Kamasz

16 dolog, amit kerülj, ha egy kamasszal kommunikálsz – Jocó bácsi tippjei a jobb szülő-gyerek kapcsolatért

Mi romlik el kamaszkorban a szülő-gyerek kapcsolatban, és hogyan lehet megjavítani? Jocó bácsi ad tanácsokat a kamaszok megnyitásához.
2022. Augusztus 30.

A mi kicsikénk nagy lesz (vagy legalábbis annak gondolja magát), eléri a tizenéves kort, és egyszer csak bezárkózik. Már nem mi vagyunk a legjobb barátai, már nem nekünk mondja el a gondjait, kiabálni viszont nagyon tud velünk. Mit tehetünk a jobb kapcsolatért? A social felületeken aktív történelemtanárt, Balatoni Józsefet, ismertebb nevén Jocó bácsit kértük meg, adjon néhány tanácsot a kamaszt nevelő szülőknek. 

1. kerülendő: Hirtelen váltás

Amíg kicsi a gyerekünk, egyfolytában lerázzuk azzal, hogy „ne szólj bele a felnőttek dolgába”. Amikor pedig nagyobb lesz, csodálkozunk, hogy már ő az, aki nem akarja megosztani velünk a dolgait.

Megoldás:
Már a kezdetektől tekintsük partnernek a gyerekünket, ne zárkózzunk el előle! A bizalmat csak fokozatosan lehet kiépíteni.

2. kerülendő: Azt várjuk, hogy mindig nyitott legyen

A szülő beszélgetni szeretne a gyerekével – ez természetes. Csakhogy a szülő mindig akkor és ott akarja ezt, amikor neki eszébe jut. Azt várja, hogy a másik mindig nyitottan fogadja a kezdeményezését. Márpedig a kamaszokra nem az a jellemző, hogy nagyon beszédesek lennének. Máskor viszont beléjük sem lehet fojtani a szót…

Megoldás:
Várd meg a pillanatot, amikor ő akar beszélgetni!

3. kerülendő: Direkt kérdésekkel támadunk

„Mi volt a suliban?” – a kérdés, amit minden gyerek meghallgat mindennap, és már ettől utálja. Persze érthető, hogy szeretnénk átlátni a napját, de gondoljuk csak el, milyen lenne, ha ő is folyton megkérdezné tőlünk, hogy mi volt a munkahelyen. Sokszor mi sem tudnánk nagyon mást mondani, mint hogy: semmi, dolgoztam. Nos, ők is valahogy így vannak vele.

Megoldás:
Próbáld másként megfogalmazni a kérdésed, kevésbé általánosan! Például: ki mellett ültél ebédkor? Ez csak arra kell, hogy beindítsa a kommunikációt, onnan már bárhová eljuthatunk.

4. kerülendő: Azt gondoljuk, hogy mindent tudnunk kell

Van, ami nem tartozik egy szülőre, és ezen nem szabad megsértődni. A szülők többsége hajlamos elfelejteni, hogy ő milyen volt kamaszként. Például szintén nagy érzelmi viharokat élt át, és nem az iskola és a rendrakás volt a központi kérdés az életében. És persze ma is vannak titkaink, akár a párunk, barátaink előtt is, neki is lehetnek! Alapszabály például, hogy egy gyerek naplóját nem olvassuk el, az ilyesmi úgyis kiderül.

Megoldás:
Legyünk türelmesek, próbáljuk megérteni, hogy ez egy nagyon speciális korszak! A titkok pedig legyenek szentek a szemünkben.

5. kerülendő: Megpróbáljuk a nyelvüket beszélni

A kamaszok nagyon más nyelvet beszélnek, mint a felnőttek – mindenféle értelemben, ezt el kell fogadni. Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy az ő szlengjüket használjuk (úgysem tudjuk jól tenni), hogy így próbáljunk fiatalabbnak tűnni, és közelebb maradni hozzájuk. Egy felnőtt ilyen nyelvezettel inkább mókás, ciki nekik, mint eredeti.

Megoldás:
Egy-két szót be lehet építeni, azt tőlem is szeretik, de nem kell túlzásokba esni. A szülőből nem lesz haver, de nem is kell!

6. kerülendő: Elvárjuk, hogy tiszteljen, csak mert a szülője vagyunk

A tekintély nem jár kor vagy funkció alapján. Én sem várom el, hogy csak azért tiszteljenek, mert én vagyok a tanár, hiszen lehetnék ettől még egy gonosz ember. Azt ki kell érdemelni. Ne azért becsüljenek, mert felettük állunk, esetleg tartanak tőlünk!

Megoldás:
Azt adjuk, amit mi is elvárunk! Ahogy neki ki kell érdemelnie a tiszteletet, úgy mi is szolgáljuk meg! És igen, egy gyereket is lehet, sőt kell is tisztelni.

7. kerülendő: Vagy barátok vagyunk, vagy „felettesek”

Ideális esetben jóban vagyunk a gyerekünkkel, ugyanakkor megvan a tekintélyünk is. Ez egy nagyon érzékeny egyensúly, aminek a fenntartásáért folyamatosan dolgoznunk kell. De semmiképp nem jó nagyon elmenni egyik vagy másik irányba.

Megoldás:
Merjünk szigorúak lenni, legyenek szabályok, határok, de a szeretetünk, elfogadásunk maradjon határtalan!

