Többek között ezért tűnik lustának is.
Ha a kamaszkornak létezne KRESZ-táblája, akkor azon az „Átalakítás miatt, átmenetileg zárva” felirat szerepelne. Vekerdy Tamás találó szófordulatát hallva sok szülő most helyeslően bólogat, hiszen egy kamasszal valóban nem egyszerű az élet.
Anna, akinek fia nemrégiben kanyarodott be ebbe a kaotikus időszakba, egyelőre úgy érzi, hogy teljesen csődöt mondott a gyereknevelésben:
„Andrást reggelente szinte úgy kell kikönyörögnöm az ágyból, bezzeg éjjel le sem lehet lőni. Amikor hazaesik az iskolából, már az előszobában lehajítja a táskáját a padlóra, bevágtázik a konyhába, ahol hosszasan kotorászik a hűtőben, és arcokat vág, amikor beszélgetnék vele. Aztán bezárkózik a szobájába, és vacsoráig ki sem dugja az orrát. Hallom, ahogy elvágódik az ágyban, és egész délután a plafont bámulja. Néha legördül az ágyról, de csak azért, hogy a fülhallgatót felszedje a földről, vagy a mobiljával babrálhasson. A szobájában bokáig gázol a szennyes ruhákban, üdítős palackokban és szanaszéjjel hánykódó tankönyvekben, láthatóan egy cseppet sem zavarja ez a disznóól. Hetek óta azzal gyötröm magam, hogy mikor lett ilyen rettentően lusta és motiválatlan a gyerekem?” – tette fel a kérdést a kétségbeesett édesanya.
A tinédzserek lustasága nem újkeletű hóbort
Mielőtt azt hinnénk, hogy a lusta, motiválatlan és folyton fáradt kamasz-szindróma valamilyen 20. századi kiváltság, érdemes kezünkbe venni Csáth Géza novelláját (Egy vidéki gimnazista naplójából), amiben egy bakfis keserves hétköznapjai elevenednek meg. Ebből rögvest kiderül, hogy bizony 1897-ben is hasonló nehézségekkel kellett megküzdenie egy kamasznak és a szüleinek, mint Andrásnak és Annának. A naplószerű beszámolóból például kisejlik, hogy valóságos tortúra a reggeli ébredés, („alszik az egész fejem” – magyarázza apjának a fiú), az öltözködés és a mosakodás pedig egy véget nem érő kínszenvedés:
„A mosdásra annál nehezebben tudom magam elszánni, minél tovább melegszem. A kis kályha búg és dübörög, és a plafonon is villog a fénye. El tudnám nézni napokig. Nem kívánnék semmit ilyenkor (…) csak azt, hogy engem ne bántson, ne sürgessen senki, hanem nézhessem a plafont és a lángokat, ameddig tetszik (…)” (Forrás)
A kamaszkor alkímiája
A kamaszkor a gyerekkorból a felnőttkorba történő hatalmas ugrás kimerevített pillanata. Szélsőséges, ellentmondásos és temérdek megpróbáltatással jár.
A kamaszt hajlamosak vagyunk lustának, szemtelennek és motiválatlannak bélyegezni, úgy érezzük, hogy élvezettel pengeti az idegszálainkat, hogy próbára tegyen bennünket; pedig csak el kellene fogadnunk, hogy épp egy vérzivataros időszakban és nagy munkában van. A gyermeki agyból, testből és személyiségből felnőtté alakul, szervezete óriási hormonlöketet kap, és az idegélettani változások is megterhelik.
Hogy egy szemléletes képpel éljek – amit Molly Edmondstól vettem kölcsön – egy tini agya olyan, mint egy házimozi-rendszer, aminek egyelőre nincsenek összekapcsolva a részei: a vezetékek lógnak, a hangfalszett nincs a tévére csatlakoztatva, a távirányító pedig meg sem érkezett.
Az iskola is nehezítő tényező
A kamaszkori lustaság, a bambulás és a bebetonozottnak tűnő fáradtság tehát valójában egy fiziológiás, élettani lustaság, amelyet ezek az erőteljes testi változások indukálnak. Ilyenkor tényleg szó szerint semmihez sincs ereje a kamasznak, egyszerűen csak próbálja elviselni a vele és benne zajló folyamatokat. Legnagyobb szerencsétlenségére pedig épp akkorra időzíti szervezete ezeket a drasztikus változásokat, amikor az iskolában a továbbtanulás dilemmájában őrlődik, és napi 7-8-9 órával tűzdelik meg az órarendjét.
„10 óráig csak bootolok”
Az egészséges tinédzserek akár 40%-a is tapasztalhat rendszeres álmosságot –olvasható egy felmérésben. Ennek az az oka, hogy a nemi hormonok nemcsak a kamaszkori lustaságért felelősek, hanem erőteljesen befolyásolják melatonin szintjüket, ezáltal pedig az alvás-ébrenlét ritmusát is.
A jelenlegi kutatások tanúbizonysága szerint a kamasz gyermekek biológiai órája másképp ketyeg, mint a felnőtteké. A pubertáskor ugyanis meghosszabbítja a cirkadián ciklust, és csökkenti a reggeli fényre való érzékenységet. Emiatt van, hogy tinédzser gyermeked éjjeli bagolyként virraszt, míg a délelőttöt legszívesebben átaludná. Neked pedig marad a bosszankodás, hogy a gyerek akár hajnali 2-ig is fent van, de arra már nincs energiája, hogy másnap felporszívózzon vagy segítsen kipakolni a mosogatógépet.
Míg azonban a tinédzserek elalvás idejét főként ez a bizonyos belső óra szabályozza, addig a felkelésüket a társadalmi elvárások és az iskolakezdés határozza meg. Hiába van tehát szüksége az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint 9-10 órányi alvásra egy kamasznak az optimális működéshez, az eltolódott lefekvés, az éjszakai kütyüzés és tévénézés, valamint a korai felkelés ezt sokszor lehetetlenné teszi. Mindez pedig folyamatos fáradtsággal és nehezített koncentrációval is jár.
Ahogy kamasz lányom fogalmazott nemrégiben:
„Anya, 10 óráig azt sem tudom, mi zajlik körülöttem a suliban. Csak bootolok.”
Kamaszként időnként kerek a világ, máskor nagyon nehéz Fotó: Getty Images
Hogy kezeljük a kamaszkori lustaságot?
Találóan fogalmaz Vekerdy Tamás, amikor azt mondja, hogy a kamaszkor a második születésünk. És hogy tovább folytassam Vekerdy hasonlatát, ez a születés nemcsak tőle, de a szüleitől is sok erőfeszítést kíván majd.
Íme némi kapaszkodó ehhez a cseppet sem könnyed feladathoz:
- Fogadjuk el, hogy a kamaszkori lustaság életkori sajátosság, de legyenek egyértelmű szabályaink a gyermek otthoni és iskolai feladataival kapcsolatban! (pl. lehet egy minimum elvárás a heti egy porszívózás és rendrakás).
- Ne minősítsük gyermekünket! Kerüljük a lusta, szemtelen, nagyképű, idegesítő és ehhez hasonló jelzőket, és bánjunk csínján a „kell” szóval is!
- Igyekezzünk higgadt rugalmassággal kezelni ezt az időszakot, ha pedig minden eszközünk elfogyott, ne féljünk humorral feloldani az idegesítő szituációkat! Tapasztalataim szerint az irónia a legvastagabb kamaszpáncélt is áttöri, és némi együttműködésre is serkenti gyermekünket.
Kapcsolódó cikkek
