Az érettségi vizsga mindannyiunk életében komoly mérföldkő. Évtizedekkel később is emlékszünk rá, fel tudjuk idézni melyik tételt húztuk és melyiket szerettük volna. Sokunk számára az érettségi volt az első igazán nagy próbatétel, korábban soha egyetlen alkalommal sem kellett akár csak egy évnyi tananyagból számot adni a tudásunkról. Nagy vonalakban ma sincs ez másként, noha az úgynevezett próbaérettségi megelőzi a „valódit”, így ha kisebb is a tét, némi tapasztalatot azért szereznek a diákok az utolsó évben. Abban azonban biztosan nincs változás, hogy ma épp ugyanúgy izgulnak és készülnek rá.
“Noszogatjuk őket”
„A gyerekek többsége nagyon stresszel, noha a mi iskolánkban vannak félévi és év végi vizsgaszituációk, valamint próbaérettségiztek is a diákok. Mindez sokat segít nekik abban, hogy legyen valamennyi tapasztalatuk, és ne az érettségin találkozzanak azzal először, hogy nagyobb mennyiségű tananyagról kell számot adniuk” – meséli Dániel, aki tizenhárom éve tanít egy budapesti gimnáziumban. Arra a kérdésre, hogy mennyit készülnek a diákok, elmondja, hogy ez nagyon változó. Van, aki fél éve jár magántanárhoz, akár több tárgyból is, de van olyan tanítványa is, aki az utolsó pillanatban kezdett el készülni. „Minden szaktanárral átveszik a gyerekek a tételeket, folyamatosan gyakorolnak. A tanuláson túl noszogatjuk, figyelmeztetjük is őket, ha úgy látjuk le fognak maradni.” Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a pedagógus elmondta, hogy míg korábban egyértelműen a matek volt a “mumus” tárgy, addig mostanra a magyartól legalább ugyanannyian tartanak. „Nálunk az írásbeli a rázósabb, írásban sokkal nagyobb nehézségeik vannak a diákoknak.”
Szükséges, de nem elégséges feltétel
Ági kisebbik gyermeke most érettségizik egy fővárosi művészeti középiskolában. Fiával kapcsolatban hasonlóan nyilatkozik, mint Dániel a diákjairól: stresszel, de maximálisan készül. „Két tantárgyból már megvan az érettségije, de stresszes, persze. Ez az első nagyobb megmérettetés, és nem mindegy, hogy sikerül.” Ági fia a töriérettségi miatt aggódik leginkább. Az édesanya azt is elmondja, hogy a tanárok maximálisan támogatják a gyerekeket, így fiát is. „Ha volt is konfliktus menet közben, az érettségire való felkészülés közös harccá válik.” Az iskola mellett a család, így Ági nagyobb gyermeke, és ők, a szülők is segítettek a tanulásban fiának. Amikor arról kérdezem, szerinte mivel kéne az utolsó napokat töltenie fiának, Ági úgy fogalmaz, hogy szerinte pihenéssel, de fia máshogy döntött, amit ő tiszteletben tart. “Ő úgy döntött, hogy tanulni fog az érettségi előtti két napban. Fontos, hogy biztonságérzete legyen, hogy úgy érkezzen meg, hogy jó esélyekkel indul. Nem fogom lebeszélni a tanulásról.” Ági egyébként úgy gondolja, hogy az érettségi ma már alap. „Szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy továbblépj. Meg lehet csinálni és meg is kell. Nem kikerülhető, nem is szabad kikerülni, hiszen fontos a hazai egyetemi felvételihez, de szakmatanuláshoz is.”
Szívem szerint gyakorolnék
„Amitől a legjobban tartok, az a matek, külön tanárhoz is járok. Nagyon fárasztó a felkészülés, mert dolgozom is az iskola mellett, hogy ki tudjam fizetni a tandíjamat. Nagyon sokat készültem az érettségire. Amitől a legkevésbé félek, az a szakmai tárgyam, és a magyar” – meséli Laci, aki szintén egy budapesti gimnáziumba jár. A napjai nagyon feszesek. „Iskola után hazamegyek, kicsit pihenek, elmegyek dolgozni, majd a magántanárhoz. De akkor már elég fáradt vagyok.” Laci karácsony után kezdett készülni az érettségire, és “minden erejével tanul és gyakorol”. Két nappal a vizsgák előtt beszélgetünk, amikor arról kérdezem, pihenni vagy tanulni fog-e a következő napokban, úgy fogalmaz, hogy szíve szerint gyakorolna, de szinte huszonnégy órában dolgozni fog. „Az érettségi ma már alapvető dolog. Szeretnék majd továbbtanulni, de nem most, mert szerencsére nagyon sok a munkám. Ezt a tanáromnak köszönhetem, mert tőle tudtam elsajátítani azt a tudást, amivel itt tartok. Matekból remélem meglesz a kettes, ezzel elégedett is lennék.”
Kapcsolódó cikkek
