Állandó nyafogás és hiszti
Korábban kedves, együttműködő és szófogadó gyereked egyszer csak “elromlik”, állandóan ellenkezik, alkudozik és láthatóan semmi sem jó neki? Lehet, hogy elkényezteted, és csak még nehezebb napok állnak előtted? Nyugodj meg, az ellenkezés és a dacosság teljesen természetes velejárói a fejlődésnek, hiszen a gyerekeknek is ki kell tapasztalnia, hol vannak a határok. Ilyenkor a kicsi elindul az önállóság útján, és a vitákkal, alkudozással – meglepő módon – még az önbizalmát is erősíti.
Kifogyhatatlan energia
A gyereked állandóan pörög – talán túlságosan is -, egy ismerős pedig felveti, mi van, ha hiperaktív? Még mielőtt aggódni kezdenél, a figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) jóval összetettebb probléma, és az, hogy egy kisgyerek figyelmetlen, állandóan mozgásban van, nem reagál azonnal a kéréseidre és semmi nem köti le hosszabb időre, egyáltalán nem neurológiai zavar, hanem a normális gyermeki fejlődés jele.
Önzőség és irigység
Sírva fakad, ha valaki csak ránéz a játékára, és egyáltalán nem akarja azt megosztani másokkal? Nyugi, nagyon valószínű, hogy nem marad ez így örökre! A kisgyerekek világába nem mindig illenek bele mások, még csak tanulgatják az empátiát, és valójában meg sem fordul a fejükben, hogy megbántanak mást azzal, ha nem osztják meg vele a játékukat.
Szegényes szókincs
A kisgyerekek beszédfejlődése egyénenként nagyon eltérő lehet, de általában két éves kor körül kezdenek egy-két szavas mondatokban beszélni. Könnyen előfordulhat azonban az, hogy a szókincsük (legalábbis egy felnőtt számára) szegényesnek tűnik, sőt az is, hogy maga a kicsi lesz frusztrált vagy dühös, amiért nem érted meg, amit mond. Ez azonban néhány hónap alatt teljesen megváltozhat, és egy óvodás már rendkívül választékosan, kifejezően beszélhet. Még mielőtt aggódni kezdesz, érdemes azt is “megvizsgálni”, mennyire érti a gyerek, amit mondasz neki vagy képes-e követni az utasításokat. Ha ezzel nincs baj, akkor a kifejező beszédre csak várni kell.
Képzeletbeli barátok
Nem is hinnéd, mennyire gyakori a gyerekeknél, hogy képzeletbeli barátjuk van, akikkel rendkívül jól el tudnak csevegni! A szakemberek szerint ez teljesen normális, ami miatt felesleges aggódni: a képzeletbeli barát segítségével a gyerekek tulajdonképpen a szociális képességeiket gyakorolják. Általában attól sem kell tartanod, hogy a gyereked “elveszik” a fantázia világában: az egészségesen fejlődő gyerekek pontosan tudják, hogy a képzeletbeli barátjuk nem igazi.
(via)
Ez is érdekelhet:
Kapcsolódó cikkek
