A Pozitív Fegyelmezés művészete – 5 jól hasznosítható tipp

Következetesnek, őszintének és türelmesnek kell lenni

Egy olyan módszerről van szó, mely segít békés eszközökkel tisztelettudó, szófogadó, ugyanakkor életrevaló, boldog gyermekeket nevelni. És ezt ki ne szeretné?

A módszer gyökerei az 1900-as évek elejére datálódnak, az alapelvét pedig egy Alfred Adler nevű ausztrál pszichológusnak köszönhetjük, aki szentül hitte, hogy a gyerekeknek elemi szükséglete, hogy kötődjenek a környezetükben élőkhöz. Szerinte azok a kicsik, akiknek szoros a kapcsolata a családjukkal, szeretteikkel, kevésbé hajlamosak a rossz viselkedésre. Ezt az elképzelést gondolta tovább Dr. Jane Nelsen, aki Pozitív Fegyelmezés néven fektette le az elmélet alapjait.

Lényege, hogy amikor egy gyerek hibázik vagy rossz fát tesz a tűzre, akkor a szülők büntetés helyett higgadtan, de őszintén elmondják, hogy milyen érzéseket vált ki másokból, amit tett, milyen következményei lesznek, és mit kellett volna tennie abban a helyzetben. A Pozitív Fegyelmezés (vagy Nevelés) három legfontosabb pillére a motiváció, a következetesség és a szeretet.

A gyermeket arra tanítjuk, hogy jutalom vagy büntetés helyett a családhoz való tartozás motiválja abban, hogy hogyan cselekszik. Ahhoz, hogy mindez a gyerek saját, belső motivációjává váljon, szülőként le kell fektetnünk a szabályokat, következetesnek kell lennünk a betartásukat illetően, és nekünk is példát kell mutatnunk. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, de mindenképpen érdemes gyakorolni.

Kezdjük el most!

Ha azt gondolnánk, hogy ezt a módszert csak nagyobb gyerekek esetén lehet alkalmazni, akkor tévedünk. Nem számít, hogy mennyi idős életünk értelme, nyugodtan kezdjük el alkalmazni az alapelveket. Legyen rendszer a napi eseményekben (amennyire lehet) a kezdetektől fogva. Ha például minden nap este 9-kor van a lefekvés, és ehhez következetesen tartjuk magunkat, akkor a gyermek később sem fog lázadni ellene, hanem egyszerűen szokássá válik. (Persze, előfordulnak kisiklások, hiszen emberek vagyunk, de ha 90%-ban kiállunk a szabályaink mellett, azt már sikernek könyvelhetjük el).

Mit érezhet a gyerek?

Nagyon sokat segít, ha képesek vagyunk meglátni a kiváltó érzelmeket a gyermek viselkedése mögött. Mondjuk is ki már egészen pici kortól, hogy átérezzük a helyzetét – ettől hamarabb megnyugszik majd. Ha toporzékolni kezd a boltban, mert nem vettük meg neki a legnagyobb csomag gumicukrot, mondjuk neki kedvesen: “Tudom, hogy most mérges vagy, mert szeretted volna megvenni azt az édességet. Mit szólnál, ha Anya megölelne?” Vagy nyugodtan mondhatjuk egy pelenkázás közben síró csecsemőnek, hogy “Tudom, hogy nagyon hideg a törlőkendő, és fázol miközben kicserélem a pelusod. Ígérem, megpróbálok gyors lenni.”

Azzal, hogy kimondjuk ezeket az érzéseket, a gyermeket biztosítjuk afelől, hogy teljesen normálisak az indulatai. Ahogy ő is egyre tudatosabbá válik a saját érzelmeinek felismerésében, úgy lesz egyre könnyebb kezelni ezeket a helyzeteket. Természetesen lesznek szituációk, amikor a gyermek mindezek ellenére ellenkezni fog. Mi azonban akkor is csak egyet tehetünk: próbálunk együttérezni és tudatni vele, hogy ott vagyunk, ha szüksége van ránk.

