Bár nagyságrendekkel többen vannak azok, akik a nyári szünet alatt lefutják az iskolaváltáshoz szükséges köröket, egyáltalán nem ritka, hogy valaki a tanév közben dönt úgy, hogy másik intézménybe íratja a gyerekét. Bár maga az adminisztráció nem jár különösebb macerával, a szülőknek, az iskolát váltó gyerekeknek és a már összeszokott osztályközösségnek sem mindig könnyű alkalmazkodni az újonnan előállt helyzethez.
Egyenlőtlen esélyek
Turcsik Viktor iskolaigazgató
Turcsik Viktor, a Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola igazgatója is megerősíti, hogy a lakhelyváltás csak egy a háttérben álló okok közül, nagyon sok esetben inkább a másik iskolában megélt kudarc vagy egy kibékíthetetlennek tűnő konfliktus miatt kerül sor az iskolaváltásra. „Az ügyintézést a célintézményben kell kezdeményezni, a tanuló bizonyítványával és a szülő személyi irataival. Gondot az okozhat az egyébként egyáltalán nem bonyolult adminisztráció során, ha a gyereket korábbi előmenetele miatt a kívánt iskola nem fogadja szívesen. A sajátos nevelési igényű tanulók iskolaváltása sajnos nagyon nehéz, mert az iskolák egy részében a fejlesztőknek, gyógypedagógusoknak nincs kapacitásuk több gyermeket fogadni, miközben a tanítók és tanárok befogadókészsége is véges. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy a szociálisan előnyös helyzetben lévő és/vagy jó tanulóknak kényelmesebb az iskolaváltás” – mondja kertelés nélkül Turcsik Viktor.
Épp ezt tapasztalja saját bőrén Ildikó és a kisfia, Ádám, akinek épp most keresik a megfelelő intézményt. „Nekünk több szempontból is speciális a helyzetünk. Egyrészt azért, mert Ádám ADHD-s, másrészt azért, mert tavaly költöztünk haza külföldről, így a kisfiam még nem beszélt elég jól magyarul. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert volt annyi spórolt pénzünk, hogy egy itthoni magániskolában kezdhesse meg a tanulmányait, a férjem viszont időközben elveszítette az állását, így nem volt kérdés, hogy iskolát kell váltanunk, hiszen nem tudjuk tovább fizetni a magániskolát” – vág bele az anyuka, aki most nem mondhatja, hogy stresszmentes időszakon mennek keresztül.
A körzetes iskolában már túl is vannak az első megbeszélésen Ádám második osztályba íratásával kapcsolatban, és – nagyon helyesen – úgy látta jónak, ha elmondja az intézményvezetőnek, mi a helyzet a kisfiával. „Az igazgatónő nagyon megköszönte, hogy őszintén elmondtam neki mindent, ezt követően pedig ő sem rejtette véka alá, hogy mire számíthatunk ebben az iskolában. Elmondta, hogy 28 fős osztálylétszám mellett is köteles felvenni a kisfiamat, annak ellenére, hogy a második évfolyam mindkét osztálya különösen nehezített, legalább 8 SNI-s és/vagy BTM-s tanuló jár ezekbe az osztályokba. Az iskolának viszont csak egy szem fejlesztőpedagógusa van, aki már így is képtelen ellátni azokat a gyerekeket, akikkel foglalkoznia kell(enne). Tulajdonképpen ránk bízta a döntést, hogy ilyen körülmények között is odavisszük-e a kisfiunkat, egyelőre nem tudjuk, hogy mit teszünk. Tapogatózunk, próbálunk nem kapkodni és ezzel egy időben felelősen gondolkozni, hiszen muszáj megoldást találnunk a problémára” – osztja meg Ildikó.
„Az iskolák egy részében a fejlesztőknek, gyógypedagógusoknak nincs kapacitásuk több gyermeket fogadni, miközben a tanítók és tanárok befogadókészsége is véges.”
