Kamaszkor: szokás a második dackorszaknak is nevezni, átmeneti állapotnak a gyerek- és a felnőttkor között, hangulatingadozásokkal, hormonváltozásokkal, testi- és lelki átalakulással, önkereséssel, leválással a szülőktől. Dacos, szemtelen, érdektelen, lusta, nem érdekli más, csak a zene és a haverok, ha otthon van szótlan, bezárkózik a szobájába. Jó, jó, de meddig normális mindez és honnan depresszió?
Megengedett, egy bizonyos fokig
A kérdés megválaszolása egyszerre könnyű és nehéz. Egyfelől a kamaszkor egy új megszületést jelent, újradefiniálást, az identitásunk újraalkotását. Ez pedig nemhogy nehéz, de cseppet sem vidám feladat. A szobába zárkózás és a látszólagos semmittevés merengés, álmodozás és sok-sok gondolkodás valójában. A hormonok és a hangulat ingadozása már megadja az alaphangot, a kortárs és párkapcsolatok pedig további fejtörést, addig soha nem tapasztalt érzéseket és dilemmákat hoznak. Izgalmas, talán a legizgalmasabb életszakasz, de egy picit sem könnyű. Innen nézve tehát sok minden belefér: a szótlanság, a zárkózottság, a kritikusság, a hangulati ingadozások, a fáradtság és a lelkesedés is. De csak egy bizonyos mértékig.
„A depresszív epizódok, teljesen normálisak ebben az életkorban. Mit értek ez alatt? Azt, hogyha van egy-két nap, vagy akár egy kicsit huzamosabb ideig egy-két olyan tünet, ami a depressziónak a diagnosztikus kritériumait kimeríti, az nem probléma. Tehát azt abszolút normatívnak tekintjük” – fogalmaz Varjasi Balázs, pszichológus. „A depresszió, az egy igen komoly betegség, és ennek megfelelően van egy igen komoly diagnosztikája is.”
A DSM-5 szerint – a mentális betegségek nemzetközi diagnosztikai és statisztikai kézikönyve – ahhoz, hogy depresszió álljon fenn arra van szükség, hogy két héten át a következő tünetekből legalább ötöt produkáljon a gyerek. Ezek a tünetek: a levertség, az érdeklődés és az öröm hiánya, energia csökkenése, fáradtság, koncentrációs zavarok, érdektelenség, lelassult vagy felgyorsult mozgás és beszéd, öngyilkosság vagy önsértéssel kapcsolatos gondolatok, alvási nehézségek (túl sok vagy túl kevés), túlzott vagy csökkent étvágy. „Tehát ezekből a tünetekből kell legalább ötnek lennie, kettő héten keresztül, mindezt úgy, hogy a levertség, illetve az érdeklődés és öröm hiányából legalább egynek fönn kell állnia ezek közül. Tehát ha ebből ötöt megnézünk, és mindegyik megvan a gyermekben kettő héten keresztül, akkor egy odafigyelő szülőnek ez már gyanús lesz” – fogalmaz a szakember. Amit nagyon fontos kiemelni, hogy ez azt jelenti, hogy ezek a tünetek fennállnak, mindvégig a két hét alatt. Abban az esetben, ha a gyerekünk négy napig levert, aztán pedig három napig fel van dobva és érdeklődő, akkor az a kamaszokra nagyon is jellemző hangulatingadozást jelenti, ami teljesen normálisnak tekinthető.
„Mi felnőttek is ingadozóak vagyunk. Minél fáradtabbak vagyunk, annál könnyebben elragadnak minket is a szomorú, negatív gondolataink. Minél kipihentebbek vagyunk, minél jobban tud az elménk őrt állni a negatív gondolatok és a szomorú érzések fölött, annál jobban érezzük magunkat mi is. Ugyanígy van a gyermekkel, akiből egyébként középiskolában annyit préselnek ki, hogy én meg szoktam mondani a gyerkőcöknek, főleg a tizenegy-tizenkettedikeseknek, hogy amennyit most kipréselnek belőlük, annyit majd esetleg egy munkahelyen, minimum középvezetői pozícióban fognak. Tehát a gyerekek nyilván elfáradnak. És a depresszióhoz ezeknek a tüneteknek az együttesére van szükség. Tehát hogyha egy-egy megjelenik önmagában, az még nem ok arra, hogy féljünk, akkor sem, hogyha két hétnél tovább áll fönt. Ami nagyon gyakori jelenség szokott lenni a gyerekeknél, az az étvágy és az alvási nehézségek” – fejtette ki Varjasi Balázs.
Az alvásproblémák részben abból adódnak, hogy a kamaszok sokáig fent vannak, most éppen a telefonjukat nyomogatják, de húsz évvel ezelőtt tévéztek éjfélig vagy zenét hallgattak. A másik ok pedig a sok-sok agyalás, a rengeteg gondolkodás, ami egy muszáj helyzet kamaszkorban. Pedig az alvásnak nagyon fontos szerepe van, meg kéne lennie a napi 7-8 óra alvásnak egy kamasznál is, így tud megbirkózni a stresszel, így lesz kipihent, tudja majd könnyebben venni az iskolai feladatokat, így lesz mentálisan összeszedett.
A szakértő fontosnak tartja, hogyha segítségre van szüksége a kamaszunknak, akkor természetesen forduljunk szakemberhez, akár többhöz is. Ugyanakkor a depresszió mint fogalom ma már a köznyelvben alkalmazva nem a diagnosztikus, komoly betegséget jelenti, hanem sokszor a szomorúság, rossz kedv szinonimája. Így nagyon érdemes figyelni arra, hogy feleslegesen ne illessük ezzel a gyerekünket, mert könnyen betegségtudat is kialakulhat bennük.
A Varjasi Balázs pszichológussal készült beszélgetést itt tudod meghallgatni, érdemes, mert a kamaszkori evésproblémákról, annak szomatizáló jelzőiről is sok érdekességet mesél el.
Kapcsolódó cikkek