Koncentráljunk a megoldásra

Azután, hogy a gyermekünknek segítettünk tudatosítani az indulata mögötti érzelmeket, a következő lépés, hogy abban is segítünk neki, hogy megbirkózzon velük. A legjobb, ha egy olyan pillanatban, amikor mindenki vidám és nyugodt, megpróbáljuk “megbeszélni” vele a problémát. Ha például verekszik az óvodában, mondhatjuk neki, hogy “Kicsim, verekedés helyett próbáld ki legközelebb, hogy megmondod Marcinak, hogy mit szeretnél.” Ne becsüljük alá a gyermekünket akkor sem, ha még kicsi, hiszen abból is rengeteget tanul, hogy bevonjuk a megoldáskeresésbe! Minél előbb kezdjük el, annál hamarabb megtanulja saját maga megtalálni a megoldást egy kritikus helyzetben. És minél többet gyakorolja (vagy gyakoroltatjuk vele), annál biztosabb, hogy rugalmas, felelősségteljes és empatikus kis ember válik belőle.

A negatívumokat fogjuk fel kihívásként

A gyerekek biztonságra vágynak, de ugyanúgy szabályokra is. Leggyakrabban, mikor egy gyerek rossz fát tesz a tűzre, akkor arról van szó, hogy a saját szabályait szeretné kialakítani, de akadályba ütközik. Ilyenkor sokat segít, ha a szülő a negatív viselkedésre egyfajta kihívásként tekint ahelyett, hogy rosszalkodásnak könyvelné el. Fontos, hogy a gyerek érezze, hogy neki is van “hatalma”, és a legtöbb kérdésben ő maga is dönthet. Amellett, hogy ahhoz a néhány szabályhoz, amit felállítottunk következetesen és szigorúan tartjuk magunkat, az apróbb, jelentéktelenebb dolgokban nyugodtan a gyermek kezébe adhatjuk a döntés jogát.

Hagyjuk, hogy kiválassza, hogy melyik mesét olvassuk neki lefekvés előtt, vagy hogy a kikészített barna nadrág helyett a kéket vegye fel. Ettől még nem dől össze a világ, nem igaz? Mi több, a kicsi is boldog lesz, hogy van beleszólási joga.

Ha pedig olyan helyzetben vagyunk, hogy muszáj nemet mondanunk, vegyük elő a kreativitásunkat, és ajánljunk fel neki valamit, amihez biztosan kedve lesz. Ha például reggel indulnánk az oviba, de ő még a kedvenc autójával szeretne játszani, mondjuk neki, hogy “Látom, hogy szeretnél még autózni, teljesen megértelek. De most sajnos el kell indulnunk az oviba. Délután viszont játszhatunk velük együtt, ha hazajöttünk, mit szólsz?” Ezzel a gyerek tudatára adtuk, hogy együttérzünk vele, ráadásul felajánlottuk, hogy később folytathatja, amit szeretne.

Adjunk neki feladatokat

A kisgyerekek imádnak mindenben részt venni. Persze, tudjuk, ez néha rendkívül lelassítja a folyamatokat – főleg amikor sietnénk. Azonban érdemes rászánni egy picivel több időt bizonyos helyzetekre, és rábízni olyan feladatokat, amikkel már ő is boldogul. Például kedvet csinálhatunk a pelenkacseréhez azzal, ha megengedjük, hogy ő hozza a pelust, vagy ő mondja meg, hogy reggeli előtt vagy után szabadítsuk meg a használt pelenkától. A közértben ahelyett, hogy idegesen kergetjük az unatkozó gyereket a sorok között, adjunk neki kisebb feladatokat.

Például kérjük meg, hogy vegyen le nekünk egy zacskó babot (az alsó polcról természetesen, amit ő is elér), és tegye a kosárba, vagy mutassuk meg, hogy kell lemérni a gyümölcsöket, és mérjük le őket együtt. Így ahelyett, hogy a bevásárlás egy hisztibe torkolló rémálommá válna, tulajdonképpen mindketten jól szórakozunk.

Mutassunk példát

A Pozitív Fegyelmezés egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) tanítása, hogy mindig legyünk tudatában annak, hogy a gyermek elsősorban nem abból tanul, amit elmondunk neki, hanem abból, hogy látja, hogy mi hogyan viselkedünk. Ha mi nyugodtan, megfontoltan és okosan reagálunk a nehéz helyzetekben is, akkor egy idő után biztos, hogy ő is így fog tenni, hiszen otthon mindig ezt látta. Persze, nem baj, ha időnként nekünk sem sikerül Buddhát meghazudtoló módon viselkedni, a lényeg, hogy az esetek nagy részében törekedjünk rá. Biztosak lehetünk benne, hogy a fáradozásaink előbb-utóbb célt érnek.

Kapcsolódó cikkeink: