságok fontosak és ha szerencsések vagyunk, egy életre szóló kapcsolatokká fejlődnek. Egy új tanulmány, amely a Child Development című folyóiratban jelent meg, azt mutatja, hogy ezek a barátságok valami mást is tesznek: felkészítik a tiniket a szülőségre, írja a Psychologytoday.com.
A Virginiai Egyetem kutatócsoportja 184 tinédzsert követett nyomon több mint húsz éven át, 13 éves koruktól egészen a 30-as éveik közepéig. A tizenévesek 54%-a nő, 46%-a férfi volt, különböző etnikai háttérrel. A tizenévesek minden évben kiválasztották a legközelebbi barátjukat, aki részt vett velük a vizsgálatban. A kutatók strukturált laboratóriumi körülmények között figyelték, hogyan reagáltak a tizenévesek, amikor a barátjuk tanácsot kért egy problémával kapcsolatban, majd az egyes kamaszok viselkedését az empátia négy alapvető dimenziója szerint pontozták:
- érzelmi támogatás (mennyire értették meg és érvényesítették a barátjuk által kifejezett érzéseket);
- instrumentális támogatás (mennyi segítséget ajánlottak fel a barátjuk problémájának megoldásához);
- érzelmi elkötelezettség (mennyi figyelmet fordítottak a barátjukra);
- a társuk problémájának értelmezése (mennyire pontosan azonosították barátjuk aggodalmait).
Amikor a vizsgálatban részt vevők közül 74-nek végül gyermeke született, a kutatók megkérték őket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet a szülői magatartásukról. Tizenkét olyan hipotetikus helyzetet mutattak be nekik, amikor a gyermekük negatív érzelmeket fejezett ki, és válaszlehetőségeket kaptak arra vonatkozóan, hogyan reagáljanak. Válaszaikat ezután támogató vagy nem támogató válaszként kódolták.
A támogató válaszok közé tartoztak azok, amelyek segítettek a gyermeknek, hogy jobban érezze magát, vagy lehetséges megoldásokat kínáltak a problémájára, míg az olyan reakciókat, mint a gyermek büntetése az érzelemnyilvánítás miatt, a probléma lekicsinyítése, nem támogatónak minősítették.
A kutatók megállapították, hogy azok a tizenévesek, akik több empátiát mutattak közeli barátaik iránt, felnőttkorukban támogatóbb szülők lettek.
„Gyakran azt gondoljuk, hogy a szüleink alakítják azt, hogy majd mi magunk milyen szülők leszünk, de kiderült, hogy a tizenéves barátságaink is hatnak rá” – mondja a tanulmány vezető szerzője, Dr. Jessica A. Stern, a Virginiai Egyetem pszichológia posztdoktori munkatársa. „Úgy gondoljuk, hogy az ember tinédzserkori szoros barátságai fontos “gyakorlóterepet” jelentenek a szociális készségek fejlesztéséhez és ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan törődjünk másokkal érettebb módon. Tehát, amikor a barátod valamilyen problémával küzd, megpróbálod megérteni a nézőpontját, együttérzel a helyzetével, és felajánlod a segítségedet. Azzal, hogy a legjobb barátaikkal erősítik az empátia “izmait”, a tizenévesek olyan alapvető készségeket építenek, amelyek úgy tűnik, hogy a gondoskodásra is átültethetők, amikor szülőkké válnak.”
A kutatók azt is nyomon követték, hogy a vizsgálatban részt vevő tizenévesek mennyi empátiát kaptak saját anyjuktól. Azok a tinédzserek, akiknek az édesanyja 13 éves korukban érzelmileg támogató volt, jellemzően empatikusan bántak saját barátaikkal, és később maguk is együttérző szülőkké váltak.
Az elhanyagoló vagy nem együttérző szülők által nevelt gyermekek számára azonban a gondoskodó tinédzserbarátságok valójában egy módja annak, hogy megszakítsák az alacsony empátia örökségét. A tanulmány kimutatta, hogy a nem támogató szülői magatartás nem ítéli a gyerekeket érzéketlenségre – a nemtörődöm szülők is nevelhetnek empatikus gyerekeket, és a serdülőkorban a gondoskodó kortársakkal való kapcsolatok olyan módot jelenthetnek a tizenévesek számára, hogy olyan szociális és érzelmi készségeket fejlesszenek ki, amelyek az otthoni környezetükből hiányoznak.
„A felnőttek gyakran alábecsülik annak fontosságát, hogy a tizenévesek időt töltsenek a barátaikkal” – mondja Stern. „De a szoros, támogató barátságokból tinédzserként szerzett tapasztalatok valójában nagyon fontosak az egészséges fejlődéshez. Eredményeink arra utalnak, hogy a serdülőkori barátságok alulértékelt, de alapvető fontosságú kontextust jelenthetnek az olyan szociális készségek kialakulásához, mint az empátia, az érzelmekre való megfelelő reagálás, sőt – később – a szülői szerepvállalás.”
Kapcsolódó cikkek
