Jól tudjuk, hogy milyen nagy hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére, hogy mit hallanak a szüleiktől, egy-egy mondat vagy szó mélyre képes menni és akár hosszú távú hatást gyakorol. Arról sokat hallunk, hogy milyen kifejezéseket, tartalmakat kerüljünk, de arról is érdemes gondolkoznunk, hogy milyen szavakat használjunk tudatosan. Mert a szavaknak erejük van. A megfelelő szavak felemelik a gyerekeket, segítik őket abban, hogy figyelmesek, empatikusak, kedvesek legyenek másokkal. Lássuk, melyek azok a szavak, mondatok, amelyeket sokkal többet kéne használnunk.
Szeretlek
Elcsépeltnek hangzik, főként az amerikai filmek miatt, ahol, sokszor úgy érezhetjük, már annyiszor mondják, hogy súlyát veszíti. Sokaknak olyan nyilvánvaló, hogy szeretik a gyereküket, hogy éppen ezért elfelejtik ki is mondani, pedig nagyon is szükséges lenne. Persze a tettek fontosabbak, mint a szavak, de mindenkinek szüksége van arra, hogy a másik azt mondja neki: Szeretlek.Ne csak akkor mondjuk, amikor a gyerek olyasmit tett, amit a szülő szeretetre méltónak talált, sőt, akkor a legerőteljesebb, ha épp nem szolgált rá. Mondd neki, amikor csak tudod, amikor elváltok, amikor találkoztok, amikor nehéz vele, amikor éppen könnyű.
Nem tudom
A szülők általában úgy érzik, hogy nekik mindent tudniuk kell, pedig ritkán van így. És semmi baj nincs azzal, ha egy szülő elismeri a gyermekének, hogy nem tudja a választ. Ez mindenképpen jobb, mintha kitalálna valamit, csak azért, hogy úgy tűnjön, ő mindenható.
A “nem tudom” válasz teljesen észszerű, de törekedjünk rá, hogy kiderítsük a választ. Nézzetek utána egy kérdésnek együtt.
A “nem tudom” ereje abban rejlik, hogy a gyerekek számára a kutatás, a tanulás és a kíváncsiság erejét mutatja meg. Ez egy kapu a világ közös megértéséhez.
Kérem
A szülők néha alapértelmezetten úgy viszonyulnak a gyerekeknek, mintha kis szolgák lennének: megmondják nekik, hogy mit csináljanak, felszólítják, utasítják őket, de nem kérnek. Ez hatalomgyakorlás és inkább a szülő kétségbeesett kontrolligényéről árulkodik.Az, hogy azt mondjuk, hogy kérem, felületes udvariasságnak tűnhet, de a szó sokkal többet jelent, különösen a gyerekek számára. Nem véletlenül a “kérem” a varázsszó. Kérést jelöl, és elismeri, hogy a kérés címzettjének szabad akarata van arra, hogy nemet mondjon.
A “kérlek” kimondása távolról sem csökkenti a szülő hatalmát vagy tekintélyét, sőt, növeli a gyermek tiszteletét a szülő iránt, mivel ő maga is tisztelve érzi magát. A nagyobb tisztelet nagyobb engedelmességet jelent.És még ha a “kérem” csak egy udvariassági szófordulat, akkor sincs benne semmi rossz. Azoknak a szülőknek, akik azt szeretnék, hogy a gyerekük udvarias legyen, olyan gyakran kell használniuk ezt a szót, amilyen gyakran csak szeretnék viszont hallani. Van elég hatalomgyakorlás a világon. Mindenkinek a kedvességre kellene törekednie.
Köszönöm
Pont ugyanazért kellene mondani, amiért a kérem-et. Tiszteletet fejezünk ki vele a másik után. Azok a gyerekek, akik úgy érzik, hogy tisztelik őket, cserébe tiszteletet adnak.A köszönöm egyfajta dicséret is lehet, olyan dologért, amelyet természetesen tettünk meg, valaki más mégis észrevette. A köszönet a pozitív megerősítés legfontosabb eszköze. Gyakran kell használni.
