Ezt finoman is megtehetjük: mi nem beszélünk csúnyán, ezt nem szeretjük. Javasolhatunk valami más tevékenységet: ugráljatok a kertben, fessetek papírra. Megkérhetjük: vedd le az utcai cipődet, mielőtt a szobába mész, csak a konyhában egyél, igyál. Megelőzhetünk számos helyzetet: elpakolhatjuk az összeütközésre lehetőséget adó féltett játékot, a túlzottan szétszórható legót, a hangos zeneszerszámokat. Csukjuk be a nappali vagy dolgozó, háló ajtaját, ha azt akarjuk, hogy az épségben maradjon.
Vannak esetek, amikor el kell tűrnünk, hogy másképpen viselkedik, mint saját gyerekünk. Lehet, hogy nálunk nem szokás a tányéron hagyni az ételt, mégsem szólíthatjuk fel a vendég gyereket, hogy tömje magába. Természetesen igyekszünk a kedvében járni, ám nem cselekszünk azzal ellentétesen, ahogyan egyébként szoktunk.
Amikor a vendég belép valahová, alkalmazkodik az ottani szokásokhoz. Ha jó kapcsolatban vagyunk szüleivel, beszéljük meg a felmerülő különbségeket, jobb, ha tőlünk értesül az esetleges összekülönbözésről, mint pusztán saját gyerekének elbeszéléséből.
Ugyanakkor a felnőttek feladata, hogy kijelöljék a határokat, jól érthetővé tegyék és be is tartassák azokat. Ez alatt nem valamiféle szigorú ridegséget kell értenünk, inkább határozott és kedves viselkedést, olyan magatartást, amelyből egy kisgyermek érzi, hogy mit szabad és mi az, ami már nem fér bele.
A kisgyermektől nem várhatjuk el, hogy számára idegen helyen azonnal megérezze az ottani szabályokat, villámgyorsan alkalmazkodjon akár olyan szokásokhoz is, amelyek a saját családjában nem szokványosak. Mielőtt vendéget hívunk magunkhoz, érdemes nekünk felnőtteknek végiggondolnunk, hogy mennyire vagyunk képesek egy a mienktől eltérő értékrenddel, neveltetéssel bíró gyermeket beengedni az otthonunkba.
Ha merevek a szabályaink, akkor jobb, ha alaposan végiggondoljuk, hogy menni fog-e a vendégeskedés. Valamennyire ugyanis a vendéglátónak rugalmasnak és alkalmazkodónak kell lennie, főleg, ha a vendég gyermekkel nincs ott a szülője.
Egy bizonyos határon belül engedhetünk, azt átlépve finoman jelezzük, hogy nekünk, nálunk ez már nem fér bele. Mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy a hozzánk vendégségbe érkező gyerek az otthoni mintákat hozza, nem magától olyan amilyen, azért viselkedik valahogyan, mert azt a visszajelzést kapja otthon, hogy ez elfogadható. Semmiképpen ne haraggal jelezzük felé, hogy helytelenítjük a viselkedését.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