Így segíthetsz szülőként
Az iskolaváltás folyamata mind a szülőknek, mind a gyerekeknek feladhatja a leckét, Ildikó szerint akár a nehezítettség nélküli tanulóknak is problémát jelenthet, ha új iskolába kerülnek. Ádám például nem nagyon szeret suliba járni, mert alapvetően otthon érzi magát biztonságban. „Az iskolaváltásnak több okból sem örül, de azt hiszem legrosszabbul a bizonytalanságot éli meg. Rajta is látom, hogy ez egy testet-lelket kínzó stresszforrás, amivel egy 7 éves gyerek még nem tud megküzdeni” – mondja az anyuka, aki sok-sok beszélgetéssel próbál segíteni a kisfiának. „Ádám nehezen tud fókuszálni, ezért a legfontosabb dolgokat azokba a kis figyelem-résekbe kell beillesztenünk, amik során tényleg velünk van. Arra kezdetektől fogva ügyelünk, hogy a kérdéseire nyílt és őszinte válaszokat adjunk, tömören és röviden, számára feldolgozható formában, maximálisan figyelembe véve az érzékenységét” – fejtegeti tovább Ildikó, aki úgy érzi, egyáltalán nincs könnyű dolguk.
Sági Andrea pszichológus
Sági Andrea pszichológus szerint az iskolaváltás megélésében az életkor mellett meghatározó, hogy milyen okból kerül sor a váltásra, és hogy milyen hangulatban történik a korábbi iskola elhagyása. Bizonyos esetekben megkönnyebbülésnek érezheti az iskolacserét mind a szülő, mind a gyermek. „A kisebb gyermekek várhatóan jobban viselik, ha költözés miatt kell otthagyniuk az addigi iskolájukat, de ebben az esetben is fokozottan figyeljünk a gyermek igényeire, biztosítsunk számára a korábbi lakóhelyéhez, osztálytársaihoz való kapcsolódást. Segítsük őt, hogy baráti kapcsolatai a távolság miatt ne szakadjanak meg. Kamaszok esetében még fontosabb lehet ez a segítő hozzáállás, ők ugyanis nagyobb veszteségnek élhetik meg a változást, hiszen nekik már nem a szülők, hanem a kortársak a referenciapontok, a lelki társak, így nagyobb veszteség a barátok távolkerülése” – hangsúlyozza a pszichológus, majd áttér a további gyakori okokra: „Ha azért kell váltani a gyermeknek, mert a korábbi iskolája elvárásait nem tudta teljesíteni, elképzelhető, hogy számos rossz, önbizalomromboló tapasztalatot szerzett, ezért fontos, hogy a szülő ne a »nem megfelelést« hangsúlyozza, hanem hogy olyan iskolába megy, ahol jobban fejlődhet és jobban érezheti magát. Fontos, hogy az új iskolában a gyermek minden igyekezetét és erőfeszítését elismerjék a szülők, és ne kizárólag az érdemjegyeket nézzék!”
Nem hagyhatjuk szó nélkül azokat az eseteket sem, amikor a tanulók úgy érzik, nem fogadják el őket a többiek, netán bántalmazás, kiközösítés vagy megalázás miatt válik szükségessé az iskolaváltás: „Ilyenkor érdemes részletesen feltárni a kialakult helyzetet, és ha az nem oldható meg a szülők, pedagógusok, iskolai szociális segítő, iskolapszichológus bevonásával, akkor mindenképp iskolát kell váltani, hogy a bántalmazott gyerek ne sérüljön tovább. Ilyenkor a gyerek megkönnyebbülésnek érezheti a helyzetet, de egyáltalán nem biztos, hogy az új iskolában azonnal képes továbblépni a megpróbáltatásokon. Lehet, hogy az elszenvedett verbális, fizikai bullying hatására az új közegben is bizalmatlan, félénk, és nem akar újra hasonló helyzetbe kerülni. Itt különösen szükség van a befogadó pedagógusok empátiájára, illetve érdemes olyan iskolát, osztályt választani, ahol nem az a csoportnorma és »menő dolog«, hogy a másik kárára lesz egy diák a »sztár« a többiek szemében, hanem nyugodt, támogató közösséget alkot az osztály.”
