Az oktatási rendszert ért kritikák között gyakran elhangzik az a gondolat, hogy le kellene cserélni a kötelezőként előírt olvasmányokat, hiszen azok gyakorlatilag olvashatatlanok a mai gyerekek-kamaszok számára. Magyartanárok elmondásából inkább azt derült ki, hogy nem is igazán a konkrét művekkel van probléma (ez elsősorban a középiskolai tananyagra igaz), sokkal nagyobb károkat okoz az, hogy rohanni kell az anyaggal, így nincs idő belemélyedni egy-egy műbe, nincs lehetőség olyan módszertant alkalmazni, aminek segítségével a diákok „ráérezhetnek” akár olyan „nemszeretem” olvasmányok szépségeire, mint a Bánk bán.
„Az irodalom biztonságos formája a világ megtapasztalásának. Olyat láthatok, olyannal találkozhatok, ami érint, érinthet, vagy elgondolkozhatok rajta, és örülhetek, hogy ez rám nem vonatkozik” – mondja Kodácsi Boglárka, a budapesti Eötvös József Gimnázium magyartanára. Ő és kollégái is hangsúlyozzák, hogy az olvasás élményére szükség van, de abban is egyetértés van köztük, hogy gyökeres változtatások kellenek. Márffy Bence, a Sárvári Nádasdy Tamás Általános Iskola magyartanára, az Időutazó Youtube csatorna tulajdonosa szerint a diákokra „oktrojált”, de azok életkori sajátosságait semmibe vevő könyvek sok esetben inkább elriasztják a fiatalabb generációt az olvasásától, és a „megúszás” irányába terelik őket. „A mai gyerekek többsége el se olvassa a hivatalosan előírt műveket, olvasónaplót vagy bármi más projektmunkát internetről szerzett adatokból állítanak össze, vagy otthoni unszolásra megnézik a filmadaptációt, ha van.”
A probléma összetettebb és mélyebb, mint egy rosszul összeállított könyvlista Fegyverneki Gergő, középiskolai magyartanár, a Kaméleonpedagógus Facebook-oldal tulajdonosa szerint. Ő úgy látja, hogy magára az olvasás megtanulására kellene jóval több időt szánni. „Lóhalálában tanítják meg a gyerekeket olvasni, első osztály második felévére elvárják, hogy tudjon olvasni egy gyerek.” Az erőltetett tempó egyenes következménye az „olvasást nem élvező, funkcionális analfabéta gyerek”.
Talán így sem lenne eleve „vesztett helyzet” a kötelezően előírt olvasmányok megszerettetése, a velük való érdemi munka, de a zsúfolt tananyag sok esetben lehetetlenné teszi az elmélyedést, a kreatív módszertan alkalmazását. A cikkünkben megszólaló pedagógusok sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy miképp lehetne feldolgozni a kötelező (vagy szerencsés esetben inkább közösen kiválasztott) olvasmányokat, mint arra, hogy mit kellene olvasni. Az „értő olvasóvá” neveléshez elsődleges, hogy több időt kellene szánni egy-egy műre – még ha így kevesebb alkotás is kerülhet sorra. Újszerű, modern feldolgozási mód lehet például az, hogy bulvárcikket íratnak a Bánk bán története nyomán – Fegyverneki Gergő ennek a feladatnak a segítségével érte el, hogy az egyik osztálya lelkesen elolvassa Katona József drámáját. Más esetben pedig az Antigonéhoz videós formában kellett trailert készíteni a diákoknak. Természetesen ez csak egy olyan rendszerben működik olajozottan, ahol nem csupán két tanóra jut a Bűn és bűnhődésre.
Arról is kérdeztük a tanárokat, hogy ők mely műveken keresztül „nyitnák meg az irodalom világát” a diákoknak. A válaszok és a hatályos NAT által előírt művek között volt jó néhány átfedés, illetve hangsúlyozták azt is, hogy fontos lenne, hogy tanár és diák nagyobb szabadságot kapjon a közösen feldolgozott olvasmány kiválasztásában. Lássuk hát, milyen olvasmányokat tennének a listára a gyakorló magyartanárok!
Márffy Bence magyartanár, Sárvári Nádasdy Tamás Általános Iskola
Fotó: alumni.elte.hu
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk
„Mondanivalójával és cselekményével közel áll a diákokhoz. Ez az a korszak az életükben, mikor kialakul a halálfelfogásuk, már tudják értelmezni az elmúlást, és ezt Nemecsek Ernő önfeláldozó tettén keresztül meg tudják ragadni. Hátulütője viszont az, hogy tele van olyan mögöttes tartalommal, amit még nem feltétlenül lehet megérteni tizenegy évesen, az író nem is gyerekregénynek szánta művét.”
Leiner Laura művei
A Szent Johanna gimi, a Bexi-sorozat és az Iskolák országos versenye-sorozat: Leiner Laura művei olyan gyerek- és kamaszkori problémákat tematizálnak, amivel a tizenéves korosztály tagjai nap mint nap szembesülnek. Tipikus „young adults” történetek. Ha az lenne a cél, hogy a gyerekek elkezdjenek valamit tényleg olvasni, akkor talán nem nyúlunk mellé, ha hagyjuk őket ebben a „műfajban” lubickolni, hiszen ezek mind a jelen problémáira igyekeznek reflektálni, így a serdülők jól tudnak ezekkel azonosulni.”
Jeff Kinney: Egy ropi naplója sorozat
„A lustaságot kreativitással ellensúlyozó Greg (és „túlmozgásos” anyukájának) kalandjai hasonló meggondolásból adhatók jó szívvel felső tagozatos diákok kezébe. A kamaszkor tipikus problémáit, tipikus érzelemi lenyomatait tartalmazó könyvsorozat ráadásul sok ponton kifejezetten vicces.”