8. kerülendő: Nem merünk szigorúak lenni, félünk, hogy akkor majd nem fog szeretni

Ez egy óriási tévhit. Bár szóban nem ezt mondja, de a gyereknek kellenek a szabályok is, és főként a következetesség: mindennek legyenek következményei, és az ígéreteinket is tartsuk be! Soha ne azért szeressen minket a gyerekünk, mert kap valamit!

Megoldás:
A végletességet el kell kerülni: a túlzott szigor, de a túlzott engedékenység sem vezet jóra.

9. kerülendő: Nem tudunk bocsánatot kérni a gyerektől

Ha mi nem tesszük meg, hogyan várhatjuk el tőle? Nyugodtan hibázhat egy felnőtt is, és ezt be is ismerheti. Pont ez jelenti a magabiztosságot: merünk hibázni, merünk embernek lenni. A gyerekek nagyon is értékelik ezt!

Megoldás:
Legközelebb ha valamit rosszul teszünk, ismerjük el előtte is!

10. kerülendő: Féltékenyek vagyunk egy másik felnőttre

Előfordul, hogy a tinédzser nagyobb bizalommal van egy osztálytárs szülője, egy tanára vagy az edzője felé, mint felénk. Ne aggódjunk, ez nem jelenti azt, hogy jobb velük a kapcsolata, csupán más jellegű.

Megoldás:
Próbáljunk inkább örülni neki, hogy kötődik másokhoz is! Az pedig nem baj, hogy nem mindent velünk oszt meg – épp ez mutatja, hogy a kapcsolatunk túlságosan is közeli bizonyos témákhoz.

11. kerülendő: Túlféltjük

Igen, leselkednek rá veszélyek a valós és a virtuális térben is, de ne aggódjunk, ha megfelelő muníciót adtunk neki eddig, nem fog hülyeségeket csinálni, például különféle durva netes kihívásokban részt venni. Valójában egy kisgyereket sokkal nehezebb életben tartani – egy kamasznak már van egészséges félelemérzete.

Megoldás:
Emlékezzünk rá, hogy mi is tettünk meredek dolgokat annak idején, mégsem lett bajunk. Azért persze beszéljünk vele a kockázatos viselkedésekről, sőt, lehetünk drasztikusak, valósághűek, hogy elrettentsük őket!

12. kerülendő: Nem ismerjük fel, amikor tényleg baj van

Csak nyomjuk a napi rutint, és fel sem figyelünk rá, hogy a gyerekünk bajban van. Aztán egyszer csak történik valami, amin már nem tudunk változtatni.

Megoldás:
Vegyünk észre minden jelentősebb, tartós viselkedésváltozást, mindegy, hogy negatív vagy pozitív irányú, mert mindkettő jelezhet bajt. Ehhez persze ismernünk kell a gyerekünket, mert kamaszkorban normál állapotban is nagy hangulati amplitúdókra képesek.

13. kerülendő: Nagymonológot tartunk

Sokan, amikor fontos üzenetet szeretnének átadni, nagy feneket kerítenek a beszélgetésnek. Külön behívják a gyereküket, leültetik, hosszú beszédet tartanak neki. Pedig gondoljunk csak bele: minket is megijeszt, amikor mondjuk a főnökünk így tesz, hiszen ez nem egy kényelmes helyzet.

Megoldás:
A fontos témákba is belefoghatunk lazán, csak úgy játék közben.

14. kerülendő: Leszóljuk a dolgait

Lehet, hogy nem tetszik a zene, amit hallgat, a netes játék, amivel foglalkozik, vagy épp nem szimpatikus nekünk a haverja. Ilyenkor nem túl jó, ha leszóljuk azt, ami fontos neki, persze nehéz magunkban tartani, amit gondolunk.

Megoldás:
Nem tilos elmondani, ha valami nem tetszik, de azért mutassunk nyitottságot, érdeklődjünk a dolgai iránt! Tartsuk tiszteletben az értékeit, ne becsméreljük folyton, ne tegyünk minden alkalommal megjegyzést ezekre!

15. kerülendő: Olyat várunk el tőle, ami még korai

Lehet, hogy gyermekünk már a tizennyolcadik életévéhez közeledik, de ettől még nem lesz egy csapásra felnőtt. Felelősség, belátás, tervezés: ezek olyan sajátosságok, amik olykor egy felnőttön is kifognak. Persze van, aki már tizenöt évesen érettebb a mi korosztályunknál, de azért ez a ritkább.

Megoldás:
Már kiskorában adjunk neki lehetőséget döntések meghozatalára, ne vállaljunk át helyette mindent – így szokja meg, hogy van felelőssége, és így tanul meg élni vele.

16. kerülendő: Megijedünk, hogy eltávolodik tőlünk

A távolodás kamaszok esetén teljesen normális dolog. Ahogy mondani szokás, ki lehetne tenni egy táblát a homlokukra: „átalakítás miatt zárva”.

Megoldás:
Nyugodjunk meg, nem a kapcsolatunk romlott meg, csak kicsinyünk próbálja átküzdeni magát a gyermek- és felnőttkor közötti átmeneten. Azt szoktam mondani a szülőknek, ne aggódjanak, csak néhány évet kell aludni, és elmúlik. Azután visszatalálnak a szüleikhez, ha azok jól végezték a dolgukat. És a többség nagyon is jól csinálja!

Forrás: Gyerekszoba.hu