Így kezeld a kamaszkori lázadást

Először érdemes egy kicsit azzal foglalkoznunk, hogy mi is állhat ennek a lázadásnak a hátterében? A kamaszkor nem könnyű – a hatalmas hormonális változás és az agy prefrontális kérgének a változása az, ami ennek a viharnak a középpontjában áll, és ennek köszönhető a hangulatingadozás, a felfokozott érzelmi reakció, a gyakoribb viták és a „tini-viselkedés” is.

A prefrontális kéreg – ami a teljes érettségét csak a 20-as évek közepén éri el – felel az agyban az ítélethozásért, a döntések eredményeinek és következményeinek megértéséért, illetve az impulzus- és érzelmi kontrollért. Tehát ez a még fejlődésben álló agyterület felel azért, hogy a kamaszok szeszélyesebbek, impulzívak, és a döntéshozatali készségük sem kifejlett még.

Amíg a prefrontális kéreg még formálódik a tinédzserévek során, addig az agy jutalom- és örömreakciókért felelős régiója (a nucleus accumbens) jól fejlett. Ez pedig szintén felelős a kockázatvállaló, a következményekkel kevésbé törődő magatartásért.

Ehhez még hozzáadódik az is, hogy új hormonok árasztják el a kamasz gyerek szervezetét.

A tinédzserek szeretnék érvényesíteni a saját egyéniségüket, és szabadulni a gyerekkori identitásból, miközben kialakítják a saját véleményüket és világnézetüket, és a középiskolai kapcsolatokban is próbálnak navigálni.

A kamaszkori lázadásnak lehetnek kevésbé súlyos következményei – amelyek szintén tudnak valós hatást gyakorolni a tinédzserekre és a családi kapcsolatokra –, de akár komolyabbak is, mint a kísérletezés a drogokkal, a kockázatos szexszel, a törvénysértő magatartással, stb., ezért érthető, ha a szülő aggódik, hogy a dac milyen viselkedéshez vezethet a tizenéves gyerekénél. De mit lehet tenni a lázadó, kockázatos viselkedés minimalizálására vagy enyhítésére?

Calvalyn Day családi coach és iskolai tanácsadó arról beszélt a Parents portálnak, hogy „ami lázadásnak látszik, az gyakran csak a fejlődési szempontból normális módon a határok eltolása, amit gyakorolniuk kell a tinédzsereknek, mielőtt önállóak lennének.”

Az első, amiről meg kell bizonyosodni az, hogy a lázadó, ellenszegülő viselkedés nem valamilyen konkrét történésre vagy probléma adott válasz. Day azt tanácsolja a szülőknek, hogy figyeljenek oda „a barátsággal kapcsolatos problémákra, a családi változásokra, mint például amikor a szülőknek többet kell dolgoznia vagy a szülők közötti konfliktus.” A szakember szerint ha van bármiféle változás, azzal foglalkozni kell, és megbeszélni azt, hogy az érzelmi szükségleteknek megfelelően mire van szükség.

Azt is kiemelte, hogy inkább a megoldást érdemes kerülni, és nem feltétlenül büntetni a viselkedést.

A zaklatás (bullying) is megnyilvánulhat lázadó viselkedésként, illetve úgy, hogy a kamasz mogorva, visszahúzódó lesz, de a depresszió vagy más mentális egészségügyi problémák tünetei is megmutatkozhatnak. Ilyen esetben érdemes lehet szakemberhez fordulni, egyéni vagy családi terápiára.

Ellentmondásosnak tűnhet a lázadó viselkedés ellen, de Dr. Jennifer Johnston-Jones nevelési pszichológus és szerző szerint a kamaszoknak arra van szüksége, hogy ne legyen akkora a kontroll, és fel tudják fedezni és fejleszteni a saját személyiségüket ahelyett, hogy küzdenének a szülői szabályok és a büntetések ellen.

Amikor a tinédzser több szabadságot kér, Johnston-Jones szerint a szülőknek ezt kell megadniuk neki. „Engedd el a kísértést, hogy irányítsd a kamaszodat. A tinédzser agy kockázatra vágyik, és függetlenséget kell éreznie ahhoz, hogy magabiztosan fejlődjön. Most itt az ideje annak, hogy kevésbé kontrollálj, de érzelmileg még mindig bevonódj, részt vegyél.”

Miközben a tinédzser készül arra, hogy elhagyja az otthonát, a szülők elhalaszthatják a kapcsolatteremtés, az egészséges kapcsolat kialakításának lehetőségét, ami elkíséri a gyereket a felnőttkorba.

A tinédzsereknek arra is lehetőségük van ebben az időszakban, hogy kiépítsék a bizalmukat a saját problémamegoldó képességükben. De Johnston-Jones figyelmeztet arra, hogy még a jószándékú tanácsokat is fel lehet venni kritikaként. Ha a szülő próbálja megoldani a kamasz problémáit, vagy megmondja neki, hogy mit tegyen, azzal olyan üzenetet közvetíthet, mintha szerinte a gyermeke erre nem lenne képes. „Ha nem kérik a véleményedet, de mondd el. A kéretlen tanácsokat kritikaként fogadják. Ehelyett mondd azt, hogy »Itt vagyok neked«, és tanítsd meg a fejlődő szemléletmódot (growth mindset), amely azt mutatja, hogy szabad hibázni.”

Shannon Battle tanácsadó is adott néhány gyakorlati tippet a portálon tizenévesek szüleinek.

Az első, hogy nem érdemes stresszelni, hiszen a serdülőkor a szülői normáktól való elszakadás és az önazonosság kialakulásának időszaka. Ez együtt járhat a feszült kapcsolattal, és az olyan saját döntésekkel, amelyek ellentétesek a család meggyőződésével és más értékekkel.
Érdemes olyan határokat felállítani, amik lehetővé teszik, hogy felhatalmazza magát a gyermek a döntéshozatalra, miközben a következményeket is világosan megérti.
Maradj következetes a szabályokban.
Legyél nyitott – legyen lehetőség például családi kupaktanácsra, ahol az ötleteket ítélkezés nélkül lehet megbeszélni.
Naponta több alkalommal próbálj meg néhány percet beszélni vele arról, hogy mit csinál, hogyan telik a napja.
A pároddal álljatok egy közös oldalra, győződjetek meg arról, hogy egységes a nézőpontotok.
Anélkül kezeld a gyermeked viselkedését, hogy megbántanád. Továbbra is az önbecsülése és önértékelése építése legyen fontos.

Kapcsolódó cikk