J.K. Rowling: Harry Potter
„A monumentális regényfolyam cirka három évtizede töretetlen népszerűségnek örvend, a gyilkos átkot titokzatos módon túlélő Harry Potter és a halandóságát elfogadni képtelen gonosz Voldemort hét köteten át tartó küzdelemét bátran ajánlom bármelyik diákomnak. Ráadásul ezek a regények messze színvonalasabbak, mint a belőlük készült filmadaptációk.
Közös ezekben a művekben az, hogy jelen idejű problémákra reflektálnak, még ha az olykor fantáziavilágban ölt is testet, a főhős ezeken túllendülve igyekszik elérni a kitűzött célt. A mai fiatalok számára az a legnagyobb érték, ha látják maguk előtt, hogy ezekre a nehézségekre van jó megoldás, ami segíthet nekik egy hasonló helyzetben. Mintákat kapnak döntésekről, és azok minden lehetséges következményéről.”
Fegyverneki Gergő magyartanár, oktatási tanácsadó
Forrás: sztealmamater.hu
J.K. Rowling: Harry Potter
„Kortárs regény a jó és a rossz harcáról. Tele van olyan elemekkel, amik egyben a tinédzserkor problémái is. Ilyen a személyiségfejlődés vagy a bullying. A regényfolyam varázsát tovább növeli az izgalmas meseszövés.”
Szophoklész: Antigoné
„Szophoklész drámája kilencedik osztályban kötelező, viszont nem feltétlenül örved nagy népszerűségnek. Pedig izgalmas és sokatmondó szöveg. A feldolgozás részként hosszan bele kell merülni azokba a kérdésekbe, amikből a diákok rájönnek, hogy miért lehet fontos számukra is a mű. Kezdetnek megbeszéljük, régen mit gondoltak a zsarnokság és a lelkiismeret viszonyáról, a mai világból is párhuzamokat kell hozni. Nehéz szöveg, de a tanár ott van és segít.”
Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom
„A két világháború között íródott regény főhőse egy orvos, aki tiltott abortuszt hajt végre szerelmén, ám a nő belehal a műtétbe. A mű nagyon modern, és tele van ma is érvényes dilemmákkal, különösen hangsúlyos az főszereplő szakmai és magánemberi énje közötti feszültség, illetve a külföldi karrier lehetősége, ami a család elhagyásával járna együtt.”
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
„A kisregényben Santiago, az „öreg halász” hősies küzdelmet folytat a horgára akadt hallal, a cápákkal, a tengerrel és rajtuk keresztül talán az egész természettel. Magam középiskolásként olvastam a könyvet, már akkor nagyon megfogott a benne található mély filozófia és emberfeletti küzdelem.”
Rényi Ádám: Osztálytalálkozó
„A novella mint műfaj sok szempontból kitűnő közös olvasmánynak, hiszen rövid idő alatt elolvasható. Azért ajánlom Rényi Ádám kortárs művét, mert korlátos terjedelme ellenére van benne „csavar”, az epikus cselekmény kiválóan megérthető belőle, ezen felül a mai világra reflektál, a képmutatás pedig szintén senki számára nem ismeretlen motívum.”
Kodácsi Boglárka magyartanár, Eötvös József Gimnázium, Budapest
Fotó: sulilife.unilife.hu
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél novellák
„Egy-egy rövidebb novellával sokkal nagyobb sikerélményhez jut tanár és diák egyaránt, mint több száz oldalas regények „bevasalásával”. Kosztolányi megkerülhetetlen, a nyelvezete is nagyon közel állj hozzájuk. 8-9. osztályban is lehetne olvasni, nem kellene várni a 12. osztályig. Az iskolában szorongó Esti Kornél történetei vagy A kulcs apját a hivatalában meglátogató gyerekhősének belső vívódásai könnyedén „berántják” a kamasz gyerekeket.”
George Orwell: 1984
Tizenéves korban sok diák nyitott a társadalmi kérdések felé, ebből a szempontból is próbálják értelmezni a világot. Őket magukat kérdeztem meg, mit emelnének be a „kötelezők” sorába. Az angol író regényét olvasnák szívesen. A Nagy Testvér által uralt, az ember belső tartását is felemésztő diktatúra elgondolkoztatja a világra nyitott, és azzal sokszor kritikus tizenéveseket. De e mellett más disztópiákat, például Orwell másik híres művét, az Állatfarmot vagy a Lois Lowry által írt Emlékek őrét szintén említették a diákok.”
Kortárs irodalom
A középiskolai tananyag éppen csak érinti a „velünk élő irodalmat”. A régi művek túlsúlya azt a hamis üzentet közli, hogy az irodalom nem egy élő dolog. Elképesztő hatása van, amikor egy-egy műről közlöm, hogy mondjuk ez csak két éve íródott. A teljesség igénye nélkül bátran ajánlhatók középiskolásoknak Háy János, Dragomán György, Tóth Krisztina, Szvoren Edina, Bodor Ádám és természetesen a 2016-ben elhunyt Esterházy Péter művei.
Nem kötelező – kortársak és kimaradók
A Király Levente által szerkesztett szöveggyűjtemény rövid prózákat tartalmaz kortárs szerzők tollából, tematikus rendezésben. Ezt szoktam ajánlani a szülőknek, amikor megkérdezik, hogy milyen olvasmányt adjanak a non-stop telefonját bámuló gyerek kezébe. A könyvnek folytatása is megjelent Nem kötelező 2. – Tiltott irodalom címmel. Ebben Nyáry Krisztián válogatásban olvashatók egyneműek szerelmét ábrázoló művek az európai irodalom kezdetétől napjainkig.
Kapcsolódó cikkek
