A kétéves kor igazi mérföldkő: egyre önállóbbak lesznek a kisgyerekek, akik nem babák többé. Tudja, mit akar felvenni, hova akar ülni az asztalnál, de még nem vagy nehezen megy az érzelmek kifejezése. Dühkitörések és hisztik, könnyek és sok vicces helyzet. Dekódolási kísérlet következik néhány, a kétévesekre jellemzőnek tartott viselkedésre.
1. Kerülik a szemkontaktust
Amikor a babák elfordítják a tekintetüket, azzal azt üzenik, hogy valamiből túl sok volt, szünetet kell tartaniuk. De valamikor a második születésnapja körül a kisgyermekben kialakul az olyan érzelem, mint a szégyenérzet. Tudják például, hogy dühös vagy, mert megint elvették a kistestvérük plüssmackóját. Ha nem néz rád, az azt jelenti, hogy tudja, rossz fát tett a tűzre.
Nem kell nagy jelenetet rendezni, elég ha annyit mondasz, mi nem lökdösődünk, nem tépjük szét a könyveket, stb.
2. Az összes plüssállatukat be akarják vinni az ágyukba
Túl sok a plüsstárgy az ágyában? A félelem állhat a háttérben. Ez az a kor, amikor a gyermek képzelete meglódul, rémálmaik lesznek, vagy azt képzelik, szörnyekkel van tele a szekrény. Ezt ellensúlyozni hivatottak a plüssállatok, ha ott vannak a közelben, az maga a biztonság.
3. Elbújnak a szoknyád mögé, ha idegennel találkoznak
Gondolj arra, amikor utoljára voltál egy olyan társasági eseményen, ahol nem ismertél egy lelket sem. Mit csináltál? Ittál gyorsan egy italt? Belső párbeszédeket játszottál le? Amikor a gyereked mögéd bújik, tekintsd úgy, mint a felnőttek szociális szorongásának életkori megfelelőjét. Ő még nem képes mit kezdeni az idegességgel, izgulással. Néhányan az ingüket/szoknyájukat húzkodják, mások a szülőbe kapaszkodnak, megint másoknak ledobják magukat a földre vagy szopják az ujjukat.
Óvatosan csalogasd ki a teknőcöt a páncéljából. A kisgyermekek a szüleiktől várják a jeleket, hogy hogyan reagáljanak az új helyzetekre. Ne erőszakoskodj, ne mondj semmit, egyszerűen viselkedj úgy, hogy érzékeljék, nincs semmi baj: mosolyogj, köszönj az ismerősnek, simogasd meg a gyereket. És adj időt neki, hogy bemelegedjen.
4. Elbújnak, amikor a pelenkájukba kakilnak
Ez a viselkedés egyértelműen azt jelzi, hogy nagyon úgy tűnik, hogy kezd tudatossá válni számára, hogy mi fog következni, azaz egyre közelebb áll a szobatisztaságra. A szülői minta alapján, azaz, hogy mi is elvonulunk, ők is lehetnek szemérmesek, így ez is állhat az elbújás mögött.
5. Dührohamot kapnak
Természetes kétéves kori jelenség, általában azt jelzi, hogy nem tudja kifejezni az érzelmeit, amelyek feltolultak benne. Ezek az érzelmek sokfélék lehetnek: düh, csalódottság, szomorúság, fáradtság, frusztráltság.
Az észérvek nem fognak hatni, ne is próbálkozzunk ezzel. Próbáljuk meg kitalálni, miért lett ekkora dráma és legyünk türelmesek.
6. Mikor más gyerek is ott van, az kiabálja, ő az én anyukám
Azaz, figyelj rám, itt vagyok! A ragaszkodó viselkedés azt jelezheti, hogy a gyermeked úgy érzi, nem kap eleget belőled, különösen, ha hosszú órákat dolgozol, vagy nemrégiben született testvére. A status quo változásának hiányában az ilyen birtoklási vágy valószínűleg a 2 éves gyermeked virágzó önérzetének szerves része.
Az “enyém, enyém, enyém” fázis bosszantó, de valójában jó dolog, mert azt jelenti, hogy a kisgyermeked halad afelé, hogy rájöjjön, ki ő mint személyiség. Ebben a szakaszban az önképük azokhoz a dolgokhoz kötődik, amelyek a legértékesebbek számukra.
Öleld meg és mondja el neki, hogy mennyire szereted őt.
Kép: Getty Images
Forrás: parents.com
Kapcsolódó cikkek