Fontos tudni, hogy nemcsak a bullying, vagy a sorozatos kudarcélmény idézhet elő elviselhetetlen helyzetet, hanem a gyermek felé irányuló rossz pedagógusi attitűd is: ha állandóan ő a „fekete bárány” vagy az osztályban uralkodó normák, értékek nagyon különböznek a gyermek és családjának értékeitől, az intézményváltást követően fellélegezhet a gyermek, a kamasz. „Ebben az esetben szülőként és pedagógusként is szükséges időt hagyni a beilleszkedésre és éreztetni a gyermekkel, hogy bármikor rendelkezésére állnak, ha mesélni szeretne az új helyzetéről vagy tanácsot kérne” – teszi hozzá a pszichológus.
Jelek, hogy érdemes iskolát váltanotok
„Ha a gyermek viselkedése, hangulata megváltozik, iskolai teljesítménye romlik, keveset vagy nem akar mesélni arról, hogy mi történt vele az iskolában, többször elhangzik, hogy nincs kedve, nem akar iskolába menni, vagy gyakran fáj a feje, fáj a hasa iskolaidőben, mind jelezheti, hogy valami gondja van az iskolában. Ilyenkor türelemmel, beszélgetéssel, osztályfőnökkel való egyeztetéssel érdemes utánajárni, hogy milyen fajsúlyú és mennyire kezelhető, átmeneti vagy tartós problémáról van szó. Ha iskolai keretekben nem oldható meg, hogy újra jól érezze magát a gyermek, érdemes fontolóra venni az iskolaváltás lehetőségét” – foglalja össze Sági Andrea pszichológus.
Ami az iskolán múlik
Hogy egy osztály mennyire befogadó az újonnan érkező gyerekekkel, a Gyerekszobának nyilatkozó iskolaigazgató szerint nagyon változó. „Vannak kifejezetten befogadó közösségek, de az apró dolgokon is nagyon sok múlhat. Ilyen az első benyomás, az új tanuló kommunikációs készsége, érzelmi intelligenciája. Elképesztő feladata van itt az osztályfőnöknek, aki ha professzionális facilitátor, olyan helyzeteket is képes megoldani, ami elsőre elveszettnek tűnhet. Alapvetően törekszünk arra, hogy minél több olyan megmozdulás, munkaforma legyen osztályon belül, ami kifejezetten megkönnyíti az ismerkedést és a közös iskolai programok (a diákönkormányzati összejövetelek, a gólyabuli, a tanulmányi kirándulások stb.) is hozzájárulnak ehhez. Fontos kiemelni, hogy ha a korábbi iskolából konfliktusokkal jött el a tanuló, szakember (pszichológus, pszichopedagógus) is figyelemmel kíséri a beilleszkedést” – avat be a náluk zajló folyamatokba Turcsik Viktor.
A beilleszkedés megélése Sági Andrea pszichológus szerint is nagyban függ a gyermek személyiségétől, valamint attól, hogy mennyire nyitott, mennyire könnyen barátkozik, hogy viseli a változásokat, mekkora az önbizalma, s hogy az új osztály, iskola hozzáállása elfogadó-e vagy éppen kirekesztő. „A jól kommunikáló, megfelelő mértékű önbizalommal rendelkező, nem szorongó gyermek, kamasz, aki képes rendezni a felmerülő konfliktusokat és tisztában van a képességeivel, nagy valószínűséggel jól fog tudni beilleszkedni. Azoknak nehezebb a dolga, akiknek nincs önbizalmuk, nincsenek tisztában az értékeikkel, nehezen kommunikálnak másokkal, nem képesek konfrontálódni, a konfliktusos helyzetek elől menekülnek (így megvédeni se tudják magukat, illetve nem fejezik ki az igényeiket, így alárendelődnek), vagy éppen ellenkezőleg ők gerjesztik azokat, egoisták, csak magukkal foglalkoznak, másokat nem tartanak szem előtt” – részletezi a szakember.
