Kamasz

Anya, Apa, tartsatok ki! Tudom, hogy most nehéz! – Egy kamasz lány levele a szüleinek

Tudom, hogy idegesítő, hogy szemtelen vagyok, kupis a szobám, csúnyán beszélek és állandóan a telefonon lógok. Higgyétek el: nekem sem könnyű a kamaszkor.
2022. Szeptember 20.
kamasz lány

Drága Szüleim!

Tudom, hogy nem mondom eleget, de nagyon szeretlek titeket. Még akkor is, ha ti azt hiszitek, hogy nem. Még akkor is, amikor beszólok nektek, vagy nem szólok hozzátok, sőt, haragszom rátok, és megbántalak benneteket. Még akkor is, amikor azt mondjátok, hogy nem lehet rám ismerni, mert régen annyira más voltam, akkor még lehetett velem rendesen beszélni, és lehetett velem boldogulni is. Még akkor is, ha szinte semmiben nem értek veletek egyet, és nagyon máshogy látom a világot. Még akkor is, ha nincs mindig kedvem a közös, családi programokhoz…

Lehet, úgy tűnik, hogy már nem érdekeltek és nem szeretek veletek lenni. Kérlek, értsétek meg: mostanában elkezdtek egyre fontosabbak lenni a barátaim. Ez azért van, mert úgy érzem, ők jobban megértenek, mint ti. (Ez lehet, valójában nem így van. Én mégis így érzem. Most így…) Velük lenni nagyon jó! Most velük szeretek a legjobban beszélgetni, röhögni. És velük szeretem megbeszélni azt is, ha valami bánt, mert ők ugyanezt élik meg, mint én. Hiszen egyidősek vagyunk!

Tudom, hogy nem szeretitek, hogy állandóan a telefont nyomkodom. De ez egy ilyen világ! Mi telefonon tartjuk a kapcsolatot egymással! Ott beszélgetünk, ott “éljük a barátságot”. Ha nem lehet telefonoznom, az olyan, mintha a barátaimtól tiltanátok el. Ne tegyétek! Akkor magányos leszek és rossz kedvű.

Tudom, hogy nehéz elfogadni azt is, hogy már nem örülök annak a ruhának és cipőnek, amit ti választottatok. (Mert szerintetek nagyon kényelmes és szép.) Tudom, hogy nektek furcsa és idegesítő az a zene, amit hallgatok, az az influencer, akit követek, és az a ruha, köröm, haj, ami tetszik. A generációs különbségek miatt az ízlésünk is eltérő! Sok minden nem tetszik, ami nektek igen. Higgyétek el: ez nem ezért van, mert minden áron ellent akarok mondani! Egyszerűen nem egyforma az ízlésünk, más a trend, más a világ, ez egy másik generáció.

A veszekedés a legrosszabb… Ne gondoljátok, hogy én direkt veszekedni akarok, és szeretem, ha rosszban vagyunk. Lehet, úgy tűnik, hogy flegma vagyok, szemtelen, és nem érdekel, ti mit gondoltok, mit éreztek ilyenkor. Valójában mindig mélyen bánt. Amikor rossz kedvem van, és mindenbe belekötök, morgok, akkor nem veletek van bajom. A világgal. És a helyzettel. És azzal, hogy nem értetek meg, nem fogadtok el.

Tudom, hogy nehéz most nektek! Higgyétek el, nekem is! Most annyi minden változik! Bennem és körülöttem. Keresem a helyem a világban. Keresem magamat.

Lehet, nem látszik rajtam, de nekem az is fontos, hogy ti is töltsetek velem időt! Fontos, hogy mindig ott legyetek, amikor felkelek és morcosan készülök a sulira. Hogy suli után beszéljünk: mi volt rossz és jó a napban. Hogy átöleljetek, ha látjátok rajtam a bánatot. Hogy segítsetek, mikor nem találok egy füzetet vagy a tolltartómat. Hogy este lefekvés előtt elmesélhessek egy sulis sztorit a barátnőmről, ami nektek talán túl zavaros és követhetetlen. Hogy segítsetek eljutni a barátnőmhöz, még akkor is, ha ti inkább családi programot szerveztetek volna vagy szívesebben pihentetek volna otthon.

Ilyenkor érzem, hogy szerettek és figyeltek rám, és arra, hogy nekem most mi a jó.

Fogalmam sincs, mit kezdenék nélkületek!

Tudom, hogy mindenben támogattok és rátok mindig számíthatok. És ezért hálás vagyok, még ha ez sokszor nem is látszik.

Köszönök mindent, amit eddig értem tettetek!

Értsetek meg és tartsatok ki!

Szeretlek benneteket!