Sajnálom
Minden szülő olyan gyereket szeretne, akiben van némi alázat, mert egy olyan gyerek, aki nem hajlandó elfogadni, hogy tévedett, egy rémálom. Az a gyerek, aki nem tud bocsánatot kérni, küzd az empátiával. Nem látják a bajt vagy a fájdalmat, amit okoztak. Néhány lépésre vannak attól, hogy egyenesen zsarnokká váljanak.A szülők éppen azzal segítenek, ha bocsánatot kérnek a gyerekeiktől a hibáikért. Természetesen ez azt jelenti, hogy a szülőnek tisztában kell lennie a saját hibáival, és be kell ismernie, hogy nem tökéletes.De az, hogy egy gyermeket érintő baleset vagy rossz döntés miatt azt mondják, hogy “sajnálom”, nagyszerű módja annak, hogy megmutassák a gyereknek, hogyan fejezze ki az empátiát. Amikor egy szülő azt mondja, hogy sajnálja, ezzel azt is kifejezi, hogy elismeri az általa okozott érzelmi (vagy talán fizikai) fájdalmat. Megmutatják, hogy fontos a másik ember nézőpontját figyelembe venni.
- Kapcsolódó: Gyereknevelés: szánj időt erre az 5 dologra
Hallak
Néha a gyerekek azért hisztiznek, mert úgy érzik, hogy csak így hallják meg őket. Az egyszerű válasz erre az, ha a szülők elmondják nekik, hogy meghallgatják őket, mielőtt ez komoly viselkedési problémává válna.De a mondatnak túl kell mutatnia a szűkszavú “hallak” kifejezésen. A legjobb, ha az érzelmeik elismerésével párosul: “Hallom, hogy szomorú vagy, mert nem akarsz lefeküdni”. “Hallom, hogy frusztrált vagy, mert egy másik mesét akarsz nézni.” Azaz, figyelek rád.
Ez igaz?
Ez a kérdés nem feltétlenül gyakori a szülők körében, pedig annak kellene lennie. Ez az egyetlen mondat, amely segíthet a gyereknek túllépni az állandó negatív gondolatokon.A gyerekek könnyen fel tudnak építeni egy olyan narratívát, amelyben ők az áldozatok. Ez a narratíva a “senki sem szeret engem, engem mindenki utál” lefelé tartó spiráljához vezet. De a gyerekek elég okosak ahhoz, hogy ha megkérdőjelezzük a felfogásukat, akkor egy pillanatra elgondolkodjanak azon, amit mondanak.Ha megkérdezünk egy gyereket, aki azt mondja, hogy “Soha nem kapom meg, amit akarok”, hogy igaz-e, amit mondott, az remek módja annak, hogy megzavarjuk a negatív gondolkodási folyamatot. Megnyit egy ajtót, amin keresztül máshogy is lehet látni a dolgokat.
Igen
A szülőknek többet kellene igent mondaniuk. Ez ilyen egyszerű. Az alapértelmezett válasz túl gyakran a “nem”. A “nem” pedig azért van, mert a szülők semmi mást nem akarnak, mint a hatalmukat érvényesíteni.De a probléma az, hogy a “nem” egy akadály. Egy téglafal. Jó módja annak, hogy a gyerekek és a szülők se érezzék jól magukat.
Meglepő dolog történik, ha a szülők gyakrabban mondanak igent. A gyerekek nemcsak jobban viselkednek, hanem meglehetősen értelmes, kreatív egyéniségekké válnak. Az igenlés az egyik legjobb és legbiztosabb módja annak, hogy a szülők közelebb kerüljenek a gyerekeikhez.Ez nem jelenti azt, hogy soha, semmire nem mondhatunk nemet. De a “nem” nem lehet alapértelmezett. Át kell programoznunk a gondolkodásunkat a hatalmi helyzetből, az együttműködés felé. Ez nem könnyű, de nagyon megéri.(Cikk forrása: fatherly.com)