„Nemcsak a bullying, vagy a sorozatos kudarcélmény idézhet elő elviselhetetlen helyzetet, hanem a gyermek felé irányuló rossz pedagógusi attitűd is.”
Az év eleji beilleszkedés egy új osztályba valószínűleg könnyebb lehet, hisz akkor még az alakuló csoportnormák közé érkezik az iskolaváltó gyermek, és a teljesítmény nyomása sem olyan nagy még, mint félév vagy az év vége előtt. Ilyen körülmények között több idő és energia jut az ismerkedésre, év közben minden bizonnyal jobban kell alkalmazkodnia az újonnan érkezőnek. „A pedagógusok általában odafigyelnek az új tanulóra, és segítik a beilleszkedését. Többségük empatikus, már csak azért is, mert nekik is elemi érdekük, hogy egy jól működő osztályközösségben tanítsanak. Fontos, hogy a szülő is partner legyen, segítse a pedagógus munkáját azzal, hogy informálja a gyermekéről, korábbi tapasztalatairól és a tanárok mellett a többi szülővel is jó kapcsolatot alakítson ki” – világít rá a csapatmunka fontosságára Sági Andrea.
Ahogy a gyermekek lelkével törődő szakember mondja, az iskolapszichológus nagyban elősegítheti az új tanuló beilleszkedését játékos, ismerkedős, empátiafejlesztő foglalkozásokkal, egyéni beszélgetésekkel, bár az igény sajnos sokkal nagyobb és a munka sokkal több annál, ami belefér egy fél- vagy egész állásban alkalmazott iskolapszichológus munkaidejébe. Hivatalosan az 500(!) főnél nagyobb intézményekben 1 főállású szakember dolgozik, a realitás azonban azt mutatja, hogy egy szakember egyszerre több intézményt is ellát. Andrea tapasztalata az, hogy a gyerekek nagyobb része nagyon nyitottan és szívesen érkezik az iskolapszichológushoz, mert érzik, hogy bármiről beszélhetnek, biztonságos érzelmi légkör és figyelmes meghallgatás várja őket.
Ha külföldön kezdtek új életet
A pszichológus szerint külön említést érdemelnek azok a családok, akik külföldre költöznek, hiszen itt a gyerekeknek egy új kultúrát, új nyelvet is meg kell tanulniuk. Itt is igaz az, hogy a kisebb, 5 évesnél fiatalabb gyerekek kevésbé élik meg veszteségnek az országváltást. 12 éves kor felett a legnehezebb a költözés. 13 éves korban kezdődik az identitáskeresés fázisa, ez pedig nehezebben megy végbe egy teljesen új és ismeretlen környezetben. Ebben az életkorban már sokkal mélyebb, valódi barátságokról beszélhetünk, súlyosabb az érzelmi veszteség, hogy el kell hagyni a barátokat. Országváltás esetén az egész család osztozik a változás élményében és ez segítséget adhat a gyerekeknek, pláne ha ezt a szülők pozitív változásként és nem kényszerként élik meg. A gyerekek elsősorban utánzás útján tanulnak, nem az számít, mit mondunk nekik, hanem hogy milyen viselkedést látnak a szülőtől. Ha a szülő is nyitott, törekszik a kapcsolatok építésére, a gyerekek is ezt utánozzák majd, és könnyebben beilleszkedhetnek az új környezetbe.
(Fotó: Getty Images)
Kapcsolódó cikkek
