A Torontói Egyetem kutatói több mint ezer amerikai dolgozó adatait használták fel, hogy meghatározzák a nemi különbségeket a munkaidőn kívüli, munkával kapcsolatos megkeresések érzelmi és pszichológiai következmények szempontjából. A férfiakat jóval kevésbé viseli meg az ilyesmi, mint a nőket, derül ki a Journal of Health and Social Behaviour márciusi számának egyik cikkéből.
A tanulmány társszerzője, Scott Schieman, az egyetem szociológia-professzora elmondta, a férfiak és a nők eltérően érzékelik a család-munka egyensúlyt, mert a nemi szerepek észlelése is csúszásban van. “A nemi szerepek különbözőségéből még visszamaradhatott valamennyi, de ez csak találgatás. Inkább arra koncentráltunk, hogy a férfiak bűntudata nem nőtt a munkaidőn túli megkeresések növekedésével, a nőké viszont jelentősen.” A tanulmány arra is kitér, hogy habár a férfiak az elmúlt évtizedekben többet vállaltak át a házimunkából, „a nők végzik továbbra is annak oroszlánrészét, és a gyermeknevelés is rájuk hárul elsődlegesen.”
A felmérés során kikérdezték a férfiakat és a nőket arról, hogy milyen gyakran zavarják őket munkaidőn kívül a munkatársaik, feletteseik, a menedzserek, ügyfelek és kliensek. A család-munka konfliktust olyan kérdésekkel mérték fel, mint például milyen gyakran nem maradt erejük, idejük, figyelmük a családjukra a munkájuk miatt. A bűntudat mértékét direkt kérdésekkel próbálták felderíteni. A pszichés kimerültség kiderült abból, hogy hány napon érezték magukat fáradtnak, nyúzottnak, szétszórtnak. Mindkét nem képviselőinél erőteljesebben mutatkozott lelkifurdalás, ha kicsi gyermeket neveltek, vagy egyszer már elváltak. Egészében véve a nőket jobban kimerítette a munka-család egyensúly fenntartása, függetlenül a gyermekek életkorától és a családi állapottól.
“Eredetileg azt feltételeztük, hogy a nőket jobban zavarja a gyakori érintkezés a munkahelyükkel, mert jobban ütközik a családi kötelezettségeikkel, mint a férfiaknál.” – mondta el a szerző, Paul Glavin, doktorandusz hallgató. „Igazából nem ez a helyzet. A nők ugyanolyan jól meg tudják szervezni a mindennapjaikat, de sokkal jobban mardossa őket a bűntudat, ha keresik őket a munkahelyükről. Ez állhat a kimerültségük hátterében.”
Noelle Chesley, a Wisconsini Egyetem szociológus adjunktusa elmondta, hogy a munka beszivárgása a szabadidőbe eltérő következményekkel jár a férfiak és nők esetében. „A nők teljesen máshogy élik meg a szabadidejüket, mint a férfiak. A nőket sokkal többször zavarják meg, ami teljesen eltérő pszichés válaszhoz vezet.”
Schieman és Chelsey szerint nem sokat lehet tenni az ellen, hogy a technológia révén a munka megzavarja az otthoni életet.”Úgy vélem, a technológia bizonyos értelemben kikerült az irányításunk alól, különösen ami a munkahelyi alkalmazásokat illeti. Nem bánnak vele túl diszkréten az emberek, kiváltképp a jelenlegi ingatag gazdasági helyzetben. Elvesztettük ezt a csatát” – értett egyet Schieman.
Babaszoba: Magyarországon fokozott terhet ró a gyerek mellett dolgozó anyákra, hogy kevés a férőhely a bölcsődékben, óvodákban, ráadásul a társadalom sem fogadja el egyértelműen, hogy a kisgyerekes anya dolgozzon. A lelkifurdalás tehát kiterjed arra is, hogy „nem foglalkozom a gyerekkel, mert otthon dolgozom mellette”, vagy „jó anya vagyok-e, ha másra bízom a gyerekemet”.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
